Képviselőházi napló, 1884. X. kötet • 1886. márczius 6–márczius 29.

Ülésnapok - 1884-199

199 országos ülés ;uárezíus 9. 1886. 15 Következik a köztörvényhatóságokról szóló törvényjavaslat általános folytatása. Tibád Antal: T. ház! A szőnyegen levő törvényjavaslat feletti vita eddigi folyamában igen gyakran volt már alkalmunk azon ellenvetéssel, azon váddal találkozni, hogy az a törvényhatóságok históriai alapokon fejlődött Önkormányzati jogának korlátozása, sőt — mint azon az oldalon több t. képviselőtársunk kifejezte — annak egyenes megsemmisítésével a kormány vagy a mi ezzel teljesen egyet jelent, az állami mindenhatóság behozatalára törekszik, egy szóval, hogy az határozottan centralisticus irányú. Aligha foglaltatik, t. ház, egy második kifejezés az államtudományok szótárában, melynek értelmét illetőleg oly különböző és nézetem szerint igen nagy részben téves felfogások uralkodnának, mint uralkodnak a centralisatio fogalmára nézve Magyarországon elannyira, hogy valamely törekvést e kifejezéssel illetni, már egymagában elégséges arra, hogy az a közvélemény bizonyos rétegei előtt gyűlöletessé, megvetette tétessék. Nem akarom tagadni, t. ház, hogy ezen felfogásnak 1867-ig meg volt a maga jogosultsága, mert megvoltak az annak alapjául szolgáló történelmi előzmények a magyar históriában, mennyiben a bécsi ellenséges körök az utolsó századok folyamában, kivált II. József, Metternich, Bach és Schmerling idejében, a centralisatio nevében és annak köpei^ébe burkoltan kisértették meg Magyarország állami létének megsemmisítésére irányuló törekvéseik valósítását; 1867 óta azonban lényegesen megváltozott a helyzet. Azóta többé nem idegen factorok, idegen érdekek szolgálatában,de— legnagyobbrészt legalább a nemzet maga — a saját kebeléből kiválasztott és ezen t. képviselőháznak is felelős férfiak által a saját czéljai szerint intézi a maga sorsát. Vájjon helyes eljárás-e, t. ház, ily helyzetben is módosítás n lkül fentartani a centralisatio régi, gyűlöletes értelmét? Vájjon jogos-c e gyűlöletes értelmezés fentartásával a hazafiatlanság bélyegét sütni rá mindazokra, kik a magyar állam tömörülésének végrehajtását nem a részek közti, amúgy is laza összefüggésnek még lazábbá tétele, de az ezeket összetartó kapcsoknak szorosabbra fűzése után vélik és igyekeznek elérni. (Helyeslés a jo\ boldalon.) De, t. ház, hogy a centralisatio nem olyan gyűlöletes valami, minőnek azt azokon a padokon rajzolni szeretik, még világosabban fog állani előttünk, ha annak valódi jelentőségét, igazi értelmét meghatározni megkísértjük. (Halljuk!) Nem lehet caélom t. ház, ezen szempontból problematicus értékű conservations - lexikonokra és a hazai viszonyainkra nem találó, nem egyszer elavult tudományos munkákra hivatkozni; még kevésbé lehet feladatom, hogy e théma fölött hoszszabb elméleti fejtegetésekbe bocsátkozzam. Részemről teljesen megnyugszom azon meghatározásban, melyre a közelebbi pénteken Horváth Lajos t. képviselőtársam is utalt, azon meghatározásban, melyet a centralisatióról a t. háznak egyik ellenzéki kitűnősége egy alkalommal mondott. (Halljuk!) A centralisatio — mint magát Szilágyi Dezső t. képviselő ur 1876-ban a közigazgatási bizottságokról szóló törvényjavaslat tárgyalása alkalmával kifejezte •— jelenti vagy azt, hogy az állami ügyek a központi kormányhatalomban összpontosittatnak és az által intéztetnek el; vagy azt, hogy az összes állami teendők minden fokozatain a központi kormányhatalom által kinevezett s attól közvetlenül függő hivatalnokok által intéztetnek el. Ezen fogalom meghatározásából kitűnik, t. ház, hogy a centralisatio oldantan tekintve, csak olyan, mint minden más keret, melynek értékét a beleillesztendő tartalom határozza meg, {Igaz! Ugy van! a jobboldalon,) kitűnik, hogy az önmagában véve sem a hazafisággal, sem a politikai bölcsességgel összeütközésben nem áll, hanem egy teljesen szabados és j ogosult igazgatási rendszer, mely mint a história tanúsítja, Európa nem egy államában igen hasznos szolgálatokat tett már a nemzeteknek, igénytelen nézetem szerint tehetne hazánkban is mindaddig, mig a nemzetiségek némely rétegeiben uralkodó nagyzás! hóbort szét nem foszlanék. (Helytslés a jobboldalon.) De kitűnik, t. ház, ezen fogalommeghatározásból az is, hogy a hagyományos értelemben vett osztrák centralisatio és egy, a magyar állam czéljainak valósítására szolgáló centralisatio között, habár mind a kettő a hatalmi eszközök összpontosításán alapszik is, a lényegben, kivált pedig irányban igen nagy a különbség, elannyira, hogy ha az egyik következményeiben az északi, a másik okvetlenül a déli földsarkhoz vezetne bennünket. Tehát, t. ház, ha igaz azon közmondás, hogy minden hasonlat sántikál, akkor az ezen két irányú centralisatio'* s még inkább az ötvenes évek cseh beamter és a kinevezett magyar állami tisztviselőről oly gyakran elvonni szokott hasonlatnak, nem csak egyetlen lába, de egyetlen keze sincs, (Helyedés a jobboldalon.) Vagy talán azért kellene a centralisatiót végkép kitörülni a politikai igazgatás szótárából, mert az hazánkban idegen factorok által időnként magyar nemzetellenes érdek szolgálatába kényszeríttetett? Hiszen akkor a vasnasználatától is le kellene mondani, minthogy abból nem mindig hasznos eszközöket, de igen sokszor gyilkot és nem ritkán még rabbilincset is kovácsoltak az emberiség számára. Egyébiránt, de nemcsak hogy nem olyan fekete az ördög, a minőnek azt t. képviselőtársaink rajzolgatják, de talán nem is létezik, mert habár nem is akarom kétségbe vonni,