Képviselőházi napló, 1884. X. kötet • 1886. márczius 6–márczius 29.

Ülésnapok - 1884-208

196 208. orsíáges ülés márczivs IS. 1886. szorulok arra, hogy ezen intézményt kellőkép saját szavaimmal caraeterisáljam, hanem hivatkozni óhajtok egy elassicus tanú szavaira, a ki akkor működött e házban, még pedig nagy erélylyel és hatással, midőn a magyar képviselet a virilismus intézményét megteremtette. (Halljuk !) Ennek a elassicus tanúnak, t. ház, tekintélye még ma sem szűnt meg, még most is fennáll, jelesen a ház túlsó oldalán tekintélye valóságosan bálványszerű. Ez a elassicus tanú, t. ház, a virilismus intézménye iránt a következőkép nyilatkozott: (Halljuk!) „Igaz, a virilis-jog nem aristocraticus privilégium, de azért kiváltság lenni meg nem szűnt: azért a képviseleti rendszer tagadása. Igaz, hogy nem aristocraticus, de plutocraticus alapokon nyugszik. En részemről sem egyik, sem másik előjognak barátja nem vagyok. Hogy az aristocraticus privilégiumok igazolhatlanok, hogy különösen a nemzetnek egy bizonyos fejlettsége korszakában tarthatlanok, az való; de hogy ez a plutocratiának adott privilégium minden tekintetben igazolhatlanabb és erkölcstelenebb, az is bizonyos. A virilis szavazat kiváltság és a képviseleti rendszer megtagadása." Az a elassicus tanú, t. ház, a ki e szavakat mondta, ma elfoglalja Magyarország ministerelnöki székét. Mondta e szavakat 1870. június 30-ikán tartott beszédében. (Derültség a szélső haloldalon.) T. ház! Egész magyarán kifejezve, a virilismus nem egyéb, mint az, hogy azt a becsületes, régi magyar nemzeti fringiát kicserélik a pénzes zsákkal. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) És a t. ministerelnök urnak igen nagy baja van a elassicus tanuk dolgában.* Valahányszor kényelmetlen a classikus tanú, mindannyiszor felemelkedik, valahányszor hasznát vehetné, mindannyiszor kimarad. Midőn a virilismus intézményének előleges palástolása e vita alkalmával megkezdetett, felemelkedett a elassicus tanú Pulszky Ferencz t. képviselő ur, (Derültség a balés a szélső balfelöl) ki egész hívatlanul és csak saját initiativájából, a nélkül, hogy erre kényszerítve lett volna, megmondotta a t. háznak, hogy a virilis intézmény mi okból, mikép keletkezett. Azt mondta, hogy akkor e házban a baloldalon egy hatalmas ellenzék működött, melynek hatalmas vezére Tisza Kálmán volt. Az akkori Deákpárt rettegett attól, hogy az a hatalmas ellenzék elnyeri a többséget, tehát gondoskodni kellett arról, hogy ez az ellenzék a municipiumokban ellensúlyban részesüljön. És akkor tették oda a virilis intézményt, még pedig azért, hogy azok az elvek, a melyekért a ministerelnök ur oly hosszas és SZÍVÓS harezot küzdött, diadalra ne jussanak és a mit a t. ministerelnök ur a virilismus fentartása mellett saját nyilatkozata és szavai ellenére most hoz be a törvénybe, ez az, hogy ugyanazt cselekszi, mit cselekedett a Deákpárt a baloldallal szemben akkor, a mikor ez épen ugy, mint mi, Magyarország állami függetlenségét és önállóságát követelte. (Ugy van! balfelöl.) Hát, t. képviselőház, a virilis intézmény körül forgott vita ötletéből a t. ministerelnök ur odáig ment a múltkor, hogy belevont a vitába egy távollevő nagy hazafit is (Halljuk! bálfelől) nem a virilis intézmény ötletéből, hanem belevonta a vitába azért, hogy ő reá apostasiát igyekezzék kimutatni. Igen ám, de akkor, t. ministerelnök ur, a elassicus tanú elmaradt, pedig számos tanura hivatkozott; akkor nem emelkedett fel az a tanú és a t. ministerelnök ur egész kitérése semmi egyéb, mint ismét magyarán kifejezve csak az: „Másról beszél Bodóné, mikor a bor árát kérik." Nem erről van szó, hanem arról, hogy vájjon a t. ministerelnök ur akkor mutatta-e be a nemzet előtt igazi színében a virilis intézményt, mikor 1870-ben imént felolvasott szavait mondotta, vagy most adja meg a virilis intézménynek helyes magyarázatát, mert egy és ugyanazon intézményről kétféle enuntiatiót tenni akár a pártvezértől, akár ministerelnöktől egy országgal szemben csakugyan nem helyes, (ügy van! a szélső baloldalon.) T. ház! Én már a törvényjavaslat általános tárgyalásakor azt az álláspontot foglaltam el, a mellett állottam a múltban s a mellett fogok állani valameddig élek, hogy egy nemzet közéletének vezetésében csak a közbizalom és a megtámadhatlan becsületesség van hivatva intézkedni. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Elmondta Pulszky Ferencz képviselő ur a ház előtt azt, hogy a virilis intézményt, tudniillik a plutocratiát tették azon elem helyébe, a melyet a 48-iki nagy átalakulások privilégiumaitól megfosztottak. Ebből tökéletesen világos, hogy mikor ez megtörtént, akkor contemplálva volt a ma fennálló privilegisált intézmény, egy kaszt, tudniillik a virilisták intézménye, mely hogy a képviseleti rendszerrel valósággal össze nem egyeztethető, ez oly határozottan kimondható, mint a hogy én, t. ház, azt az álláspontot foglaltam el, hogy: közbizalom és becsületesség. En más censust nem ismerek a közélet vezetésében, csupán csak az értelmi censust és egyáltalában nem fogadok el mást, sem az administratióban, sem a törvényhozásban, sem sehol. Ha szorosan veszszük, t. ház, erkölcsi tekintetben, milyen állapot az, melyet a plutocratia nyújt? Ha ezt a kérdést a mai napok folyásával, áramlatával egybevetjük, nekünk meg kell dönteni ezt az állapotot. Mit csinálnak Amerika tőzsérei és gazdagjai, a kik egy egész életen keresztül mind csak arra törekedtek, hogy becsületes és nem becsületes úton kincseket harácsoljanak össze? Mikor már sok millióra gyülekezett a vagyon és erezik, hogy