Képviselőházi napló, 1884. X. kötet • 1886. márczius 6–márczius 29.

Ülésnapok - 1884-206

158 206. országos Illés váregin* 17. 1886. sincsen és a mely félremagyarázások következtében a megyei önkormányzatra nézve lehetne veszélyes. Ennélfogva az én indítványom oda terjed, hogy a 10. §. első bekezdése utolsó szavai: „s ha ez czélra nem vezetne, közérdekű ügyekben határozhat " hagyassék ki. Méltóztassék megengedni, hogy ez alkalommal, midőn én az önkormányzat védelmére kelek, néhány szót intézhessek Bartha Miklós t. barátomhoz, de nem azért, hogy vitatkozzam vele. Nem azért nem vitatkozom vele, mintha én az ő fényes beszédét a legnagyobb élvezettel nem hallgattam volna, nem is azért, mintha nézeteire nagy súlyt nem fektetnék, hanem azért, mert sem ő, sem én nem vagyunk azon helyzetben, hogy a mi véleményünk e törvényjavaslat tárgyalásánál döntő legyen. Én az én törekvéseim megvalósításának akadályát nem az igen t. képviselő úrban látom és az igen t. képviselő ur se lássa bennem azon önkormányzatnak és közszabadságnak veszélyét, hanem keresse ott ezt a veszélyt, hol tényleg meg van. Vitatkozzék a ministerelnök úrral, védje meg ellene az önkormányzatot és nem ellenem, mert én azt megtámadni nem is akartam, de ha meg is akarnám támadni, módomban nincs azt veszélyeztetni. A ministerelnök urnak van meg az a hatalma, hogy az önkormányzatot és közszabadságot veszélyeztesse és mint látjuk, ezen hatalmával tényleg él is és azt hiszem, t. ház, hogy a vitatkozásokat mellőzve, talán jobb volna, ha, mint a jelen esetben is, együtt működnénk, küzdenénk a közszabadság érdekeinek megvédésére. (Helyeslés túlfelől.) De, t. képviselőház, azt fogja a t. ministerelnök ur mondani, hogy az, a mit most mondtam túlzás, vagy pártszenvedélyből ered. a mint ezt a súlyos vádat emelte ellenünk az általános vita alkalmával. Á mi a túlzás vádját illeti, t. ház, ez egyedül és kizárólag és különösen hangsúlyozva ellenem volt intézve. T. képviselőház, én nagyon jól meg szoktam gondolni, hogy mit mondok, különösen, ha időm van rá és nagyon jól meggondoltam akkor is, hogy mit mondok, midőn a megyék állapotát jellemeztem és hivatkozom az egész országra, hogy ha kíméletlenül és mereven is, de egyedül az igazságot mondtam ki. Mióta a publicistika terén működöm, mindig ugyanazon hangon irtam e kérdésről; mikor a kormánypárton voltam, ugyané hangon beszéltem a ministerelnök ur előtt és a t. ház előtt is és legyen meggyőződve a ministerelnök ur, hogyha oly adatai volnának a magyar közigazgatásról, mint nekem, azt, a mit mondottam, túlzásnak nem nevezné. De, t. ház, én nem veszem rossz néven a t. ministerelnök urnak, hogy ő azt, a mit mondottam, túlzásnak tartja. Hiszen ő neki nincs módjában tudni azt, hogy a magyar közigazgatás tulaj donképen minő állapotban van. (Derültség balfelől.) A ministerium ugy van szervezve, az érintkezés a megyék és kormány között ugy van megalkotva, hogy a ministerelnök ur annak tudomására, a mi künn az országban történik, csakugyan nem juthat; mert megelégszik a ministerium a jelentésekkel és kimutatásokkal és a megyei administratiónak megítélésére nézve más criterium nincs, mint az, vájjon a jelentések és kimutatások pontosan érkeznek-e be, de arról, hogy azon kimutatások és jelentések mögött mi rejlik, hogy azok tartalma mennyiben felel meg a valóságnak, arról meggyőződést szerezni nem kivan senki. De, t. képviselőház, egy érdememet talán nem ismeri a t. ministerelnök ur és ez az, hogy én a leghatározottabban védelmére keltem annak az administratiónak, a melyet ő vezet, igaz, hogy nem ebben az országban, hanem a külföldön. Megtörtént ugyanis, hogy a németbirodalmi kormánynak egy tagja kérdéseket intézett kozzám a magyar közigazgatás állapota felől és én természetesen a külfölddel szemben solidaritásban érezvén magam a t. ministerelnök ur kormányával, a lehető legkedvező színben igyekeztem feltüntetni Magyarország administratio) ának állapotát. Az ok, a miért a német birodalmi kormánynak egy tagja a magyar administratio állapota iránt érdeklődött, az volt, hogy a marhavész elleni intézkedések rendkívül fontosak lévén a németbirodalmi érdekekre nézve és tudván azt, hogy ezen intézkedéseket csak egy helyesen szervezett administratio viheti keresztül, tőlem is meg akart tudni egyetmást, a mi őt tájékozhatná. Én érezvén, hogy micsoda érdekekről van szó, igyekeztem őt lehetőleg megnyugtatni. De, t. ház, rosszfii jártam; mert arra a tapasztalásra jutottam, hogy a németbirodalmi kormány felügyelőket tart itt, a kik figyelemmel kisérik a magyar administratio állapotát és az illető oly részleteket közölt velem, a melyek arra a meggyőződésre juttattak, hogy Berlinben sokkal jobban ismerik a magyar administratio állapotát, mint Budapesten a belügyministeriumban. (Élénk derültség a bal- és a szélső haloldalon.) Különben, t. ház, vannak távolságok és magaslatok, a melyekről lehetetlen meglátni az apró részleteket. És ezen a magaslaton áll, a t. ministerelnök ur. De hát a t. ministerelnök ur ezen a magaslaton minden esetre igen szerencsés helyzetben van, mert saját administratiója felett áll. De ha csak egy évig élne a t. ministerelnök ur a saját administratiója alatt, de nem mint nagy ur, hanem mint közönséges állampolgár, vagy árva, (Élénk derültség a hál- és a szélső haloldalon) meg vagyok arról győződve, hogy igazat adna nekem a t. ministerelnök ur, hogy a mit mondottam, azt túlzásnak nem lehet venni. (Ügy van! balfelöl.) A t. ministerelnök ur még egy másik, ép oly