Képviselőházi napló, 1884. X. kötet • 1886. márczius 6–márczius 29.

Ülésnapok - 1884-204

204. orsíágoi ülés máretslng fő. 1886. 141 kozó törvény. Nem nagy couceptio — mondják — mert foldozás volt; de foltozás volt azért, mert ez is respectálni akarta a történelmi hagyományt mindenben a hol lehet s szakítani vele ott, a hol a területek össze nem függése miatt azt fentartani a czélszeríí administratió szempontjából nem lehetett. Később jött a minősítési törvény. Nagy küzdelem után hasonlag, melynek czélja az volt, hogy a választott tisztikar is mentül előbb, bár kíméletével az eddig szerzett jogoknak, teljesen képezett egyénekből alakulhasson meg. Jött majdnem kapcsolatosan vele a megyék háztartásáról szóló törvény, mely újabb időben először adta az általam mindentől megfosztatni kivánt megyének a jogot, igaz, az állampolgárok érdeke által követelt mérsékelt határig, hogy saját ezéljaira adói is vethet ki. Ez volt, t. ház, főbb vonalaiban a működés, melyet a törvényhozás terén követtem, nem említve most azokat, miket hasonló administrativ szempontból több m nistertársam terjesztett be; nem azért mintha azokban igen fontos javítások nem foglaltatnának, de azért, mert most ez alkalommal ténykedésemről és irányzatomról van szó. (Helyeslés a jobboldalon.) Ezen irányzatom tehát volt elejétől fogva és az ma is, hogy az administratió ugy a polgárok, mint az állam érdekeinek megfelelőleg tökélyesbíttessék, javíttassák. Javittassék pedig, — mert remélem, hogy lehetséges s mert eddig is javult — a régi megszokott keretben. De ma is azt mondom — mert megmondtam már máskor is — hogy ettől csak akkor fognék eltérni, ha meggyőződném, hogy ezen czélt^ ezen keretben csakugyan elérni nem lehet. És itt van a különbség Szilágyi t. képviselő ur és köztem; ő mint czélt tűzi ki a kinevezés útján való állami administratió behozatalát, én pedig ezt egy — legalább szerintem — nem kedvező, sajnos esélynek tekintem. De bár ebben éltérünk, (Halljuk! Halljuk!) megvallom, azon az egyen — bocsásson meg a képviselő nr — csodálkozom, hogy mégis nem látja azt, hogy mind az a mi történt, arra szolgál, hogy ha elkövetkeznék azon általa óhajtott, de általam perhorrescält időpont, hogy kinevezettekkel kellene állami közigazgatást szervezni, mind az, a mi történt, lehetővé tenné azt, hogy ez kevesebb rázkódtatással történjék meg. (Igaz! Ugy van! jobbfelől.) Mert meg vagyok győződve, hogy még ma — nem beszélek e házról — a nemzet többsége a tisztviselők választása mellett van, (Igaz! ügy van! jobb- és halfelöl) de azon perczben, a melyben meggyőződnék arról, hogy e mellett jó administratiót alkotm és ezzel az állam érdekeit megvédeni nem lehet, épen ugy, a mint én, kit e miatt kigúnyolnak, fájlalná ugyan, de választana és pedig az állami érdekek szempontjából. (Igaz! ügy van! jobbfelől.) Nagyon köszönöm a t. háznak, hogy türelmükkel megajándékozni méltóztattak. (Halljuk! Halljuk!) Eljutottam beszédem végéhez. (Halljuk! Halljuk!) Horánszky Nándor képviselő ur azt monda beszéde vége felé —az egyes szavakra nem emlékszem , de azt hiszem, mégis elég correcte fogom idézni — valóban az utókor, ha olvasni fogja e törvényt, csudálkozni fog, hogy lehetett kormány és párt, a mely ily zsarnoki és ugy az önkormányzatot, mint a szabadságot sértő s az állam érdekeit ki nem elégítő törvényjavaslatot benyújtani, illetőleg elfogadni tudott. Nincs reményem, hogy a t. képviselő urat megnyugtassam ; de én részemről nyugodt vagyok az iránt, hogy ha ezen javaslatból törvény lesz, ez épen ugy meg fogja czáfolni mindazt, a mi benne nincs, de belébeszéltetett, a mint megczáfolták mindazon rossznak bekövetkeztét, melyet jósoltak 1876 óta elődei, melyek ugyanily hízelgő jóslatban részesültek. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Ha pedig az utókor ezen törvényjavaslattal foglalkozni fog, reménylem, foglalkozni fog az e felett folyt vitákkal is, nem a felett fog csudálkozni, hogy lehetett ily törvényjavaslatot behozni és elfogadni, de a felett, hogy e törvényjavaslatot hogyan lehetett azon sötét színekkel elfeketíteni akarni, a melyekkel ez niegkiséreltetett. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Azon fog csudálkozni, hogy lehetett valaha pártszenvedély elég erős, hogy ugy elvakítsa az embereket, hogy ezen törvényjavaslatban olyanokat lássanak, a minőket róla állítottak. (Elénk helyeslés jobbfelöl.) Ajánlom a törvényjavaslatot elfogadásra. (Hosszas élénk éljenzés és helyeslés jobbfelől.) Veszter Imre: Szavaim értelmének helyreállítása érdekében csak egy pár perezre kérem a t. ház becses türelmét (Halljuk! Halljuk!) Az igen t. ministerelnök ur, szemben azon állításommal, hogy több megyében, az absolut korszak alatt alkotott útvonalak és hidak, a mostani megyei administratió alatt elpusztultak, igen helyesen oda utalt, hogy ily dolgokat nem lehet egyes vidékek szerint megbírálni, nevezetesen nem lehet egyes vidékek ebbeli állapotaiból az egész ország ebbeli állapotaira következtetni. Teljesen igazat adok ebben az igen t. ministerelnök urnak és minthogy szerencsém van Zalavármegye egy kerületét képviselni és állításom ennélfogva könnyen ugy is volna értelmezhető, hogy argumentumomat a zalavármegyei viszonyokból vettem: az igazság érdé-