Képviselőházi napló, 1884. X. kötet • 1886. márczius 6–márczius 29.
Ülésnapok - 1884-202
202. orgz&gos fiiét Ialnia azt a helyet, mely öt az emberi társadalomban megilleti, a mely nélkül társadalom fenn nem tartható (Ugy vem.' Ugy van! a szélső baloldalon.) Én, t. ház, meg vagyok győződve, hogy az a törvényjavaslat, a mely jelenleg szőnyegen forog, nem indul ki az administratio reformjának szükségességéből, mert az administratio reformjának szükségességét ilyen javaslattal nem érheti be. (Ugy van! Ugy van! a szélső baloldalon.) Hanem ez a javaslat kiindul, t. ház, a kormány hatalmi törekvéséből (Ugy van ! Ugy van! a szélső baloldalon) és rá van fektetve ezen törekvése arra, a mire minden törekvése volt fektetve, hogy a legközelebbi jövőben nagyobb hatalmat kaphasson kezébe. (Ugy van! Ugy van! a szélső baloldalon.) Ez a legközelebbijövő nem Magyarország administratiójának javulása, nem a közélet rendezése, hanem a bekövetkező választások, a melyre nézve sokkalta erősebb eszközökre van szüksége, mint voltak eddig. Én, t. ház, megállok a nemzet traditiói és azon institutiói mellett, a melyek mellett megmaradt a nemzet egy ezredéven át. Azokat fejlesztenünk kell minden esetre, de azoknak valóságos lényegéhez hozzányúlni nem szabad. Mint oly ember, a ki az erkölcstelenség ellen egyáltalában hadakozom és ebben a törvényjavaslatban mást nem látok, mint egy álezázott törekvést a hatalom bővítésére és minthogy azt a társadalommal szemben sem szükségesnek, sem okosnak, sem erkölcsösnek sem tartom, én nem fogadhatom el a törvényjavaslatot. (Élénk helyeslés és éljenzés a szélső haloldalon.) Barla József: T. képviselőház! Azon intézmény, a melynek a kegyelemdöfést akarja a tárgyalás alatt levő törvényjavaslat megadni, (Halljuk! Halljuk!) a magyar nemzetnek oly sajátságos nemzeti intézménye, a melyhez Európa bármely államának egy intézménye sem hasonlítható, a melylyel kizárólag mi magyarok bírunk. (Ugy van! a szélső baloldalon^) Ez a mi sajátságos nemzeti intézményünk, a mely ellen, mint már mondtam, most nyíltan fel van emelve a tőr, hogy az utolsó döfést megadja, a vármegyei intézmény. (Ugy van! a szélső baloldalon.) T. képviselőház! Igazolására amaz állításomnak, hogy ez az intézmény oly sajátságos magyar nemzeti intézmény, a mely Európa egyetlen egy államának akármiféle intézményéhez sem hasonlítható, kell, hogy egy történelmi pillantást vessek ezen nemzeti intézményre, a vármegyék kezdetére, fejlődésére és azután búcsúszavakat intézzek hozzá, a midőn most haldokoltatik. (Helyeslés és tetszés a szélső baloldalon.) Én nálam sokkal jobban ismeri a t. ház legnagyobb része, hogy a vármegyei intézményt István királyunk hozta be voltakép nemzetünk életébe. Behozatalának, tehát a vármegye születésének okát akarom csak a t. ház figyelmébe mindenekelőtt ajánlani. Nagyon jól tudjuk, t. ház, hogy mán»iu 11. 1886. |0| f István királyunk az erős nemzeti szellem ellen, hogy ugy fejezzem ki magamat, egész elhatározással, erős akarattal intézett hatalmas csapásokat. Nagyon természetes, hogy mint a magyarban volt mindig bizonyos conservativ hajlam, ősi intézményeihez szivós ragaszkodás, meg volt az István király idejében is, Somogy megyének herczege Kupa az ősi intézmény, a nemzeti jelleg ellen intézett támadással szemben fegyverre hívta fel a nemzetet. Nem akarom hosszasan ecsetelni azon harezok lefolyását, (Halljuk!) a melyek az újító király és az ősi intézményekhez, Ős nemzeti jelleghez erősen, szívósan ragaszkodó rész közt folytak le. Az eredmény az lett, hogy a győztes király biztosítani tartotta szükségesnek az újítás által behozott és valljuk meg, sok tekintetben külföldről behozott és a külföldi zománezot magán viselő intézményeket. Ezeknek biztosítására állította fel a comesek vezetése alatt az úgynevezett várakat és a várak területe körül elhelyezett védőrséget. Hogyan keletkezett hát a vármegye ? Felelet: elismerem, hogy érdemeiben nagy, de csakugyan a história szerint azt is el kell ismerni, hogy önkényileg eljárt és a nemzeti typus ellen törhetlen akarattal működött király által önkényének megvédése czéljából lett behozva a vármegye. És idő jártával mivé fejlődött ez a királyi önkény védelmére a király önkényesen behozott újítások fentartására behozott intézmény? Mivé fejlődött, mivé nemesedett a vármegye? (Halljuk!) T. ház! Azzal nem fogom a mélyen t. háznak figyelmét hosszabb ideig igénybe venni, hogy mikép küzdöttek már az Árpád királyok idejében azok önkénykedő hajlamai ellen a mi őseink és az ezen önkénykedési hajlam ellen folytatott harezokban a vármegyék hova idomultak, fejlődtek, nemesedtek; csak röviden annyit mondok, hogy azon intézmény, melyet István király behozott, hogy saját önkényének és önkényszülte újításainak védelmül szolgáljon: az az intézmény a nemzet szabadságának és jogainak lett erős vára, védbástyája. (Ugy van! a széhő baloldalon.) A vármegye vára lett a nemzet szabadságának; megyéje lett az önkénynek. Ide szépült, ide nemesedett a nemzet bölcs gondviselőjének igazgatása alatt az az intézmény, melynek életét az önkény és az önkényszülte újításoknak íentartása adott. Vára volt a szabadságnak. Ezt hosszas történelmi fejtegetésekkel nem akarom bizonyítani, de mégis hivatkoznom kell a t. ház figyelme előtt arra, hogy akkor, mikor megkísértette — bocsánat, de más nevet nem adhatok neki — a német zsarnokság a magyar szabadság elnyomását; megkísértette a magyar nemzet beolvasztását az összes birodalomba : akkor a kísérletek ellen, melyek nem maradtak csupán kísérletek, sőt tudjuk, hogy át[ mentek igen sokszor az erőszakoskodásra, a magyar