Képviselőházi napló, 1884. IX. kötet • 1886. február 6–márczius 5.
Ülésnapok - 1884-180
84 180. országos ülés február 10. 1883. Vájjon van-e Magyarországon csak egy város is, a hol egy család részére szükséges lakást 100, azaz száz forintért lehet kapni; hisz ez egy oly dotatio, mely egy fővárosi haj dú, de nem egy tanítóképezdei tanár lakásának felel meg. Ezek után t. ház, áttérek a t. minister ur válaszára s megvallom, hogy az engem megnyugtat, de nem azért.'mintha a közel jövőben már biztosítottnak látnám e kérelem teljesítését, hanem azért, mert meggyőződtem róla, hogy a minister ur ép ngy szivén viseli a tanítóképezdei tanárok sorsát, mint mi. (Helyeslés jobbfelöl. Zaj. Mozgás szélső bálfelől.) Nagyon érzem azt, hogy szemben az ország pénzügyi helyzetével nem lehet és nem igazságos követelésekkel föllépni. De ha ezen helyzetet hozzuk föl, akkor igen kérem a minister urat, méltóztassék lehető erélylyel oda hatni, hogy a mennyiben ezen kérelem nem teljesíthető, más fizetésfölemelési kérvények se teljesíttessenek; mert méltóztassék elhinni, hogy akkor azon argumentum alapjában meg lenne gyöngítve. Ezért nagyon melegen ajánlom a minister ur figyelmébe és csatlakozom a Pulszky t. képviselőtársam kérelméhez, melyet ő a pénzügyminister úrhoz intézett. Magát a tételt elfogadom. (Helyeslés a jobboldalon.) Münnich Aurél: T. ház! A nélkül, hogy hosszabban akarnám igénybe venni a t. ház türelmét ezen kérdépben, melyre nézve már a kérvények tárgyalása alkalmáv.1 szerencsés voltam kifejthetni r.zon érveket, mik engem arra indítanak, hogy az említett kérvényt teljes mértékben pártoljam, csak az előttem szólott Török Zoltán t. képviselőtársamnak egy megjegyzése folytán emelek szót s ez azon megjegyzése, hogy a tanítóképzők tanárainak évi lakpénze csak 100 forint. Én a kérvény tárgyalása alkalmával elmondott érveknél fogva lehetetlennek tartom, hogy ezen összegért megfelelő lakás kapható legyen s ezért i:rrakérem a minister urat, hogy a lehetőség szerint talán először .. lakpénzek emelésével méltóztatnék megkezdeni a javadalmazás emelését s azután successive íizetésfelemeléssel folytatni azt. Különben köszönetet szavazok az igen t. vallásos közoktatásügyi minister urnak tett nyilatkozatáért s még egyszer melegen ajánlom ezen kérvényt figyelmébe. (Helyeslés.) Elnök: Szólásra senki sem lévén feljegyezve, azt hiszem, kijelenthetem, hogy az elemi és polgári férfi tanító-képzők személyi és dologi járandóságaira összesen 366,900 forint megszavaztatik. Egyszersmind pedig kijelentem, hogy a bizottság által bemutatott kérvényt a ház a vallás- és közoktatásügyi ministernek kiadatni határozta. Szathmáry György jegyző (olvassa): 21. rovat. Elemi és polgári tanítónő-képzők. Személyi és dologi járandóságok 220,900 forint. Elnök: Megszavaztatik. Szathmáry György jegyző (olvassa).- 22. rovat. A tanítóképzők közös költségei 8,000 forint. Elnök: Megszavaztatik. Szathmáry íGyörgy jegyző (olvassa): 23. rovat. Tornapóttanfolyamok 6,000 forint. Rácz Géza: T. ház! Én az igen t. minister ur jóakaratát és jóindulatát, mit az egészségügy terén, különösen a test-képzés terén kifejtett, kétségbe vonni nem akarom. Elismerem, hogy ő alatta sok történt. Ha mindennek daczára felszólalok és keveslem a tornapóttanfolyamokra fölvett összeget, ennek okát indokolni bátorkodom. A torna póttanfolyamok ügye meglehetősen népszerű lett ugyan az országban, habár nem anynyira, a mennyire ez szükséges lett volna. Tulajdonképen ez idegen növény, mely át lett ide ültetve : utánzása a Poroszországban nagyon lábra kapott tornázási rendszernek. Ezzel is az történt, a mi történt más idegen intézménynyel, melyet átültettek honunkba s nem vették tekintetbe, hogy azok nem felelnek meg egészen a nemzeti geniusnak. Hogy ha idegen jön országunkba, ha mást nem, elismeri a magyar nők szépségét, elismeri a magyar nemzet lovagiasságát. Mindennek daczára azt tapasztaljuk, hogy a lovagias fellépés terén hátraesés történt, valamint azt, hogy a tornaképzés, a mely szintén arra van hivatva, hogy e téren fejleszsze a némáét jellemét, nem akar felvirágozni. Ennek több oka van. Első az, hogy mig a tornaképzés más országokban, honnan az hozzánk beültettetett, például Poroszországban, állami intézmény, addig nálunk a tornatanárok képzése magánegyének kezében van. Én arra vagyok bátor figyelmeztetni a t. minister urat, hogy kevés összeg hozzáadásával ezt államosítani lehetne és akkor mindjárt jobban lehetne tanítani azon irányban, mely megfelel a magyar nemzeti geniusnak és akkor elérhetjük, hogy ez a dolog közkedveltségévé lesz. Van egy másik hiba, az, hogy nem mozdítjuk elő a szakképzést a folyóiratok terén. Külföldön az állam segélyezi az e tárgyú folyóiratokat. Nálunk egyetlen egy folyóirat van és csak egy pár ilyen mű látott napvilágot, mig külföldön egész könyvtárak vannak. Elismerem, hogy a minister ur törekszik, hogy az ügy jobb irányt vegyen s elismerem jóakaratát. Egyetlen egy intézet van az egész országban, tudniillik az athleticai club, ezt a minister ur rendesen több száz forint segélyben részesíti, de ez nincs a budgetbe felvéve. A t. minister ur fia is, a ki az ifjúságnak egykor büszkesége volt^ szintén egyike volt a legjelesebb athletáknak. Én arra kérem a t. minister urat, hogy azon segélyt, melyet amúgy is utalványozni szokott az athleticai club számára, vegye be a rendes kiadások közé a budgetbe. Azt hiszem, mindenki meg fogja szavazni s ezzel elérjük, hogy az ifjúságot elvonjuk a kávéházaktól és egyéb eféle szórakozásoktól. Hová menjen most
