Képviselőházi napló, 1884. IX. kötet • 1886. február 6–márczius 5.
Ülésnapok - 1884-180
180. országos ttlés február 10. 18S6. SS nevelés által érhető el. Ezen nagy munka a néptanítókra háramlik. Ebből következik, hogy oly néptanítókat kell nevelni, a kik e nagy ezél elérésére alkalmasak. Ha már most az állam oly mostohán bánik el azon tanárokkal, a kikre a néptanítók kiképzése bizva van, várható-e, hogy ezen tanárok oly kedvvel és jóakarattal neveljék tanítványaikat, mint nevelnék akkor, h állam velük igazságosan bánnék. De hát remélheti-e a minister ur, hogy jövőben a mostani tanárokhoz hasonló képzettségű férfiak lépjenek pusztán lelkesülésből a mostaniak nyomdokába, tudva azt, hogy számukra még a tisztességes megélhetés sincs biztosítva s a minden téren folytonosan emelkedő drágaság helyzetüket szintén elviselhetlenné teszi. És miután a minister ur maga is elismeri, hogy a képezdei tanárok kérelme jogos és méltányos, ebből az következik, hogy a minister urnak kötelessége lenne, hogy a mint a fővárosiakra nézve intézkedett, ezek fizetését emelvén, ugy a vidéki képezdei tanárok fizetését is felemelje. A minister ur ugy nyilatkozott, hogy a jóakarat nála megvolt és a folyó évi budgetbe 30,000 frtot vett fel ilyen fizetésjavítási czélra, azonban a ministertanács azt egyszerűen törülte és igy még csak azon reménynyel sem kecsegtetheti ama tanárokat, hogy jövőben fizetésemelésben részesülhetnek, azt állítván a minister ur, hogy ez többé már nem a vallás- és közoktatásügyi ministerium, hanem a pénzügyi tárcza kérdése s mig e tétel helyben nem hagyatik, addig ő a dolgon nem segíthet. Engedelmet kérek t. ház, azt hiszem, hogy vannak tanulmányi és vallásalapok, melyekből ily égető szükséget ideiglenesen megoldani lehetne és a minister ur látván, hogy a ház pártkülönbség nélkül jogosnak és igazságosnak tartja e kérelmet, azért azt indítványozom, hogy a minister ur saját felelősségére járjon el igazságosan, emelje fel * képezdei tanárok fizetését azon reményben, hogy a törvényhozás ehhez hozzájárul. Pártolom Szathmáry György képviselőtársam határozati javaslatát. (Helyeslések.) Török Zoltán: T. íiáz! Az előttem szólott t. képviselő urak által felhozottak után engedtessék meg nekem is, hogy néhány szót szóljak; szavaim arra vonatkoznak, a miket a t. közoktatási minister úrtól hallani szerencsénk volt. Mielőtt ezekre térnék, határozottan kijelentem, hogy a vidéki képezdei tanároknak a pénzügyi bizottság által is ajánlott és Szathmáry György t. képviselőtársam által előadott kérelmét magam is melegen pártolom, óhajtom, hogy kérelmük minél elébb teljesíttessék. De t. ház, hogy felszólalok, annak oka különösen abban keresendő, mert a t. cultusminister úrtól ez alkalommal is, de igen sok képviselőtársam részéről is, kik a kérelem jogosultságát szintén elismerték, azonban rajta segíthetni épen a pénzügyi helyzet következtében az időt nem vélik alkalmasnak — azon ellenvetést hallottam felhozatni, hogy ha e kérelem teljesíttetnék, minthogy igen sok hivatalnoka, tisztviselője van az államnak, kiknek dotatiója tán még alantasabb fokon áll, mint a tanítóképezde! tanároké, ezek kérelme is jogosult lenne a fizetésfelemelés iránt. Belátom, hogy igen sok tisztviselői állás nincs megfelelőleg dotálva, de azért még sem ismerem el, hogy ezeknek kérelme épen oly jogosult lenne, mint a tanároké, mert minden pálya kezdetén az alantabb fokon álló tisztviselő s hivatalnok előtt — a segéd- és kezelő-személyzetet ide nem számítva, mivel azzal a tanári kart összehasonlítani nem találnám helyesnek — egj pálya áll, a melyen szorgalommal, igyekezettel előbbre törni s magasra emelkedni lehet. A hadseregnél a legalantasabb fokon álló fogalmazói szaknak megfelelő állást, hadnagyi állást; a ministeriumkebelében a fogalmazógyakornoki vagy segédfogalmazói állást és a bíróságoknál a joggyakornoki vagy aljegyzői állást betöltő egyén tudja, hogyha hivatalát lelkiismerettel és szorgalommal tölti be, bizony ősidő elteltével neki előre kell mennie ; de a tanárnak, különösen pedig a tanárképezdéken alkalmazott tanárnak, a mint állását elnyerte, ép az avancierozás terének szűk volta miatt, elkészülve kell lennie arra, hogy egész életét ezen állásán lesz kénytelen eltölteni. Ép ezen tény indokolja azt, hogy a eivilisalt államokban mindenütt el van fogadra a quinquennál-rendszer, mely szerint bizonyos idő elteltével, az előre nem haladott hivatalnok vagy tisztviselő, bizonyos javadalmazásban részesül. Annak, a ki az egyszeri kinevezéssel elérte úgyszólván életczéljának netovábbját, annak, a ki előtt nem áll többé az avancierozás lehetősége, annak sokkal jobban kell existentiájának biztosításáról gondoskodni, mint más hivatalnoknak, kit még az ambitio és előre törekvés is vezet. (Helyeslés jóbbfélől.) Ez az egyik, a mit előhozni akartam. A második pedig az, hogy maga a tanári állás olyan, hogy azzal tisztességes életmód jár. Az a tanár, a ki csak szóval tanít, de példával nem oktat, nem számíthat, hogy a tanítványok intéseire hallgassanak. Épen ezért csak jelezni óhajtom, hogy szükséges, hogy a tanítóképezde! tanárok legalább is oly ellátásban részesüljenek,amelyből tisztességesen lehet megélni. De nézzük, vájjon meglehet-e azok fizetéséből tisztességesen élni? (Halljuk! Halljuk!) Midőn azonban ezt vizsgáljuk, egy családos embert kell felvenni, mert a ki oly hivatalra van véglegesen kinevezve, a honnan előremenet alig van, azt oly javadalommal kell ellátni, hogy a kinevezett családot is alapíthasson. E tanárok fizetése olyan, hogy abból városokban egy családot illendően eltartani, ruházni s a legnélkülözhetetlenebbeket beszerezni majdnem lehetetlen. 11*
