Képviselőházi napló, 1884. IX. kötet • 1886. február 6–márczius 5.

Ülésnapok - 1884-179

179. országos ülés február 9. l&SS. 77Steinacker Ödön: T. ház! Bármily nagy legyen is a kísértés visszatérni egyikére vagy másikára azoknak, a mik itt elmondattak, azon módszer szerint, a mely a részletes tárgyalásnál itt követtetik, én ezen kísértésnek ellentállok. Ugy hiszem, hogy a nemzetiségi kérdés különböző szempontokból egészen kimerítően lett tárgyalva, különböző szempontok lettek kifejtve és gondolom, hogy ennek jó hatása lesz és az igazság'előbbutóbb győzni fog. Tehát szorosan a tárgyhoz kívánok szólani, vagyis csupán a középipariskoláról. Én teljesen osztozom az igen t. közoktatásügyi minister urnak azon nézetében, hogy a jog és egyáltalában a hasonneinü humanisticus tudományok nálunk túlságosan ápoltatnak és gondolom ezen általános, vagy ha nem is általános, de igen elterjedt nézet teremtette meg a budapesti iparközépiskolát is. Ezen iskola most 5—6 éve áll fenn. Eredményéről tehát már alapos ítéletet lehet mondani. Be kell vallanom, hogy a ki részt vett ezen intézet vizsgáin, igen gyakran gyönyörködhetett azon valóban szép előmenetelen, melyet annak tanulói tettek. El kell ismerni, hogy igen képes, alaposan képzett tanárok működnek benne, kik talán némileg túl vannak terhelve. Azonban annak daczára, hogy ezt el kell ismerni, kérdeznem kell, vájjon ezen intézet megfelel-e azon czélnak, a melyre emeltetett ? Ezen intézetnek a czélja — hogy ugy fejezzem ki magamat — az volt, hogy középiparunknak altiszteket neveljen, hogy kitöltse azon hézagot, mely a műegyetemen képzett egyének: a gépészek, építészek, vegyészek és a közönséges munkások közt létezik. Czélja, hogy előmunkásokat, gyárvezetőket képezzen, hogy az iparosok fiait képesítse a hazai ipar fejlesztésére, magasabb színvonalra emelésére. Most az a kérdés: vájjon megfelelt-e az iskola ezen feladatának ? En abban a nézetben vagyok, hogy az ezen iskolából kikerült ifjak nagy része nem azon pályára lépett, a melyre tulajdonképen képezve lett. Ok nem képeztettek eléggé munkásoknak, hanem egy kissé túlságosan igazgatóknak és egyáltalában magasabb polezra, mint a minőre országunknak e részben szüksége van. A theoreticus ismeretek tanítása nézetem szerint túlságosan állíttatott előtérbe s a gyakorlati kiképzés, bár nem hanyagoltatott el egészen, még sem történik abban a mértékben, a mint szükséges volna. Onnan ered az is t. ház, hogy azon osztályok fiai, a kik leginkább arra valók, hogy ezen intézetet felkeressék, nem keresik azt fel. Épen az iparosok fiai legkevébé látogatják ezen intézetet és a mint az inzézetből kilépettek példája mutatja, azok az ifjak, a kik kilépnek, igen ritkán lépnek be gyárakba előmunkások vágj munkavezetők gyanánt; az nekik derogál. Ok a műegyetemi kiképzés folytán egy kissé uraknak tartják magukat és nem akarnak többé azon a téren működni, a melyen az intézet működni hivatva van. Távol van tőlem, hogy én a theoreticus képzésnek hasznát, szükségességét támadnám meg. De czélom az, hogy azon meglehetősen nagy áldozat, melyet az állam ez intézet fentartására hoz és mely meglehetős rohamosan növekszik, a mi ellen kifogásom nincs, a mennyire csak lehet, valódi czéljára tartassák fenn. Ezen intézet van hivatva például megfelelni némileg annak, a minek kifejezést adott igen t. Thaly Kálmán képviselő ur, hogy speciális ágakat fejleszszen, gazdasági gépészeket képezzen. Ezen intézet van hivatva, hogy az iparosok fiai, a mennyire lehet, fentartva a több nemzedéken át egy ipar continuitasát, magasabb színvonalra emeljék azt az ipart, a melyet atyjuk is művelt. Ez az irány az, a mely más iparos országokban azon nagy eredményeket hozta létre, a melyek folytán gyakran pusztán kézművesek nagy gyárakat létesítettek. Az intézet szervezetében, igen jól tudom, azon rendelkezés is van, hogy egy felügyelő-bizottság kisérje figyelemmel az intézet működését. Én azt gondolom, hogy azon enquéteken, a melyek az intézet teremtését megelőzték, vezéreszme az volt, hogy épen a gyakorlati postulatumok e bizottság által némileg kiemeltessenek azon mindig kissé theoreticus törekvések ellen, ha szabad magamat igy kifejeznem, a melyek természet szerint a tanárokban léteznek. De akárhogyan legyen ez, ha ezen bizottság létesítését az igen t. minister ur nem is határozná el, a mit sajnálnék, legyen szabad mégis azon kérést fejeznem ki, hogy az állami felügyelet ezen intézetnél terjedjen némileg arra ki, hogy az azon a fokon, a mely számára létesíttetett, megmaradjon, hogy a felvételnél ne legyenek oly szigorúak, mert a dolog természetében fekszik, hogy oda kezdetben egyenletes anyagot kapni igen nehéz. Az intézet feladata épen az, hogy az anyagot képesítse arra, hogy némileg magasabb képzettséggel a gyakorlati téren működhessék. És igen kívánatos volna továbbá, hogy az intézet igazgatósága kisérje figyelemmel azon fiatal emberek pályáját, a kik onnan kilépnek. Ez teljesen ugyan nem lehetséges, de lehetséges bizonyos mértékben és ez igen hasznos útmutatásokat szolgáltatna arra nézve, vájjon az intézetnek iránya helyes-e? Mindenekelőtt iparkodni kellene a t. kormánynak arra, hogy ezen középiskola ne nőjje ki magát egy kis polytechnikummá, mire a hajlam kissé megvan. Elnök: A budapesti iparközépiskola személyi járandóságai és dologi kiadásaira előirányzott 62,057 frt megszavaztatik. t