Képviselőházi napló, 1884. IX. kötet • 1886. február 6–márczius 5.
Ülésnapok - 1884-179
179. országos ülés február 9. 3S86. 7i bátorkodom mint historicus a históriára hivatkozni. Nem Bismarck herczeg találta ezt fel, hanem Eákóczy mondta, a ki pedig Neuhausban a jezsuitáknál nevelkedett. 0 mondta a Széchenyi országgyűlésen, épen Nógrádmegyében, talán a képviselő ur választó-kerületében, hogy a jezsuiták üzelmei veszélyesek; kimondta határozottan, hogy a jezsuiták Magyarország területéről ki tiltassanak, ha nem separálják magukat az osztrák provinciától. Tessék maguknak külön magyar provinciát felállítani és beczikkelyeztetni magukat, mint a többi szerzetesrendek, vagy pedig,ha ezt nem teszik, hat hónap alatt az ország határain ki fognak utasíttatni. Miután pedig a jezsuiták nem tettek eleget a magyar nemzetgyűlés határozatának és magukat az osztrák provinciáktól nem seperalták — a mit Bismarck herczeg most megtett, azt Eákóczy, a ki jó katholikus volt, már ezelőtt 200 esztendővel kimondta, a jezsuita-rendet az ország határáig kisértette és ott irgalom nélkül kikergettette. Sőt irt maga egy nevezetes munkát, a melyben a jezsuiták minden fondorlatait, melyeket jól ismert, feltárta. Ajánlom a t. képviselő urnak, olvassa el, hanem latinul jól kell tudni. (Derültség. Egy hang a balközépen: Tudok !) Tehát t. ház, én constatalom, hogy a mire Bismarck herczeg most jött, arra a magyarnemzet már 200 évvel ezelőtt rájött és Rákóczy kiűzte az országból a jezsuitákat, mint a magyar nemzetre veszélyes elemet. A különbség csak az, hogy Bismarck herczeg protestáns, Eákóczyt pedig jó katholikusnak ismerte mindenki. Én nem kívánom a t. minister urnak mondani, hogy hasonlókép járjon el. Ugy sem tenné. (Derültség.) Hanem annyit mégis, azt hiszem, mint magyar embertől kívánhatok, hogy méltóztassék nyilatkozni, mint minister, a ki a parlamentnek felelős, hogy meddig tűri az ilyen állapotot, hogy egy szerzetes-rend, a mely törvény által meg van szüntetve az országban, ide belopva magát, itt különféle intézetek fentartásával és a magyar ifjúság megrontásával garázdálkodjék. Koszival István: A kalocsai convictus nem is képes fölvenni a számos jelentkezőt! (Zaj.) Thaly Kálmán: A titkos jezsuita megszólalt. (Derültség a szélső baloldalon. Zaj.) Boszival István: Én a jezsuitáknak nem titkos, de nyilt barátja vagyok. (Zaj.) Elnök: Ne méltóztassék senkit ilyen ráfogással illetni. (Helyeslés jobbfelb'l.) Thaly Kálmán: Én csak örömömet constatalom a fölött, hogy a t. elnök ur sértésnek vette, hogy én valakit jezsuitának neveztem. Elnök: Méltóztatott titkos j ezsuitát mondani, a minek minden esetre sértő értelme van. (Ugy van! jobb/elől.) Thaly Kálmán: Ezt is hálával veszem tudomásul, én is ugy tartom. (Derültség a szélső baloldalon.) Én azonban csak az ellen nyilatkoztam, hogy itt ebben az országban iskolákat tartsanak fenn törvényileg hazánkból kitiltott szerzetek, sőt még nevezetes birtokot is bírjanak, mint a kapornoki uradalmat Zaíamegyében. Méltóztassék a minister ur talán egyszer már intézkedni, hogy a a zala-apáthi birtokot és a mint a skótok által birt Szt.-Grotthárdot visszaadta régi jogos tulajdonosának, méltóztassék ugyanezt tenni a kapornoki, most jezsuiták által bitorolt birtokkal. (Helyeslés a szäsö baloldalon.) Azt gondolom t. ház, elég bőven szellőztettem itt ezt a kérdést. (Felkiáltások jobbfelöl: Az igaz! Derültség.) Megvallom, nem örömest tettem, hogy az utol«ó kérdést is belehoztam, de szükségesnek tartottam, hogy valaki nyilatkozzék, mert évekkel ezelőtt egyszer már fenforgott ez a kérdés s akkor kaptunk bizonyos ministeri Ígéretet, azóta pedig semmi sem történt. Kérem tehát ismételve a minister urat, méltóztassék, mint felelős minister nyilatkozni ezen utolsó kérdésben is, hogy quousque tandem megy még ez a dolog, meddig lappanghat még hazánkban status in statuként egy törvényileg meg nem tűrt szerzet, meddig taníthatja még ez a magyar ifjúságot s teszi-e ezt a minister ur beleegyezésével vagy a nélkül, gyakorol-e a minister ur valami felügyeletet vagy nem? És egyáltalában, meddig tart ez az állapot törvényeink ellenére. (Elénk helyeslés a szélső baloldalon.) Trefort Ágoston vallás- és közoktatásügyi minister: Engedje meg a t. ház, (Halljuk!) hogy Thaly Kálmán t. képviselő urnak nagyon objectiv. (Derültség jobbfelől.) Thaly Kálmán: Az eleje az volt, a vége nem. (Élénk derültség.) Trefort Ágoston vallás és közoktatásügyi minister: . . beszédére néhány észrevételt tegyek. (Halljuk ! Halljuk!) A t. képviselő ur talán azt hiszi, vagy hitte, Tiogy azt, a mit én egyszer valahol mondottam, azt itt a képviselőházban desavoualni fogom. Ebben nagyon csalatkozik! Szóba jött a múltkor egy passusa a pozsonyi választókhoz intézett levelemnek. Nem szükséges talán, hogy ismét felolvassam, de a végére nem méltóztatott figyelni a t. képviselő ur, vége ez (olvassa): „Egyébiránt bármi történik is a világon, bátran kell az események szemébe nézni, nem kell elveszteni a bátorságot és mienk lesz a győzelem." Ez volt tehát az, a mi által én serkentem a panszlávokat! Thaly Kálmán: Nem az, hanem a dissolutio! Trefort Ágoston vallás- és közoktatásügyi minister: Bocsánatot kérek, akkor nem méltóztatott helyesen olvasni.
