Képviselőházi napló, 1884. IX. kötet • 1886. február 6–márczius 5.

Ülésnapok - 1884-178

44 178. országos üléi ÍS februári. 1886. országban soha sem volt tanpénz, pedig Francziaországban mindig voltak és vannak jelenben is, világhírű tanárok, mint aféle napok, a kik mellett a mi nagy tandíjas tanáraink egy része bizonyára csak bolygó lehet, a többi még az sem. Hogy mily zsibbasztólag hat a collegiumpénz Kémetországban, azt Wigand Albert marburgi egyetemi tanár ugyancsak világosan illustralta, ugy hogy csak azon egyetemi tanár lehet a német collegiumpénz rendszere mellett, a ki azt a könyvet nem ismeri. Törüljük csak el t. ház azt a tanszabadságot, mely szerint szabad nem tanulni és szabad nem tanítani és hozzuk be azt a szabadságot, a mely szerint nem szabad nem tanulni és nem szabad nem tanítani s mely szerint szabad hirdetni és tanítani korlátlanul mindazt, a mi igaz, szép és jó és akkor látni fogjuk, hogy ezen nagy tandíjas tanárok miként járnak, látni fogjuk, hogy a kiknek 382 — 470 tanulójuk volt, lesz talán 10—20—30. Példa erre, hogy concret esetet hozzak fel Salamon Ferencz, a ki nagy történész hírében áll s a kinek mig vizsgáló volt, 130 hallgatója volt, de a mint megszűnt vizsgáló lenni, egyik collegiumára vagyis tantárgyára kilenczen íratták be magukat, kik közül csak ketten járnak az előadásra. (Derültség.) A másikra pedig csak egyetlen egy s azért nem is tart előadást. T. ház! Volt szerencsém per summos apices érinteni azon érveket, melyeket az egyetemi tandíjak, fizetések és jövedelmek kérdésében felhozhatni, teljes meggyőződésem, hogy e tandíjak, fizetések és jövedelmek a lehető legigazságtalanabbul vannak felosztva, teljes meggyőződésem, hogy ezen a nagy bajon a lehető legrövidebb idő alatt kell segíteni és pedig pártkülönbség nélkül. Ezen ügy iránt érdeklődnie kell nemcsak az ellenzéknek, hanem a kormánypártnak is. Csekély felfogásom szerint az volna a legüdvösebb, a mint a cultusminister ur is igen igazságosan fogva fel a dolgot, már kezdeményezte. (Halljuk! Halljukí) ^Virtus et in inimico laudanda est". Én az igazat, a jót mindenkinél elismerem mondom, leghelyesebb volna, a mint a minister ur kezdeményezte, azon tantárgyakra, melyek igen nagyszámú hallgatókkal bírnak, párhuzamos osztályokat felállítani. Másodszor a tandíjak az állami pénztárba folynának be. Harmadszor a tanárok fizetése szolgálati évek szerint három cathegóriára osztatnék, 2,500, 3,000 és 4,000 írttal. Ez volna a legigazságosabb, legméltányosabb. A nagy tandíjas, laboratóriumban dolgozó tímároknak nem szolgálna rövidségükre, mert ők mint vizsgálók 6 — 8,000 frt díjat húznak rendes fizetésükön fölül. T. ház! Ha volna bizalmam a minister úrban arra nézve, hogy ő ezt az igazságos kezdeményt rendeleti utón is keresztül viendi, akkor azt mondanám a t. minister urnak, ne hagyja magát senki és semmiféle captatio benevolentiae által félrevezetni, hanem tessék kezdeményezési utón is keresztülvinni. Minthogy azonban nincs bizalmam a t. minister úrhoz... (Derültség.) Trefort Ágoston vallás- ésközoktatásÜgyi minister: Örvendek rajta! (Élénk derültség.) Zimándy Ignácz: .... azért bátorkodom a t. házat minden pártkülönbség nélkül alázattal megkérni, hogy következő határozati javaslatomat elfogadni méltóztassék. (Olvassa): „A közoktatási magyar királyi minister utasittatik, hogy a budapesti egyetemi tanárok fizetése közti anomáliát 1883-iki saját kezdeményezése értelmében szüntesse meg." (Helyeslések a ssélső baloldalon) Kérem nincs még vége. (Derültség.) Azt mondottam, hogy a t. ház kegyes engedelmével fogom érinteni első sorban az egyetemi tanárok fizetését és másodsorban azok létszámát. Tehát a t. ház kegyes engedelmével most bátor vagyok az egyetemi tanárok létszámát röviden érinteni. Volt szerencsém folyó hó 5-én tartott beszédemben kiemelni, hogy a magyar nemzet anyagi jólétének és culturalis fejlődésének egy roppant nagy akadálya, mondhatni átka van, a mely ezen nemzet jellegén vörös vonalként húzódik keresztül és ez első sorban a páratlan fényűzés és pazarlás. (Helyeslés.) Ezen fényűzés és pazarlás okozta és okozza azt, hogy a magyar nemzet, a mint az 1867-iki kiegyezés után saját maga sorsa intézését átvette, rosszul nevelt, könnyelmű örökös módjára, erejét meghaladó nagyszabású alapon, fényes pazarlással rendezte be államháztartását. Ezt, mint mondám, folyó hó 5-én tartott beszédemben kiemeltem és most is ismétlem. Ez mindenütt, de különösen itt a budapesti tanárok létszámát illetőleg nagy mérvben érvényesül. Van a budapesti egyetemen — nem sokat mondok, mert nem tudom bizonyosan — 170 tanár, azaz annyi, a mennyi akár melyik két európai egyetem összes rendes tanárai számának megfelel. Az igen t. cultusminister ur azt mondja, hogy nagy szükség van egy harmadik egyetem felállítására. Itt, a budapesti egyetemen van annyi tanár, a mennyi két egyetemen működhetik. Az én véleményem tehát az, hogy a t. minister ur legyen szives Pázmán egyetemét, mely az ő eredeti jellege szerint ugy is katholikus, átengedni a katholikusoknak; a zsidó és szabadkőmíves, keresztényellenes új pogány tanárok felhasználásával pedig állítson egy új egyetemet és pedig itt Budapesten, miután az, felfogásom szerint, másutt csak tengődhetnék. Az első, alapítójának intentiójához képest úgyis katholikus egyetem, megél majd a maga jövedelméből. A nem katholikus vagy atheisticus, keresztény,