Képviselőházi napló, 1884. IX. kötet • 1886. február 6–márczius 5.

Ülésnapok - 1884-178

S6 17S. országos ülés február 8. 18S6. tehát maguk is megengedik, hogy az állam iránti ragaszkodásnak van feltétele némi tekintetben, mert e ragaszkodás kétségtelenül előmozdittatik a jó elbánás által. És ez igen természetes, mert ha mi a magyar népet, tekintet nélkül annak faji és nyelvi különbségére, folytonosan nagy adóval, nagy illetékekkel, meg trafikkal fogjuk az államhoz való ragaszkodásra buzdítani s ha ezen inaugurálandó új nemzetiségi politika ürügye alatt a reaetio fogja itt ülni diadalát s meg fog semmisülni minden szabadelvű intézmény, úgy hogy azt sem lehet majd mondani, hogy Magyarország a szabadság barátja, végre ha itt sem jólétet, sem szabadságot találni nem lehet, kétségtelen, hogy az állam iránt való ragaszkodás csökkenni fog, még pedig nemcsak a más ajkú, de a magyar nyelvű nép kebelében is. Abból tehát, mit magunk is concedalunk, nem csinálhatunk vádpontot mások ellen, kik ugyanezt mondják. Egyébiránt a feltételhez való kötésben ne menjünk rossz példával elől, a mint azt tette Szilágyi Dezső képviselőtársam, midőn ő is azon feltételhez kötötte a nem magyar ajkú honpolgárok egyenjogúságának respectalását, ha magukat jól viselik. Ezekben kívántam t. ház, elmondani észrevételeimet azon nagyhatású beszédekre, melyeket gróf Apponyi Albert és Szilágyi Dezső t. képviselőtársaim tartottak. Egyébiránt, mint már mondottam, örömmel veszem tudomásul azon kedvező fordulatot, mely a nemzetiségi kérdésnek tárgyalásánál e ház körében, legalább ez alkalommal, mutatkozik. A hang, melyen az itt e házban tárgyaltatott, megfelel a kérdés komolyságának és azon komoly elbánás kellékeinek, melyet ezen nagyfontosságú ügy kétségtelenül megérdemel, mert ugy vagyok meggyőződve, hogy hazánknak az ugynevezet közjogi kérdéseken kivülnincs fontosabb kérdése, mint a nemzetiségi kérdés, annyival inkább, mert ezen kérdésnek megoldását kizárólagosan nekünk magunknak kell feltalálnunk, mert a hazánkban levő nemzetiségi viszonyokhoz hasonlók sehol e világon nem léteznek. Én azt hiszem, hogy maga azon hang, mely e házban ez alkalommal elütőíeg a sajtónak chauvinisticus hangjától nyilvánult; azon kétségkívül békülékeny természetű nyilatkozatok, mik itt mindkét részről, de különösen magyar részről történtek, mindezek nem elégségesek, tényekkel kell bizonyítani — facta loquuntur! — hogy respectalni akarjuk a nem magyar ajkú nemzetiségek méltányos igényeit és jogait. A nemzetiségi kérdés t. ház, különösen a közoktatásügy keretében mozog. A t. közoktatási minister úrra vár kiváltképen azon feladat, hogy Magyarországnak azon nagyfontosságú kérdése «zélszerüen oldassék meg; neki van leginkább módjában eloszlatni azon sajnos jelenségeket, a I melyeket pozsonyi beszédében említett, azon famosus dissolutio előjeleit. Legyen szabad reménylenem, hogy a t. minister ur teljes mértékben át fogja érezni ezen nagyfontosságú, magas hivatását s ennélfogva legyen szabad nekem azon kérést intéznem a cultusminister úrhoz, hogy vegye komolyan fontolóra azt, a mit a más ajkú nemzetiségek culturajuk emelése czéljából méltán igényelhetnek; vegye tekintetbe azt, mit a törvény egyenesen parancsol; itt van már annak az ideje, hogy miután első sorban annyit tett a magyar nemzet saját nyelvéért, tegyen a más ajkúak érdekében is. (Mozgás.) És legyen szabad remélenem, hogy a jövő évi költségvetés alkalmával ezen rovatban fogunk találkozni az állam által fentartott oly tanintézetekkel, melyeknek tannyelve nem kizárólagosan a magyar és hasonló oly intézetekkel, melyek az állam által segélyeztetnek. Ezen reményt kifejezvén és midőn e kérésemet ismételném, magára a rovatra kénytelen vagyok kinyilatkoztatni, hogy miután a költségvetés általános tárgyalása alkalmával kijelentettem,hogy azt általánosságban a részletes tárgyalás alapjául el nem fogadom: azt hiszem, igen természetesnek méltóztatnak találni, hogy azt egyes részleteiben sem fogadhatom el. Gr. Apponyi Albert: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) A múlt napokban lefolyt vitának egyik örvendetes eredményét abban láttuk, hogy nem magyar ajkú képviselőtársaink egy része, néhány tekintélyes férfiú az ő soraikból, eddig ritkán hallott loyalis és hazafias hangon szólott e házban; a másik örvendetes eredményt pedig abban, hogy bármily nagyok és fontosak legyenek azon nézeteltérések, mik ezen parlamentnek egyéniségeit és pártjait egymástól elválasztják, ezen ország állami egységének föltételeire és az ennek biztosítására követendő politikának alapelveire nézve ezen ház pártjai között elvi különbözetek nem léteznek. (Igaz.'

r Ugy van! Általános élénk helyeslés.) Én, t. ház, sajnálom, hogy ezen örvendetes ténynek benyomását egy igen t. képviselő ur a másik ellenzéki párt részéről a maga harmóniájában megzavarta; de föltétlen tisztelettel vagyok az egyéni meggyőződés joga és bátorsága iránt, mely őt felszóllalásában vezette; és ezt annyival inkább kell hangsúlyoznom, mert meg vagyok győződve, hogy tisztán egyéni nézetét fejezte ki (Általános élénk helyeslés) és nem azon igen tisztelt pártét, a melyhez tartozik. De miután az igen t. képviselő ur szives volt az én felszólalásomra is hivatkozni, engedje meg nekem a t. ház, hogy beszédjére néhány rövid megjegyzést tegyek. (Halljuk ! Halljuk!) A t. képviselő ur kifogásolta azt, hogy én Gurbán képviselő ur felszólalását félremagyaráztam és hogy nem tettem magamévá G-urbán kép-