Képviselőházi napló, 1884. IX. kötet • 1886. február 6–márczius 5.

Ülésnapok - 1884-197

197. országos ülés márezius 5. 1886. ggg egyáltalán nem alkalmas arra, hogy a jogállam | közigazgatási szervezetének azon egyik sarkalatos | követelménye kielégíttessék, mely a hatalom kellő szervezésében áll: nézzük, hogy mennyire felel meg a közszabadság biztosítékai tekintetében fenforgó követelményeknek? És itt bocsánatot kérek a t. háztól, ha előadásom kissé száraz lesz és ha abba a javaslat szövege némely részének felolvasását kell vegyítenem. Mert igaz, hogy a törvény egyes szakaszainak tárgyalása a részletekhez tartozik. De ha mindegyiket csak önmagában, a részleteknél veszszük ; roppant ártatlannak fog látszhatni; azok valódi súlyát csak akkor láthatjuk, ha egymás mellé állítjuk. (Élénk helyeslés balfelől) A javaslatban foglalt újítások közt van vagy 10—12 oly pont, mely a főispáni és illetőleg a kormányhatalom kifejtésével összefüggésben nem áll. Ezek a nagy reformok, melyek ily jellengűek, körülbelül a következő pontokra vezethetők vissza: először benn van a törvényhatóságok felsorolása, másodszor ott vannak a kézbesítési szabályok, harmadszor — ez már fontosabb — a bizottsági tagok qualifieatiójának némely módosítása. Azután ott vannak az igazoló választmány eljárására és a bizottsági tagok választására vonatkozó eljárási szabályok. Ezután, a mi némileg fontos, hanem talán szintén nem szervezeti és nem hatásköri kérdés, ez az incompatilibitási eseteknek szerintem még nem elégséges kiterjesztése. És végül az alispán azon joga, hogy rendbüntetéseket alkalmazhat bizonyos hivatalnokokkal szemben, a megyei nyugdíjintézet létesítése és üzon szabály, hogy az állandó választmányban kültisztviselő nem foglalhat helyet. Hát, t. ház, méltóztassanak megengedni, azoknak az intézkedéseknek —bár ezek egynémelyike kétségtelenül czélszerű — de elvi jelentőséggel ezeknek egyik sem bir. {Igaz! Ugy van! a baloldalon.) A mik elvi jelentőséggel birnak, azok, kivétel nélkül oda irányulnak, hogy a főispánnak és a központi kormánynak hatásköre a megyével szemben emeltessék, tágittassék. (Igaz! Ugy van! a bal- és szélső baloldalon) Ha az 57. §. k) pontját a javaslat 10. §-ával egybeveszszük, a következő képet látjuk magunk előtt. A k) pontban az van mondva, hogy a főispán bármely megyei határozatot — méltóztassanak erre a kitételre figyelni — (Halljuk!) nem az mondatik, hogy szabályrendeletet, de bármely megyei határozatot, ha azt HZ állam érdekéből szükségesnek tartja, a belügyministerhez fölterjesztheti. Ez a formula: „a mikor az állam érdekéből szükségesnek tartja", magyarul annyit jelent, hogy a mikor tetszik, (Igaz! Ugy van! a bal- és szélső baloldalon. Ellenmondások a jobboldalon.) mert az állam érdekének meghatározása tisztán az ő belátására van bizva. (Igaz! Ugy van! a bal- és szélső baloldalon.) j | A belügyminister pedig azt a határozatot a 10. £. | értelmében nemcsak megsemmisítheti és pedig nem csupán törvénysértés esetében, hanem czélszerűségi okból is, de ha új eljárásra híván fel a megyét és ez czélra nem vezet, tudniillik nem jön létre oly határozat, mely a főispánnak is, meg a belügyministernek is tetszik, maga határozhat. Ha ezen két szakaszt egybevetjük, talán világos, hogy a törvényhatóságnak minden határozati joga a főispánnak, illetőleg a belügyministernek bon plaisir jétől van feltételezve, már pedig oly jog, mely a maga alkalmazásában csak addig áll fenn, mig egy felelősség nélküli közegnek tetszik azt respectálni, megszűnt jog lenni. [Zajoshelyeslés a bál- és szélső baloldalon.) És, t. ház, ha ezen óriási haladás a centralisatio felé — mert ez azután igazán centralisatio (Zajos helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) — ha mondom, ezen haladásnak a korderejét és egész jellegét meg akarjuk ítélni, méltóztassanak összehasonlítani a magyarországi megyének ezen a t. ministerelnök és az előadó ur, valamint Horváth Gyula t. képviselő ur által oly mélabús hangon megénekelt ősi intézmény hatáskörének megszabá • sát azon hatáskörrel, melyet az újabb törvényhozás Francziaországban a centralisatio hírhedt hazájában a conseil generálnak adott. (Halljuk/) T.ház, a conseil général végérvényesen határoz a következő ügyekben: az adó-contingens felosztása az egyes kerületek — arrondissement — közt; a községek reclamatiója az arrondissement által eszközölt adórepartitio ellen, a megyei pótadó, amennyiben a törvény által megállapított maximumot túl nem haladja, a községi pótadó maximum elhatározása ; ezekben az ügyekben végérvényesen határoz a conseil général és ezek ellen közigazgatási fölebbezésnek soha és semmi körülmény közt helye nincs. A következő ügyekben pedig a határozat végérvényes abban az értelemben, hogy csupán törvénysértés miatt, vagy egy törvény hatályával bíró rendelet megsértése miatt, tehát nem czélszerüségi indokból semmisítthetik meg a határozat, megváltoztatásáról szó sincs. A departement vagyonkezelésének ügyei, a vicinális utak és a megyei közmunka felosztása, a megyei jogügyletek, t. i. olyan jogügyletek, melyek a departement-t mint jogi személyt illetik, jótékony-intézetek, megyei közoktatási alapítványok, a községi pénzügy több kérdése és az egész vásárügy rendezése. Hát t. ház, a conseil général, a mely körülbelül a mi megegyülésünknek, felel meg, Francziaországban, a centralisatio hazájában, ily hatáskörrel bir, ennyi féle határozatot hozhat, a mely ellen közigazgatási felebbezés vagy egyátalában nem, vagy csak törvénysértés czímén eszközölhető. Ezzel méltóztassék összehasonlítani a magyar önkormányzat védőjének javaslatát, a melyben a megye minden határo| zatát nem csak megsemmisithetőnek, de megvál-