Képviselőházi napló, 1884. IX. kötet • 1886. február 6–márczius 5.

Ülésnapok - 1884-197

197. országos ülés múrczlns 5. 18S6. 385 tekintettel arra, hogy ezen tárgy vitatásából a ház j előtt tudvalevő körülmények folytán két ülési nap I — ezen hét utolsó és a jövő hét első napja— ugy is el fog veszni. (Halljuk ! Halljuk!) T. képviselőház! A vitának eddigi folyamán több általános fogalom hozatott egymással oly kap­csolatba, mely legalább az én meggyőződésemnek meg nem felel. Tekintettel ezen körülményre, ám­bár szándékom az volt és most is az: főleg az előt­tünk fekvő törvényjavaslat hibáit bírálatom alá venni, még sem mellőzhetem egészen azt, hogy a közigazgatás reformjára vonatkozó nézeteimet egész általánosságukban legalább röviden meg ne jelöljem. {Halljuk! Halljuk!) Kötelezettnek érzem magamat erre annál inkább, mert mint igen helyesen jegyezte meg Beöthy Ákos t, barátom, a parlament nem csupán a napi­renden levő tárgyak eldöntésének, de egyszers­mind a közvélemény előkészítésének, az eszmék tisztázásának legtermészetesebb és legjogosabb. tere. És a ki bizonyos, az ország jövendőbeni fej­lődésére nagyfontosságú kérdésekről megérlelt és mély meggyőződésekkel bir, vétene kötelessége ellen, ha a parlamenti tárgyalások alkalmával az eszmék tisztázására, saját meggyőződésének ter­jesztésére fel nem használná. (Halljuk! Halljuk!) Azon általános eszmék, a melyekre bevezető észrevételeim vonatkoztak, mindenekelőtt abban nyilvánultak, hogy több szónok részéről felmerült és megérintetett az a kérdés, vájjon a felelős par­lamenti kormányzat és önkormányzat egymással megférő két fogalom e, egymással megférő két tényezője-e a közéletnek? Én, t. képviselőház, megvallom, nem is értem, hogy e kérdést felvetni lehessen, mert oly távol állok attól a felfogástól, mintha a parlamenti fele­lős kormány- és önkormányzat követelményei között ellentét lenne, hogy én annak az életerős politikai életnek, annak az életerős politikai sza­badságnak fejlődését, a mely nélkül a parlamenti kormányzat merő fictio, önkormányzat létezése nélkül nem is tudom képzelni. {Helyeslés a hal­oldalon.) De, t. képviselőház ! Összeköttetésbe hozatott az a nézet, melyet nem csak én magam és elv­társaim közül számosan vallunk, de a túloldal néhány tagja is vall, mely szerint a jurisdictióval ellátott tisztviselők kinevezését óhajtjuk, össze­köttetésbe hozatott ez a nézetacentralisatio elmé­letével és a centralisatio nevével jeleltetett meg csak tegnap Horváth Gyula t. képviselőtársam által, a ki az egész áramlatot akkép jelezte, hogy vannak, a kik „magyar centralisatiót" kivannak. Ezen két fogalomnak összetévesztését én helytelennek és a kérdés tisztázására nézve való­ságos akadálynak tartom. (Helyeslés balfilől) Valamint lehet és van is Európának számos | művelt államában igen messze terjedő decentrali- | KÉPVH. NAPLÓ. 1884 — 87. IX. KÖTET. satió kinevezett tisztviselők mellett, ugy, hogy tovább ne menjek, saját hazánkban is látjuk a legridegebb centralisatiónak példáját választott tisztviselők mellett. Ez a localis és központi hatás­körök helyes megkülönböztetésének, de nem a tisztviselők alkalmazási módjának kérdése. És végül, t. ház, bocsánatot kell kérnem t. szomszédaimtól és barátaimtól ezen padokon, (a szélső baloldalra mutat) teljesen tévesnek tartom az önkormányzat fogalmának a tisztviselők vá­lasztásának jogával való összezavarását. A tiszt­viselők kinevezése, a mint azt évszázados történe­lem által igazolt példák mutatják, nem zárja ki az önkormányzatot, sőt a legéleterősebb önkor­mányzat e rendszer mellett fejlődött és áll fenn ma is. Arról pedig, hogy a választott tisztviselők rendszerének fentartása az önkormányzatra nézve semmi, de semmi biztosítékot nem képez, bátor leszek legalább megkísérlem, hogy a t. házat épen a jelenlegi törvényjavaslatból meggyőzzem. T. képviselőház! Azon kérdéseknek és esz­méknak tömkelegébe, a melyek a napirenden levő tárgygyal összefüggnek, eligazodni és rendet és organicus felfogást belevinni iparkodtam. És erre más, vagy legalább jobb alapot nem találtam, erre czélszerübb kiindulási pontot nem vélek választ­hatni, mintha az ezzel összefüggő minden kérdés megbirálásánál a jogállamok organicus fogalmából indulok ki. A jogállamnak egész eszmerendszere, hason­lóan az égi testek pályájához, két gyúpont körül forog: a hatalom kellő szervezése és a szabadság­nak kellő biztosítékai körül. (Ugy van! felől.) Bár­mily nagy súlyt fektetek is a hatalom kellő szer­vezésére, az ezen szempontból szükséges intéz­kedéseket nem fogadhatnám el és azok nem felel­nének meg a jogállam fogalmának, hogyha azok nak kiegészítéséül a szabadság biztosítékait ma­gukban tartalmazó intézkedések nem szolgálnak. Én e két rendszerét az intézkedéseknek egymástól elválasztani nem tudom sem az elméletben, sem a gyakorlatban és igen kérem mindazokat, kik néze­teimet és óhajtásaimat méltányosan akarják meg­ítélni, hogy azt, a mit az egyik szempontból kívá­nok, contemplatiójukban soha külön ne válaszszák attól, a mit a másik szempontból szükségesnek tartok és legyenek meggyőződve arról, hogy ma­gam részéről csak e kettős sorozatnak együttes életbeléptetéséhez tudnék hozzájárulni, az egyik­hez a másik nélkül soha. (Élénk helyeslés balfélől). És midőn azon szervezet képét akarom a t. ház elé állítani, a mely előttem lebeg, a jog­állam ezen kettős követelményének megvalósítá­sáról, nagyon megkönnyítette feladatomat külö­nösen mai napon egy még mindnyájunknak friss emlékezetében lévő minden tekintetben kitűnő fel­szólalás a ház ezen padjairól (a balközépre mutat) értem Horváth Lajos t. barátom fejtegetéseit, a 49

Next

/
Thumbnails
Contents