Képviselőházi napló, 1884. IX. kötet • 1886. február 6–márczius 5.
Ülésnapok - 1884-197
380 1»". országos ftl fl s •árezins 5. 1886. A mi megyei, törvényhatósági dolog, azt végezze \ feltétlenül a megye, az végeztessék feltétlenül annak kebelében, a mi pedig állami, azt Tegezzék kinevezett állami hivatalnokok. Megvallom, t. ház — hihetőleg a saját felfogásom gyengesége az oka — de én még annak lehetőségét, hogy megvonassák a határ, hol végződik abban a megyében az, a mi tisztán csak megyei ügy és hol kezdődik az, a hol már országos ügygyé lesz, eddig nem tudtam kitalálni ; de nem is volt senki legalább tudtomra, a ki ennek megállapítását eddig csak meg is kísérletté volna. (Igaz! ügy van / jobbfelől.) De még tovább megyek. Hiszen a megye kebelében közigazgatási úton igen nagyfontosságú magánérdekek is intéztetnek el. Kérdem, vájjon a tisztelt képviselőtársam is abban a nézetben van, hogy ezek a törvényhatóság kebelében soha nem fognak tévesen elintéztetni ? Hátha ott, azon általa tisztán megyei ügyeknek qualificalt ügyekben valaki nagy anyagi sérelmet szenved, annak ne legyen már többé sehová menekülése? Feltétlenül alá kelljen magát vetni a hozott határozatnak ? Nem hiszem, hogy ezt az ország bármely részében lakó, bármely párthoz tartozó ember megköszönné. (Igaz! Ugy van! jobbfelől.) A t. képviselő ur midőn bevallotta, a minek bevallására Magyarországon mindig erkölcsi bátorság kell, mert a bevallani nem akarás sokszor a hazafiság rovására esik, hogy nézetét változtatta, a mennyiben most inkább a kinevezés mellett van, ezt feltételekhez kötötte. Az egyik feltétel a közigazgatási bíróság a contentiosus és fegyelmi ügyekre nézve, még pedig teljes függetlenséggel bíró tagokkal. Hát, t. ház, sokkal nevezetesebb kérdés ez, semhogy azt, a mi itt igy felemlíttetett, egy egyebekre is kiterjeszkedni tartozó beszéd keretében kifejteni lehessen. De méltóztassanak megengedni, az administrativ közegek feletti fegyelmi eljárást teljesen kivenni az administratio kezéből és azt teljes birói függetlenséggel biró törvényszékre bízni, annyi volna, mint az administratiót lehetlenné tenni. Én igenis akarom a közigazgatási bíróság felállítását, de azt, hogy azok által a közigazgatási hatóságok hatálya az alsóbb közegekre paraHsáltassék, nem akarhatom, mert ugy administralni nem lehet nálunk, de nem lehet sehol. (Helyeslés a jobboldalon. Mozgás a szélső baloldalon.) T barátom, a tisztviselői pragmaticát is szóba hozta. Hát, t. ház, ki tagadhatná, hogy szükség van rá. Hiszen lényegileg, ha törvényileg nem is, a központi hivatalokban van is pragmatica. Erre nézve is olvastam egy, ugyan jóhiszeműleg készült javaslatot, mely azonban, ha elfogadtatnék ugy a mint készült, a ministeri bureaukban parancsolhatna mindenki, csak a minister nem, felelős pedig nem volna senki más, csak a minister. Már mél- I tóztassanak megengedni, de igy administralni csakugyan nem lehet. (Helyeslés a jobboldalon.) T. ház! Miután ezekben kifejtettem volna röviden t. képviselőtársaméval egy pár főbb pontra nézve sokban egyező, másokban tőle eltérő nézeteimet, most, midőn áttérnék mások beszédjére, elismeréseiaet fejezem ki, azt hiszem, mindnyájunkra nézve élvezetes és tanulságos beszédjeért (Helyeslés a jobb- és baloldalon) és mindenekelőtt arról a két nyitott ajtóról akarok beszélni, melyet tegnap Mocsáry Lajos t. képviselő ur betört. (Halljuk! Halljuk!) Az egyik vonatkozott az eredetileg 54., a bizottság jelentése szerint 57-ik szakaszra. Nincs semmi kifogásom az ellen, hogy a t. képviselő ur mindamelletí, hogy magában a ház kebelében nyilvánítottam, hogy a szakaszt elejtem, ez iránti nézeteit kifejtette és kénytelen vagyok tűrni azt is, hogy azt monda, hogy a nyugtalanság azonban megmarad; mert mint mondá,legalább látszott a kormány intentiója és tudni fogják, hogy politikai vagy bármely indokból a kormány a biró nyugdíját leszállítani, a birót áthelyezni, nem tudom, mondotta-e azt is, hogy hivatalából el fogja mozdítani. (Halljuk! Halljuk!) Ezt nem hallgathatom el, mert a képviselő ur rettenetesen téved, mert a fennálló törvény szerint, melyet az a paragraphus sem akart megváltoztatni, sem a biró nyugdíját leszállítani, sem őt saját akarata ellenére vagy a kormány befolyásától tökéletesen mentesített fegyelmi eljárás nélkül még csak áthelyezni sem lehet. (Helyeslés a jobboldalon.) Ettől tehát a birói kar nem félhet. De t. képviselőtársam, midőn félti a kor mánytól a birói kar függetlenségét, ugyanakkor azt mondja, hogy ő ugyan az 1869-iki törvényre nem ad semmit, akkor is megmondotta, most is nézete, hogy a törvényszékek tagjait választani kellene, mint az hajdan történt. Hát, t. ház, az első bíróságok kinevezésének, midőn a törvény tárgyaltatott, én is ellene voltam és most is azt mondom: talán kevesebb bajjal jobban ment volna, ha nem oly rögtönözve, nem oly radicalis vágás alakjában történt volna. De egyet nem lehet tagadni és ez az, hogy e tekintetben visszalépésnek nem lehet helye, ha tudniillik azt valaki visszalépésnek tartja. A másik az, hogy mint minden ellen lehet, ugy bíróságaink eljárása ellen is le hétnek panaszok, de hogy első bíróságaink összes működésének niveauja a régivel szemben mégis nagyon emelkedik, azt, ámbár akkor ellene voltam a törvénynek, elismerni mégis kötelességem (Élénk helyeslés jobb felöl.) De a t. képviselő ur ezt a függetlenségszempontjából hozta fel. No hát nézzünk ennek is szemébe. (Halljuk! Halljuk!) A három évi választásnál, ha nem tartottam és ha nem tartom is a függést oly vésze-
