Képviselőházi napló, 1884. IX. kötet • 1886. február 6–márczius 5.

Ülésnapok - 1884-178

30 178. erwígo* tléí fcbrnár 8. ISSíi. ben élő elaggott és elszegényedett 1848/9-iki honvédek az államkincstár által élethossziglan a katonai szabályoknak megfelelőenraagfokozatos ellátásban részesittessenek. Ezen kérvények tárgyalás és jelentéstétel végett kiadatnak a kérvényi bizottságnak. Az elnökségnek egyéb előterjesztése mincs. Más előterjesztés sem lévén, következik a napirend. Napirend előtt azonban Hermán Ottó képviselő ur kivan felszólalni. Herman Ottó: T. ház! Én mindenkor kötelességemnek ismertem azt, hogy ha tévedést követtem el s utóbb meggyőződtem arról, hogy tévedésben voltam, ezt a tévedést nyíltan, férfiasan bevalljam és az abból levont consequentiákat semmiseknek mondjam ki. (Általános helyeslés.) A közoktatási budget általános tárgyalásánál felállítottam egy typust, melyben felismert mindenki egy egyént, ki valamikor a képzőművészeti társulat titkára volt. Én a dolgot ugy állítottam a ház elé, a mint az a köztudomásban élt és állítottam azt, hogy az az egyén a képzőművészeti társulatból kihalilottiroztatott és hogy a kiballottirozás rendes társadalomban mindenkor azt jelenti, hogy az illető egyén pályafutását bevégezte. Szavaimból kiindulva megalakult egy köztiszteletben részesülő férfiakból álló bíróság, mely a kérdést tanácskozás tárgyává tette és ebből a tanácskozásból kitűnt, hogy én tévedésben voltam ez iránt, mert az az egyén nem ballottiroztatott ki a képzőművészeti társulatból, csak dorgáíásra ítéltetett és önként távozott a hivatalból. T. ház! Ennélfogva kijelentem, hogy e tényállás nyomán nem volt jogom azt a consequentiat levonni, melyet abból levontam. De magam igazolására legyen nekem megengedve, a következőket e\őiiäni.(I{alljuk !) A dolog ugy a mint a ház előtt előadtam, a köztudatban él, (Zaj. Felkiáltások a jobboldalon: Mende-monda !) ez a köztudat ugy keletkezett, hogy midőn ez az ügy a közönség előtt s a hírlapokban tárgyaltatott, az illető érdekeltek elmulasztották, hogy annak befejezését és tisztázását a nyilvánosság előtt megejtsék. Constatalom tehát, hogy a köztudat alapján jóhiszemtíleg cselekedtem. Midőn ezt kijelenteném, egyszersmind kijelentem azt, hogy a mit most helyreigazítottam, azt csakis ezen egy esetre alkalmazom és annak semmi consequentiaja nem lehet más esetekre, melyekre nézve magamnak a cselekvés szabadságát teljesen fentartom. Ezeket tartottam kötelességemnek a ház előtt egész nyilvánossággal kijelenteni. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Elnök: Ez ügyben határozathozatalra nem lévén szükség, következik az 1886iki állami költségvetés részletes tárgyalásának folytatása és pedig a vallás- és közoktatási ministeri tárcza, központiigazgatás, rendes kiadások: XIX. fejezet, 1. ezím. Dologi kiadások. Szathmáry György jegyző {olvassa}: Dologi kiadások 16,169 forint. Elnök: Nem lévén észrevétel, megszavazta tik. Szathmáry György jegyző (olvassa): Tanulmányi ügyek igazgatása. Rendes kiadások : XIX. fejezet, 2. ezím. Országos közoktatási tanács 6,980 forint. Elnök: Megszavaztatik. Szathmáry György jegyző (olvassa): 2. rovat. Tankerületi főigazgatóságok 71,000 forint. Elnök: Megszavaztatik. Szathmáry György jegyző (olvassa): 3. rovat. Népnevelési tanfelügyelőségek 200,000 frt. Komlóssy Ferencz: Minthogy e tárcza költségvetésének általánosságban való tárgyalásánál a kezdetben szólaltam fel, nem fejthettem ki nézeteimet az autonómia felől, a mennyiben nem is gondolhattam, hogy a népnevelés és közoktatás általános vitájából vallási vitát fognak provocalni. Én, t. ház, most sem bocsátkozom az autonómia kérdésének fejtegetésébe, hanem csakis egy megjegyzésre szorítkozom. (Ha íjuk! Halljuk!) Ugyanis a mióta Ugron Gábor t. képviselőtársam oly mélyen belenyúlt az autonómia kérdésének fejtegetésébe, én bizonyos tartózkodással vagyok azon elvi álláspont mellett, melyet már a múlt esztendőben elfoglaltam, midőn az autonómia kérdését magamévá tettem. Körültekintőbbé, tartózkodóbbá tesz még engem azon körülmény t. ház, hogy Ugron Gábor t, képviselőtársam az autonómiába már most, még pedig mélyen belenyúlt, jóllehet az autonómia még csak tervezetben van. Midőn Ugron Gábor t. képviselőtársam a nagyváradi püspökség vagyoni állása ügyében interpellálta a t. szakminister urat, ha a házszabályok megengedik vala, azonnal tiltakoztam volna Ugron Gábor t. képviselőtársam ezen fellépése ellen, a mennyiben ugy tudom, hogy a mi az egvhá/.-vagyont illeti, a szakminister ur egyedül ő Felségének, mint legfelsőbb kegyúrnak felelős és e dolog az országgyűlés elébe nesa tartozik. (Ellenmondások a szélső baloldalon.) Miután attól tartok, hogy Ugron Gábor t. képviselőtársam jövőben is bele fog nyúlni az egyházi vagyon kérdésébe s lesznek, a kik interpelíatiót fognak intézni ez ügyben a minister úrhoz, én minden ilyen lépés ellen, előre is tiltakozom s felkérem a t. szakminister urat, hogy az ilyenekre választ ne adjon, mert az ily kérdésekre felelni egyáltalában nem köteles. (Éllenmondások a szélső baloldalon.) Most pedig áttérek t. ház, azon tételre, mely a tanfeügyelők díjazására vonatkozik. A tavalyi költségvetési vita alkalmával már kifejtettem volt álláspontomat a tanfelügyelői intézménynyel szem-