Képviselőházi napló, 1884. IX. kötet • 1886. február 6–márczius 5.

Ülésnapok - 1884-196

19SS orszásros ülés márezius 4. 1SS6. 353 életbe beleileszthető legyen és hogy a parlamentarismus mellett annak önkormányzati joga akként maradjon meg, hogy az állam erejét nemcsak ne zsibbaszsza, hanem erősítse. (Helyeslés jobbfelöl.) Vannak időszakok, t. ház, a midőn bizonyos jelszavak mondatnak ki. Ha valaki a megyének erejében kétkedett volna, az arról, hogy a megye erős és a megyére ez országnak szüksége van, meggyőződhetik abból, hogy a megye fennmaradt, habár 1870-től fogva kiadatott is az a divatos jelszó, hogy európai kormányzatot kell behozni európai közigazgatással; s a ki európai színvonalra akarja emelmi Magyarországot és magái európai színvonalon akar állani követelményeivel, az a megyét abban a formában, melyben azt 1870: XLII. törvényezikk helyezte, meg nem tarthatja. Nagyon természetes tehát, hogy mindenki, a ki szeret és óhajt eivilisalt embernek kinézni, megpróbálta a maga gondolkozását ebbe az ideába beleilleszteni, sőt utoljára még magukat a megyéket is meg lehetett barátkoztatni ezen eszmével. Mert az alispán és a főjegyző uraknak, sőt a többi tisztviselőknek is azt lehetett mondani, hogy ha a kinevezés el fog is fogadtatni, nem fognak másokat meghívni, hanem őket fogják kinevezni élethossziglan. Az a rémület tehát, a mely első perczben "a törvényhatóságokat elfogta, lassan-lassan elzsibbadt és a megyék maguk is kezdtek nem félni. Sőt azok, a kik egykor a megyei élet hatalmas és erős tényezői voltak; a kik, mint Antheus a földtől, a megyétől kapták a hatalmat és befolyást a közügyekre, ma már a nélkül, hogy erősebb szemrehányástól félnének, egész bátran neki fordulnak a megyének és szedik annak köveit szanaszét. (TJgy van! a jobboldalon.) Ezt, t. ház, én nem tartom természetes dolognak; mert hogy az új megyék mennyire voltak életerősek, kitettszik abból, hogy igen sok érdemes férfiút adtak az országnak. Ezt tanúsítja maga Grünwaldképviselő ur is, ki mas:a is a megyében kezdte közpályáját, (Elérik tetszés a jobboldalon) s abban a megyében, melyből képviselővé választatott, hatalmas és erős tényező volt. Itt van egy másik képviselőtársam, Bezerédj képviselő ur. 0 is ép az új megye terméből lépett a képviselőház termébe. Igaz, hogy rögtön, már ma, nem támadja meg a megyét, de kilátásba helyezi, hogy azon jó erőt, melyet a megyében szedett össze, bizonyos időmniva, hajlandó lesz a megye ellen is fordítani. Hát, t. képviselőház, ha az állami közigazgatás egyedül csak a kinevezések által volna elérhető, abban az esetben nem kételkedem, hogy azok is, kik a megyéhez ragaszkodnak, meghoznák azt az áldozatot; mert végre is Magyarországon az állameszme oly erős, hogy érte a magyar hazafiak minKÉPVH. NAPLÓ 1884—87. IX. KÖTET. den áldozatot meg szoktak hozni. (Ugy van! a jobboldalon.) De hiszen e törvényjavaslat nem egyéb, mint törekvés arra, hogy az önkormányzati jog és a közigazgatás a választási mód mellett lehetővé tétessék. Lehet ennek a törvényjavaslatnak igen sok hiánya. De nem hiszem, hogy bármily nagy conceptiójú egyének is képesek volnának a közigazgatás reformját illetőleg oly törvényjavaslatot behozni, a melynek ne lehetne kimutatni ép annyi fogyatkozását, mint a mennyi előnyét. Egyáltalában, ha van valami, a mihez hozzányúlni nagy conceptiókkal veszedelmes dolog: akkor az bizonynyal egy állam közigazgatási rendszerének átalakítása. És erre Európa nem is mutat fel példát. En legalább nem ismerek. Lehet, hogy Beöthy Ákos képviselő ur, ki a nagy conceptióknakbarátja, útba fog igazítani. Kern ismerek Európában egyetlen államot, a hol a közigazgatás nagy conceptiójú eszmékkel lett volna átalakítva. Tudom, hogy forradalmak igenis átalakították egyik-másik állam összes közigazgatási rendszerét, de nagy conceptiójú eszmék alapján egyszerre egyetlen állam sem alakította át közigazgatását. Hanem igenis az megtörtént és megtörténik naponta, hogy egy állam közigazgatási rendszere harmóniába hozatik a felmerült szükségekkel, az állam követelményeivel, a polgárok igényeivel. És mert ez igények folyton változnak, növekednek, terjednek: kell, hogy a közigazgatási rendszer is, a mennyiben ez igények kielégítését akadályozná, átalakuljon. Ilyen volt az 1870. évi XLII. törvényezikk, mely a régi megyét, mivel az a parlamentalis kormányformába beilleszthető alig volt, átalakította ugy, hogy az a paríamentalis kormányformában megférhetett. Én nem vagyok Mocsáry t. képviselő úrra* egy nézeten az iránt, hogy mi í 868-tól fogva nem haladtunk, nem fejlődtünk. Sőt ellenkezőleg, azt hiszem, hogy sok tekintetben igen is sokra haladtunk és egyáltalában az volna a legszigorúbb kritika, melyet nem ugyan a kormány, hanem a nemzet fölött el lehetne mondani, hogy 1868 óta a magyar faj, a magyar nemzet, a magyar állam mitsem haladt. (Igaz! Ugy van!) E fajnak, e nemzetnek végtelen sok utóiérni valója van még. Nemcsak hogy haladnia kell, hanem, nézetem és meggyőződésem szerint, sok tekintetben még a lassú haladás is hiba. (ügy van!) Es ha vannak ezen törvényjavaslatnak egyes hiányai, ezeket, nézetem szerint, nem lehet pótolni az által, hogy e nagy vita keretében kiemeltetnek, hanem lehet pótolni a részletes vita alkalmával, rámutatván minden egyes szakaszra, a mely esetleg az állam, a szabadság érdekével, a polgári jogokkal jön összeköttetésbe, rámutatni oly czél45