Képviselőházi napló, 1884. IX. kötet • 1886. február 6–márczius 5.

Ülésnapok - 1884-196

196. országos ülés máreíi** 4. 1886. 343 bolása az ősi önkormányzati rendszernek és újabb kiéleszítése annak az antagonismusnak, mely jelenlegi administratiónkban az önkormányzat és a centralisatio elvei közt létezik; ezen kiélesítés annál inkább meg fog történni, mert ajelen törvényjavaslat szerint a t. belügyminister nr oly intézkedéssel akarja összeházasítani a megyei rendszert, mely nemcsak ezzel, de általában az alkotmányossággal sem fér össze, (ügy van! a szélső baloldalon.) Egyetértek abban a tekintetben t. képviselőtársammal, Grünwald Bélával — csakis ebben az egyben — hogy oly megyefőnökkel, milyen volna az ezen törvényjavaslat értelmében való főispán, oly irányelvvel, milyen a 94. §-ban foglaltatik, hogy tudniillik a tisztviselő oly cselekményért, melyet elöljárójának rendeletére hajtott végre, habár az a törvénybe ütközik is , felelősséggel nem tartozik — kormányozhat egy idegen hatalom, mely egy meghódított tartományban szervezkedik, (Ugy van! ügy van! a szélső baloldalon) de ez nézetem szerint oly dolog, mely minden alkotmányossággal egyáltalában összeférhetlen. [Igaz! ügy van! a szélső báloldalon.) Méltóztassék megengedni, t. ház, hogy most már az általános jellemzés után, az előttünk fekvő törvényjavaslat tartalmát közelebbről is szemügyre vegyem. A törvényjavaslat azon szerkezete, hogy egybefoglalja a most behozandó új intézkedésekkel az egész 1870: XLII. törvényczikket, alkalmat adna arra, hogy azon régi intézkedéseket is egyaránt bírálat, illetőleg módosítás tárgyává tegyem. Es én, ki elleneztem az 1870. évi XLII. törvényczikk javaslatát, most sem járulhatok ezen a lakban sem annak elfogadásához. De mintán ezen törvényjavaslat valódi jellegét a behozandó új intézkedések adják meg, én azt hiszem, hogy most — az általános tárgyalás alkalmával czélszerifbben járunk el akkor, ha csakis az új dolgokat veszszük különösen szemügyre. (Halljuk!) Ez új intézkedések, különösen a főispán állását illetőleg, nagy zajt ütött a törvényjavaslatnak megjelenése alkalmával, főleg az 54. §. azon része, mely szerint a bíróságok is a főispán közvetlen felügyelete alá vannak helyezve. Én azonban meg vagyok győződve, hogy azok az intézkedések, a melyek a közigazgatásra vonatkoznak, még nagyobb kárt okozhatnak a közszabadságra. Es nem csak azóta vagyok e nézetben, mióta a bíróságokra vonatkozó rész elvétetett: ez volt nézetem mindjárt kezdettől fogva, midőn a törvényjavaslat benyujtátott. Nézzük tehát, milyen lesz a főispán állása az új törvényjavaslat szerint és milyen lesz hatása, hatáskörének különböző vonatkozásaiban? A mi a főispán állását magát illeti: a főispán a törvényjavaslat szerint véglegesen meg lesz fosztva az ősi méltóság jellegétől és harmadrangú hivatalnokká válik. A meghatározott rangfokozatokba tartozó, a nyugdíjazandó és végkielégitendő főispán, mig egyrészről a legnagyobb alárendeltségi viszonyban lesz szemben a kormánynyal, hatalmának nagy terjedelménél fogva lefelé a legrettegettebb férfiú, de valódi tekintélye, nézetem szerint/nem lesz. {ügy van! a szélső baloldalon.) Sajátszerű állása a főispán részére egy — nézetem szerint — sok tekintetben visszás helyzetet, hogy ugy mondjam, hamis positiót teremt.Hogy a névnek, a hivatalnak, a czímnek régi fénye, az a roppant hatalom, mely kezébe adatik, arra fogja késztetni magát a főispánt, de magát fa közönséget is, hogy ő nagy urnak tekintessék, minek következése az lesz, hogy arra fogja magát késztetve érezni, hogy nagy lábon éljen. Ez azonban a fizetésből nem telik, mert hisz a fizetésnek egy részét meg kell takarítania családja számára is. Ezért,[azt hiszem, hogy jövőre jóravaló és előkelő socialis helyzetben levő emberek alig fognak vállalkozni főispáni állások elvállalására; a miből egyenesen következik, hogy a főispán vagy tönkreteszi magát anyagilag, vagy kiteszi magát megszólásnak, a mire a mi közönségünk tudvalevőleg nagyon hajlandó, a minek ismét további consequentiája lehet az, hogy különösen azon bizalmi viszonynál fogva, mely a főispán és minister közt létezik, egyes főispánok majd még a rendelkezési alapnak is terhére esnek vagy ki lesznek téve annak a gyanúnak a közönség körében, hogy egyes hatalmas emberek vagy testületektől talán kedvezményeket fogadnak el és ilyeneket juttatnak is nekik. Mert az bizonyos, hogy a körülményekhez képest nagyon is erős lesz a provocatio az illetőkre nézve, hogy ily nagy hatalmat gyakorló egyénnel lehetőleg jó lábra helyezkedjenek. Nem lesz szép állás az új főispán. Homályt fog vetni az állásra a kémrendszer, (ügy van! a szélső baloldalon) melyet kezeim fog maga s melynek alája lesz vetve ő is. A kémrendszer elválaszthatlan azon helyzettől, melybe a főispán jő. A főispán felügyel a megye területén levő összes állami hivatalokra; mint majd bátor leszek rámutatni, felügyel a bíróságra, felügyel különösen az összes megyei közigazgatásra, azon kivül mint a kormánynak embere — magyarul : főkortese — kezelni kell neki az erre vonatkozó összes ügyeket. Ámde a főispán feje nem káptalan: lehetetlen, hogy kis ujjában legyen annyi ügy ismerete, annál kevésbé, mert közvetlenül maga nem intézkedik, nem vezeti a közigazgatást. Ha tehát cselekedni akar s valósággal érvényesítni akarja a maga hatását, akkor neki bejelentésekre, panaszokra, feladásokra és besugásokra lesz szüksége, különben egyáltalában lehetetlen, hogy cselekedjék, szóval, szüksége lesz a Jkémrendszerre, mely önként fog szervezkedni körülötte ugy a hivatalnokok, mint a közönség körében. De mig egyrészt kénytelen lesz a főispán