Képviselőházi napló, 1884. IX. kötet • 1886. február 6–márczius 5.

Ülésnapok - 1884-195

ggg 195. országos ülés m.'res:;*- 3. 18S6, nehéz embereket fogni. Én is akárhányszor láttam alispánt, aki fogdosta a megyei tekintélyes embereket^ capacitálta, czirógatta s az illető mindig vonakodott. Szentül azt hittem, hogy valami váltó aláírására akarja megfogni és kisült, hogy megyei kiküldetésről volt szó. S ez igen természetes, mert mai helyzetünkben senkitől sem lehet kívánni, hogy f időbe és pénzbe kerülő ilyen természetű szolgálatot' teljesítsen. Ez mind igaz. De egyet nem mondott a ténynek megfelelőleg a t. képviselő ur. Azt mondta ugyanis, hogy azonnal kiürül a gyülésterem, mihelyt „valódi önkormányzat'' tárgyaira kerül a sor. Nem azt vonom kétségbe, hogy a gyülésterem kiürül, mert hiszen, fájdalom, a vármegyei gyülésterem olyan, mint a szivacs, a mely egy nyomásra mindent befogad és a másik nyomásra mindent kiereszt magából. (Derültség.) Hanem azt a kérdést intézem a t. képviselő úrhoz, hogy mikor kerül a sor a megyei gyűlésteremben a „valódi önkormányzat" tárgyaira? Hiszen Grünwald Béla t. képviselőtársam tegnapelőtt meggyőzőleg bebizonyította, hogy egyetlen európai alkotmányban sincsen ma a centralisatio annyira kifejlődve, mint a mi önkormányzatunkban, daczára az önkormányzati elv hangoztatásának és a tisztviselők választásának, hiszen nálunk a hatósági élet minden szála egy pontban fut össze, hogy nincs az az apró-cseprő ügy, melyet a központba ne vonnának, mindenütt a gyámkodás és beavatkozás csekély jelentőségű helyi ügyekbe, nincs határozat, mely jogerőre emelkedettnek, végérvényesnek volna tekinthető s ne juthatna a ministerium elé; itt intézik az összes fegyelmi ügyeket, az összes rendőri bíráskodást s a közigazgatási vitás ügyeket. Hogy nincs valódi önkormányzat, az 1870: XLII. törvényczikkben, ezt a t. előadó ur igen helyesen és találóan mutatta ki, midőn azt monda az enquétben, hogy az önkormányzat jelenleg annyira sem terjed, hogy a megyei hajdú csizmájának megtalpalására joga volna a megyének. (Derültség.) Ma tehát, t. ház, „valódi önkormányzatról" beszélnünk nem lehet, hiszen a valódi önkormányzatnak oly erővel kellene birnia, mint az angol meetingeknek, melynek annyi benső hatalma van, hogy neki lehet köszönni egyenesen az angol parlamenti reformot, a gabona-törvény eltörlését és a rabszolgaság megszüntetését. Mig a mai úgynevezett önkormányzat csak korhadt fa, melyet hiába díszit a zöld folyondár, az önkormányzat hízelgő czíme, hiába hazudik ott életet s tavaszt, mert e fa már korhadt, nincs életgyökere s veszni fog, mert vesznie kell. (Mozgás a sselső baloldalon.) Részemről híve vagyok az állami administratiónak és a kinevezési rendszernek. Aláírom és követem azokat, miket e házban oly gyönyörűen és meggyőzőleg kifejtett Grünwald Béla t. képviselőtársam. r Érzem, hogy a magyar államnak meg kell adni, nagy czéljai megvalósítására szükséges organismust, érzem, hogy azon nagy áldozatokért, melyeket polgáraink vérben és pénzben hoznak, meg kell nekiök adni érette a közbiztonságot, meg kell adni nekik a rendet s a fejlődés igaz biztosítékait, nehogy, a mitől isten mentsen, saját polgártársainknál megszűnjék a bizalom és ragaszkodás, saját hazánk, a magyar állam iránt! Érzem, hogy a kinevezési rendszer behozatalival fel fog pezsdülni a megyei élet, mert ma, tagadni nem lehet, nincs élet a megyékben. ítéljünk magunkról, t. ház! A választott tisztviselőknek, kik a szónak tán nem egészen helyes kifejezésével „húsunkból való hús és vérünkből való vér", elnézünk sok mindenféle dolgot, nehogy az a szemrehányás érjen, hogy hiszen ti választottátok meg, S viszont velünk, a választókkal szemben is, részint hálából a megválasztásért, részint félelemből a meg nem választásért elnéző lesz a választott tisztviselő; s innen van azután sok helyen a közérdek elhanyagolása, a törvények meg nem tartása, a kellő és szükséges ellenőrzés hiánya. Hiszen a mai választási rendszer mellett az alispán nem is igen mer szólani egy-egy aljegyzőnek, ki széles és tekintélyes rokonságnak örvend s ki valóságos czukros babája a megyének, mert tudja, hogy ha megsérti a czukros babát, rátámad a papa, a mama, a sok nagybácsi, a testvér, a sógor s aztán a jövő választáskor a gyenge aljegyzőből lehet főjegyző, de könnyen megtörténik, hogy az erélyes alispán kibukik. Még a közigazgatási bizottságban is látjuk azt, hogy a választott tisztviselőket soha sem érik ugy a támadások, kérdések, interpöllatiók, mig ellenben a támadásokból, a szellemi ütlegekből bőven kijut mindig a királyi tisztviselőknek, kijut főleg a királyi adófelügyelőnek. (Derültség.) Részemről azonban, midőn óhajtom az állami adnvinistratiót és a kinevezési rendszert, óhajtom egyszersmind a tisztviselői pragmaticát, a közigazgatási bíróságot, mert főleg ez utóbbi nélkül modern jogállam nem existálhat. Szükség gondoskodni arról, hogy mikor a tisztviselő cselekménye összeütközésbe jő a polgárok magán jogkörével, e felett egy független bíróság s ne a törvénysértő közeg felébb valója ítéljen. E bíróság be nem hozatala, mint a jeles szakiró Behr monda, a rendőri állam utolsó búvóhelye. T. ház ! A t. túloldalon is számosan vannak, a kik azt mondják, hogy ők is a kinevezési rendszer hívei, de a törvényjavaslatot azzal védték, hogy „történelmi fejlődés" alapján van az szervezve. Mondok erre a történelmi fejlődésre egy példát. Ismertem egy öreg urat — szegény tavaly halt meg, többen ismerték, a háznak is sok tagja