Képviselőházi napló, 1884. IX. kötet • 1886. február 6–márczius 5.
Ülésnapok - 1884-195
W§. orsstágos ttW* »áre«i»» 3. IS86. 315 É«, t. ház, nem vitetett-e keresztül a bizal- | nsatlanság e jellege e törvényjavaslaton tovább is épen a belügyminister ezen első bizalmi férfiéval, a főispánnal szemben is, mikor a főispán minden qualificatio megkivánása nélkül a törvényjavaslat 80. §-a értelmében elég képesnek tartatik arra, hogy oly fontos állomásokat, mint a főorvos, rendőrkapitány, kerületi, járási orvos, árvaszéki nyilvántartó, számvevő, levéltárnok, kinevezés által tölthessen be; de arra már nem tartatik elég ídkalmasnak, hogy a saját, még a törvényjavaslat indokolásában is feltétlen személyes bizalmat érdemlőnek megkívánt főispáni titkárát megválaszthassa, hanem azt melléje a belügyminister nevezi ki ? Hát, t. ház, nem teszi-e ez minden elfogulatlan szemlélőre azt a benyomást, hogy e második bizalmi férfiúnak, tudniillik a főispán bizalmi férfiának tulajdonképeni feladata az, hogy a kormány első bizalmi férfiát, a főispánt ellenőrizze ? (Elénk helyesláf balfelöl.) Csakhogy a javaslat és annak indokolása nem elég őszinte ezt nyíltan bevallani; pedig e czélzat nélkül, t. ház, ismét páratlan comicummaí állanánk szemben. Hogy a főispán e nagy kiterjedésíí hatalma teljes politikai czélzattal bir, annak tanúsága a javaslat azon intézkedése is, mely a főispán állásának a kormányválsággal bekövetkezhető megszűnését jelzi és egyszersmind ezzel összekötve, persze az ország pénzügyi contójára, a tett politikai szolgálatoknak kiváltságos végkielégítés, illetőleg kedvezményes nyugdíjazás alakjában való meg is jutalmazását. A javaslat ez intézkedése, t. ház, egyébiránt igazolja még a t. ministerelnök ur egy más alkalommal tett azon nyilatkozatát is, hogy sokkal vádolhatták őt már az életben, de azzal még senki sem vádolta, hogy a tett szolgálatokért hálátlan lett volna. Hát, t. ház, ezt én is készséggel elismerem. De aztán azon sajátságos unicummal találkozunk a javaslatban e tekintetben is, hogy e hálájával azt a főispánt politikai meggyőződésében örökre békóba veri. Mert különben mi értelme van az 59. szakasz amaz intézkedésének, hogy a főispán az igy kiérdemelt nyugdíjat elveszti, ha újabb kormányválság folytán visszanyerhetné főispáni állását, vagy más megfelelő alkalmazást kaphatna, de mert az ma tán politikai meggyőződésével ellenkezik, el nem fogadja. Lehet-e tehát egy pillanatig is kétséges, hogy ezen egész javaslatnál nem az administrativ szempont, hanem tisztán a személyes és önkényszeríí hatalom szempontja lép előtérbe. És lehet-e komolyan vitatni, hogy ez organisatiója a közigazgatásnak. Ellenkezőleg ez szerény meggyőződésem szerint desorganisatio, desorganisálása az államnak. (Igás! XJgy t vtm! mbal-ésszélsSfialdlfkümt.) Mert az önkény, a mi ezen javaslatnak vezéreszméje és alapszelleme, még nem szervezése a nemzeti államnak. Mert annak nem szerez tekintélyt, mert azzal szemben nem gerjeszt bizalmat; hanem ellenkezőleg azokat csak aláásni alkalmas s a tisztelet és tekintély helyett legfölebb félelmet honosít meg, már tudniillik azon határig, a meddig tudniillik a személyes hatalom eszközei elérnek és addig és azon mérvig, a meddig és a mely mérvig a külső kényszereszközök hatalma kiterjed; de ott, a hol ennek véghatára van,vagy ahol ezen hatalom fentartója és viselője megszűnik, ott az addig természetellenesen összeszorított elemek békóikat vesztve, féktelen viharban törhetnek ki. (Helyeslés a baloldalon.) T. ház! Nem az a kormányrendszer szerez tekintélyt és bizalmat az államnak, mely önkényen nyugszik, hanem az, mely a jogelveket és jogeszméket mindig szorosan szem előtt tartj biztonság érzete szerez erőt, kölcsönöz szilárdságot az államnak, hogy az állam által jogában mindenki megvédetik. (Helyeslés a bal- és ssélso baloldalon?) Nem azon kormányrendszer teremt erőteljes közigazgatást, mely az önkényre épít. hanem csak az, mely a jognak és jogrendnek mindenkivel szemben egyaránt érvényt szerez, (Igaz! Ugy van! a bal- és seélső baloldalon) annak határozatait mindenkivel szemben megtartja s föltétlenül magára is alkalmazza. (Helyeslés a bál- és szélső baloldalon.) T. ház, az önkény csak ideig-óráig lehet az erő forrása, de idővel az okvetlenül gyengévé leszen, mert az elnyomás szükségszerííleg ellenállást gerjeszt. Természetesen, ha valaki a magyar állameszmét akként fogja föl, hogy az állameszme erősbödése és a kormány személyes hatalma egy és ugyanaz: akkor, t. ház, de csak is akkor ezen javaslat a legtökéletesebb emberi míí. És itt, t. ház, kénytelen vagyok kiterjeszkedni néhány szóval a t. ministerelnök urnak tegnap tett egyik nyilatkozatára, t. barátom Beöthy Ákos elődásával szemben, mikor ő azt vetette azok szemére, kik ezt hangoztatták, hogy nem a kormány kezeli-e hát az államhatalmat és lehet-e ebben ellentétet látni? Én azt hiszem, igenis lehet. Én elismerem, nem is tagadta senki. És ebben van a félremagyarázás vagy félreértés a ministerelnök ur részéről, egyik vagy a másik, hogy igenis a kormány kezeli az államhatalmat és hajtja végre a törvényeket. Ez igaz, de kell hogy a kormány a jogállamnak megfelelő biztosítékokkal vétessék körül, hogy ezen hatalmat ne önkényííleg, hanem a jogállam biztosítékainak megfelelőleg kezelje. {Helyeslés a b«d- é$ szélső baloldalon.) Ezen biztosítékokat keressük | é* kivájjuk mi. (Ugy van! a baloldalon.)
