Képviselőházi napló, 1884. IX. kötet • 1886. február 6–márczius 5.

Ülésnapok - 1884-194

11)4. országos ülés márezins 2. 1886. 311 jellemezni, szívesen beállanék bármely merész elvek lobogtatóinak zászlaja alá: nagy zavarban volnék, hogy melyikhez alkalmazzam magamat, az ifjúhoz-e a jövő, vagy a vénhedett arczú múlt emberéhez. Mindkét árnyalatot képviselve látom jelenleg az önök soraiban s egy netaláni kormányválság esetében ez okvetlenül oly szakadást fogna előidézni, mely azon többséget, melytől önök saját szerény nyilatkozataik szerint oly nagyon távol látják magukat, még sokkal inkább valóságos törpe minoritássá változtatná. Nagyon meglepő, hogy épen azon oldalról hangoztatják dicséretét a porosz rendszernek s hallottunk dicséretet egy Bismarck felett, hallottuk ezt akkor, mikor ő nemrég egy képviselőház előtt oly nyilatkozatot tett, mely minden alkotmányos érzületű magyar ember keblét kell, hogy fellázította legyen. Ha önök ily ideálokat követnek, ha önök magasztalják a porosz rendszert, ha önök dicséneket zengenek Bismarcknak : akkor ne csudálják, hogy azon időt, mely önöket többségre emeli, mi valami nagyon gyorsan bekövetkezőnek nem óhajtjuk. (Közbeszólás a szélső baloldalon: Elhiszszük, hogy nem óhajtjak! Derültség.) Már a vita kezdetén az előadó ur egyrészről érveket hozott fel a választási rendszernek további megtartása mellett, ugyanazon bizottság elnöke pedig jelezte a maga nézetét a kinevezési, illetve az államosítási rendszer mellett. Én ugy látom, hogy ez elvileg nyilt kérdésnek tekinthető köztünk, sőt azt sem tagadom, hogy elméletben elvileg szintén azokkal tartok, kik az államosítást kívánják, nem pedig azokkal, kik a választáshoz ragaszkodnak; de elméleti és elvi meggyőződésem tettleges applicatióját természetes, hogy fel kell függesztenem és akkorra kell halásztanom, mikor a többi közt maguk választóim is a választási rendszer mellőzését fogják pártolni, melynek további fentartását most petitionálják. Ezen kérdés tehát ma még meg nem érett. Bartha Miklós t. képviselő ur a választási rendszer egyszerűségét, olcsóságát stb. hangoztatta. Hát t. képviselő ur, akkor méltóztassék visszamenni az ingyen szolgálat felelevenítésére, akkor méltóztassék visszamenni a Corpus jurában letett azon elvre, hogy „nobiles bene possessionati" vállaljanak csak szolgálatot, mert csak azok fogják ezt megtehetni, akkor méltóztassék visszamenni — mert szükséges lesz — azon régi törvényekre is, melyek bizonyos büntetéstf szabtak mindazok kik ily hivatalt elvállalni vonakodtak. (Közbeszólásolt a szélső baloldalon: Most is/) Modern kiadásban pedig azon „nobiles bene possessionati" — ezt ott a középen ülő antisemita t. tagtársaink örömére mondom — oda fog módosulni, hogy „judaei bene possessionati", a minek kétségkívül nagyon fognak örülni. (Derültség a jobboldalon.) A főispánoknak rendkívüli nagy hatalmat akar adni a törvényjavaslat, így mondották. Ne méltóztassanak ignorálni a régi magyar közjog előzményeit. Nem tudják-e önök, hogy maga a név „főispán" „alispán" = comes, vicecomes, jelzi azt a viszonyt, a mely kettőjük közt volt. A comesnek a vicecomes csak helyettese volt, sőt volt rá eset, hogy egyenesen ő, a főispán, nevezte ki az alispánt. Hogy a bíróságokra és az egész igazságszolgáltatásra igen nagy befolyása volt, azt önök nálamnál sokkal jobban tudják és ezt csak azért hozom fel, mert a Corpus juris forgatásában önök közüljbizonyára keveseu koptatták ujjaikat annyira, mint én, a ki részint kortársa, részint közvetlen utóda voltam, Bihar hajdani híres követének Beöthy Ödönnek és az akkori cancellárnak: Apponyi György grófnak. Emlékeztetem önöket a 48-at megelőzött híres administratori rendszer izgalmaira. Hát akkor vájjon kevesebb hatalma volt a főispánnak és helytartónak és vájjon nem volt-e nekik meghagyva, hogy még a sedriákra is elmenjenek és ott elnökösködjenek? Némely vármegyén valósággal elnökösködtek is; mig az ellenzék nagy tőkét csinált belőle, egyenesen eltiltotta az ő választott táblabiráit, hogy ily elnöklet alatt consideáljanak; az akkori Apponyi kormány megbuktatására az országgyűlésen gravament indítványozott; de a legerélyesebben tiltakozott bár az ellen, hogy egy főispán vagy főispáni helytartó az ügyek tettleges vezetésébe annyira beleszólhasson, azt hogy befolyást gyakoroljon az igazságszolgáltatás egész menetére s azt ellenőrizhesse, azt még akkor sem vonták kétségbe. Nyilvános titok és talán nem fogják tőlem indiscretiónak venni, miután a szólás sora épen rajtam van, ha elébe vágok a ministerelnök urnak, hogy azon igen sokat hánytorgatott 57. §. B. pontja vissza van vonva, hogy az egy holt szakasz. Nem akarom önöknek azon örömet megszerezni, hogy fölélesztésére kísérletet tegyek s legkevésbé sem fogom indítványozni a szövegben való benhagyását, de méltóztassék megengedni, hogy magasabb állami szempontból itt egy csekély elméleti megjegyzést tehessek. (Halljuk! a jobboldalon.) Ugyanis az egységes souverain állami hatalom különféle emanatiónak logicailag bár ha tán igazolható, de minden mértéket túlhaladó szigorral keresztül vitt teljes elkülönzése — eltekintve attól, hogy praemissákra sem nálunk, sem általában máshol, példának okáért Angliában is nem hivatkozhatunk — némi veszélyekkel is jár. Nem fogok ebbe mélyebben beleereszkedni, mert hogy Bartha t. képviselőtársam egy igen találó kifejezésével éljek, ez könyvbe való volna, tehát nem fogok itt e helyen könyvbe való elmefuttatást tartani, de egy pár figyelmeztetést engedjenek