Képviselőházi napló, 1884. IX. kötet • 1886. február 6–márczius 5.

Ülésnapok - 1884-194

308 194. országos ülés márezins 2. 188S tésben egy kis franezia-magyar szótár is, ugy annyira, hogy ha a gondviselés a t. előadó urat még sokáig élteti és több ilyen jelentéssel kedveskedik nekünk, mindnyáj an perfect francziák fogunk lenni. (Derültség balfélól.) Én, t. ház, az állami közigazgatásnak vagyok híve, de híve vagyok valósággal és nem oly academicus értelemben, mint azon t. urak, kik a túloldalon felszólalnak az állami közigazgatás mellett, de azután mindenféle semmit mondó ürügyekkel ezt a törvényjavaslatot mégis elfogadják. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) Én, t. ház, ezeket az ürügyeket semmitmondóknak tartom egyszerűen azért, mert én a mostani közigazgatási szervezetben lehetetlenségnek tartom azt, hogy jó közigazgatást létesítsünk. Én ezt a mi mostani közigazgatási szervezetünket egy önmagát túlélt, egy kiélt szervezetnek tekintem, melyből hiányzik az erő, hiányzik a képesség, hogy a közigazgatás terhét az állam vállairól levegye s a közigazgatást elvégezze ugy, hogy az a mai igényeknek megfeleljen. Ez a mi közigazgatási rendszerünk a képviseleti elven és a választáson alapszik. Ennek erejétől és hatályos működésétől várjuk tehát mi azt, hogy a helyhatósági közegek jól töltessenek be és jól funetionáljanak és mégis folytonosan kénytelenek vagyunk ezt a képviseleti elvet megszorítani, korlátozni, a minek következtében egész közigazgatási szervezetünkben egy anachronismus, egy belső ellenmondás létesíttetik, a mely ezt a szervezetet megbénítja és paralysalja. Mert hiszen természete az a képviseleti elvnek, hogy a korlátozást és a megszorítást nem szereti. Áz, mint minden erő, legyen az physicai, vagy erkölcsi, igazán csak akkor működik, ha szabadjára működhetik és a képviseleti elv története mindenütt folytonos diadalútja a korlátok lerontásának. Midőn mi 1848-ban alkotmányunkat reformáltuk, szélesebb alapokra fektettük az aetiv választási jogot, megszaporítottuk a választók számát ; szélesebb alapokra fektettük a passiv választási jogot, megszaporítottuk a választhatók számát: azon körülménytől, hogy nagyobb körben és számosabbak között történjék a kiválasztás, vártuk a közszolgálatnak és a kormányzatnak javítását. Már most t. ház, minálunk 'előállott folytonosan a közigazgatási reformnak szüksége. Nem szakítottunk a képviseleti elvvel, hanem a helyett, hogy ezt fejlesztettük volna, kénytelenek vagyunk azt folytonosan korlátozni és megszorítani. Első sorban fentartottnk azt az igazán ineompatibilis eljárást, a képviselést, mely jelen alakjában semmi más, mint az aulicus rendszer maradványa, melynek tulaj donképi czélja csak az volt: a legérdemesebb honfiakat a közpályáról kizárni, ha a hatalomnak nem tetszettek, a mely jó tulajdonságát, ugy látszik, e rendszer még a legutóbbi időben is megtartotta. (Ugy van! a bal- és ssélső baloldalról.) Behoztunk azután egy másik korlátozást, a qualificatiót, a mely voltaképen egy idegen eszmének, az állami közigazgatás eszméjének behozatala az önkormányzati rendszerbe. Már pedig minden rendszernek a világon meg van a maga logicája és consequentiája. Lehetetlenség két ellentétes rendszernek logicäját egymással összeegyeztetni. Ép ugy, mint a fából nem lesz vaskarika, a mint a körnek négyszögesítését nem találta fel senki sem, ép ugy lehetetlenség egy orgánumban ugy a helyhatósági, mint az állami kormányzatnak tulajdonságait és attribútumait egyesíteni. (Helyeslés a baloldalon.) T. ház! A tisztviselő ily viszonyok között nem fogja képviselni azt az erőt, mintha ő az érdekeltségnek, a közönségnek par excellenee bizalmi férfia lenne, a kit tehát minden korlátok nélkül szabadon választottak volna. De nem fogja képviselni azt az erőt sem, a melylyel az állami tisztviselő bir, a kiben egy egész nagy szervezet ereje működik. Az egész intézmény pedig olyan lesz, mint a Mahomed koporsója: igazán a levegőben fog függni, kellő összeköttetés nélkül fölfelé és a kellő összeköttetés és támasz nélkül lefelé. És a mi azután a legrosszabb: mi már most egy lejtőre jutottunk, a melyen egyik anaehronismust a másikra halmozni vagyunk kénytelenek. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) Behoztuk az egyik anathronísmust: csináltunk egy megyei helyhatósági bureaucratiát. Most rá duplázunk azzal, hogy behozzuk a franczia prefet rendszert, természetesen annak biztosítékai nélkül. (ügy van! a szélső baloldalon.) A hol tehát, t. ház. a képviseleti elvnek ilyen meghamisításával, ilyen visszafelé való fejlődésével találkozunk, ott t. képviselőház mind ez azt teszi, hogy a képviseleti elv ebben az alakjában erejét kiadta. Ez azt teszi, hogy léteznek tekintetek, a melyek fontosabbak, mint a képviseleti elvnek consequentiája. Ez azt teszi, hogy a létező rendszer tarthatatlan, beáll tehát a rendszer változás szüksége, a mi itt semmi más, mint az, hogy a közigazgatás azon functióit, melyek állami functiók, állami közegekkel kell teljesíteni. (Helyeslés a baloldalon.) Ne méltóztassanak azt gondolni, hogy ez azután szürke elmélet. A fődolog az, hogy megemlítsük a választási elvet: a közigazgatás gyakorlati exigentiáinak ugy is eleget tudunk tenni. Először is a választás maga nem képez a helyhatósági rendszerben szervezett attribútumot. De azután becse és értéke annak igazán csakis akkor van meg, ha annak megvan a kellő