Képviselőházi napló, 1884. IX. kötet • 1886. február 6–márczius 5.

Ülésnapok - 1884-193

288 193 országos ülés isiárcziHS 1. 1886. védelmére, mert a loealis szellem nem engedi, hogy ez érdekek magaslatára emelkedjék. Minden tényező, me]y lefolyást gyakorol sorsára, a közérdek s a törvény mellőzését követeli tőle. S ebből magyarázható meg az a jelenség, hogy sehol annyi törvénysértést, annyi erőszakot nem követnek el, mint a megyei hatóságok körében, innen Í< végre nem hajtott törvények nagy száma, innen a közérdek elhanyagolása, a jog és törvény s a szabadság büntetlen megsértése, de innen ered az az ijesztő mérvű corruptio is, mert a kellő ellenőrzés hiánya, a pártra való támaszkodás, mely takargatja a hozzá tartozók visszaéléseit, megrothasztja még azokat az elemeket is, melyek eredetileg egészségesen léptek a megyei szolgálatba, de nem tartoznak azok közé a hősök közé. a kik képesek ellenállani a szervezet corrumpaló hatásának, a kiket feltalálunk ugyan az ország nem egy megyéjében, de mint kivételek nem képesek megváltoztatni a hatóságok általános jellegét. A tisztviselők választásával, mely a hatóságot, ha a választás a legszabadabb is, szükségkép egy helyi párt eszközévé teszi s egy helyi párttól teszi függővé, a szabadság egy ringj veszélyét idéztük elő. De ép ugy veszélyeztettük nemzeti érdekeinket, midőn lehetővé tettük, hogy nyilt ellenségeink, külföldi államok ügynökei jussanak a megyei tisztikarba vagy ennek élére s ezek kezébe jusson a hatósági befolyás saját országunkban. Ez ép annyi, mintha hadseregünket ugy szerveznők, hogy tisztjeit az ellenség nevezi ki. De hát van-e erre példa az életrevaló nemzetek történetében s gondolhatna-e ki ennél gonoszabbat legnagyobb ellenségünk? s vájjon hiheti-e valaki, hogy egy kormány, még ha a legnagyobb genius is áll az élén, ily végrehajtó közegekkel képes egy törvényt végrehajtani s az állami és nemzeti érdekeket megvédeni ? így tehát az 1870-iki törvényhozás oly szervezetet gondolt ki, mely a közszabadság, az állam és nemzet minden érdekébe ütközik. A kormányt megbénította s képtelenné tette a közérdek megvalósítására, de miután nem gondoskodott a szabadság biztosítékairól, annyi hatalmat engedett neki, hogy a személyes uralmat, az absolutismust vihette be az intézménybe. Észrevette ezt 1870-ben a ministerelnök ur is s mint jós beszélt, mikor ezeket mondotta : „A megyei institutióban nem az erőszak ellen keresek orvoslatot, hanem keresek menedéket és orvoslást az ellen, hogy erőszak nélkül, a tény tiszta bevallása nélkül az alkotmányos formák közé elbújva, ne lehessen az absulutismusnak ezt tennie. E között én véghetetlen nagy különbséget látok; mert mig egyszer fogja magát valaki elszánni arra, hogy erőszakkal felforgassa egy ország intézményeit, addig tízszer akad valaki, a ki az alkotmányos formák megtartása mellett annak jogait csorbítsa. A nyilt erőszak felnyitja az emberek szemeit, felrázza a tespedőket és a nemzetet egy testté forrasztja össze; mig az alkotmányos forma közötti elnyomás elerkölcstelenítk demoralisatióba sülyeszti és végre orozva öli meg* az elaltatott nemzetet." (Élénk derültség balfelol.) Tisza Kálmán ministerelnök: Hiába nevetnek. Hisz ezt most is mondom! {Ugy van! jobbfeWl.) GrÜnwald Béla: Az 1870-iki törvény közéletünk legnagyobb hazugsága. A megyei önkormányzat helyett adott eentralisatiót erő és nagyság nélkül, bureaueratismust megbízhatóság s rend nélkül; a szabadság helyett adott főispáni s tisztviselői önkényt; választás helyett adott erőszakos kinevezést; a közérdek megvalósítása helyett a helyi és személyi érdekek uralmát; a nemzeti genius nevében a nemzet érdekeinek legnagyobb veszélyét. Nem hiszem, hogy 14 évi tapasztalatok után találkozzék az országban oly naiv ember, ki ezt a megyét választott tisztviselőivel a nemzeti erő kútfcrrásának s a szabadság biztosítékának tartaná. Arra van példa, hogy egy államban a hatalom kifejtésére törekedtek a szabadság rovására; arra is, hogy szabadságra törekedtek s megbénították a hatalmat, de alaposan tönkre tenni mind a kettőt, nekünk sikerült legfényesebben. Nem találunk ily szervezetet egy uralkodó államnál sem, mert ezzel nem lehet uralkodni; nem találjuk azt egy szabad nemzetnél sem, mert lehetetlenné teszi a szabadságot. Ily állapotot teremtett az 1870-iki törvényhozás s azt hiszem nincs senki, a ki ne érezné, hogy ez az állapot tarthatatlan. E téren reformra van szükség s a reform tartalmát és irányát tisztán és világosan határozza meg nemzetünk s a közszabadság érdeke, történelmi fejlődésünk s az 1848-ikiíátalakulás szelleme. E reform nem jelent semmi teljesen újat, hanem jelenti a hazugságok megszüntetését, melyek intézményeinkben le vannak téve s megszüntetését azon nagy elvek meghamisításának, melyek a nemzet tudatában élnek s melyeknek megvalósítására, habár helytelen eszközökkel, de folytonosan törekedett. Kétségtelen, t. ház, hogy politikai fejlődésünk 1848-ig a parlamenti felelős kormányforma életbeléptetésében culminál. De teljesen félreismerné az 1848-ikinagy átalakulás jelentőségét, a ki azt hinné, hogy az 1848-iki törvények mindent magukban foglalnak, a mi a parlamentaris kormányzatra szükséges. A parlamentaris kormányzat reánk nézve a rendi korszakkal való teljes szakítást jelent, ezzel teljesen ellentétes elv, melynek consequentiáit nekünk kell kivonni. A nemzet nagy szellemei belátták, hogy a dicasterialis kormánynyal s a megyékkel tenghet a nemzet, de nemzeti actióra