Képviselőházi napló, 1884. IX. kötet • 1886. február 6–márczius 5.

Ülésnapok - 1884-192

102. wsiágos ülés február 27. 1886. 275 könyvileg nem állanak, a kezelő teljesen jogosítva van azt a kiirtott területet más családnak vagy egyénnek minden kártalanítás nélkül használatába bocsátani és igy az illetők gyakran nélkülözésnek, nyomornak vannak kitéve. Ehhez járul, hogy a fuvarozás és a legeltetési jog elvétetett a községtől és igy jelentékeny megélhetési forrásától lett megfosztva a község közönsége. Ezek mind oly viszonyok, a melyek minden esetre nagyon figyelemre méltók akkor, ha arról van szó, hogy egy községnek a, megszűnését és szétzüllését kell megakadályozni. Lehetnek oly momentumok és oly indokok, a, melyek az illető tulajdonosra nézve — a ki ez esetben a kincstár — szükségessé teszik azt, hogy ott a község megszűnjék. Én azonban és egyáltalában a kérvényi bizottság többsége azon nézetben volt, hogy azon egyéni haszon nem jöhet számba, midőn egy község létezéséről vagy nem létezéséről van szó. (Helyeslés balfelöl.) Ez indokból a kérvényi bizottság e kérvényt a földinívelés-, ipar- és kereskedelemügyi minister urnak figyelmébe ajánlja azon indokolással, hogy a mennyiben az erdészeti kincstár érdeke megengedi és a mennyiben egyáltalában ez az állami érdekkel ellentétbe nem jő. a községi lakosság' kérvényét figyelmére méltassa. (Helyeslés.) Herman Ottó: T. képviselőház! Mint a kérvény benyújtója, bátor vagyok egynéhány szót szólani, nem hogy ellentétbe helyezzem magamat az előadó úrral, mert inkább hálára kötelezve érzem magamat azért, hogy e kérvény tartalmát valósággal tanulmányozta és a ház előtt alaposan kifejtette. Azt a néhány szót, a mit mondandó vagyok, kapcsolom az előadó ur azon mondásához, hogy tudniillik létezhet egy egyén, egy birtokos, a kinek talán érdekében feküdnék az, hogy egy köz ség feloszoljék. Én, t. képviselőház, egyet tudok és az az, hogy a magyar állam egyik legfőbb érdeke az, hogy községek alakuljanak és hogy a községek megélhessenek. Mert a községek alakulása és fenmaradása egyáltalában az államnak alapját képezi. A másik dolog az, hogy Alsó- és Felső-Hámor nevénél fogva lehet jelentéktelen valami, mert Alsó- és Felső-Hámor van Magyarországon igen sok; de ez az Alsó- és Felső-Hámor Kazinczy Ferencznek Tempe völgye, ott van Petőfi költeményében és ismerte Tompa Mihály is. Arról ismeretes, hogy a mily bájos, vadregényes vidék, oly terméketlen és szegény. De kies és vannak oly forrásai, melyek máig kiaknázva nincsenek; de valóban arra valók, hogy ott egy életre való derék község alakuljon és maradjon meg. (Helyeslés.) T. képviselőház! Az az abnormitás ugy keletkezett, hogy a községnek az az alapja elvétetett, a miért az eredetileg alakult és helyette más alap nem adatott neki. Elvitték a vasgyárakat, a melyért a községet létesítették, azután kiszolgáltatták az erdészeti kincstárnak. Az erdészeti kincstár a maga részéről ugy tekinti azt a községet, hogy vájjon nagy hasznot hajt-e az|erdészeti kincstárnak, igen vagy sem. T. képviselőház! Az erdészeti kincstár a községet nem fogja nélkülözni, sőt nagy hasznát fogja venni akkor, ha a községnek megadja a módot, hogy marha- és lóállományt tarthasson, azt fejleszthesse s a kincstárnak megtegye a maga szolgálatát. Megteszi már fekvésénél fogva is, mert ez lesz neki legtermészetesebb kereseti forrása; de ha az alapot nem kapja meg, szolgálatot sem tehet. És t. ház, nem is lehet egy községnek összes életét, különösen akkor, midőn e község valósággal teljesíti az állam iránti kötelezettségeit oly mértékben, mint bármely más község, mely saját határral bir, mondom egész életét egy emberkezébe letenni, tudniillik a kincstári erdész kezébe, annak belátására bizni. Az Alsó- és Felső-Hámornál pedig tényleg ugy áll, hogy ha az erdész méltányossági tekintetekből indul ki, tehát nem vét semmi szabály ellen, akkor a község sorsa javul, ha pedig az erdész nem akar méltányosságot gyakorolni, ő akkor sem vét ugyan kötelessége ellen, de a község fennállását és életét véghetetlenül megnehezíti. Egy községgel szemközt, t. ház, mely 900 lakossal bir és az előadó ur által számszerint felsorolt terheket viseli, csak kell annyi tekintettel lenni a törvényhozásnak, hogy annak jövő normális fejlődésére az alapot megadja, különösen akkor, mikor a község készségét jelenti ki, hogy azt a területet, mely neki adatik, megváltja, annyival is inkább, mert ez nem is különálló kérés, minthogy analógiák vannak Magyarországon, tudniillik olyanok, hogy a hol azelőtt üveghuták voltak, mikor az erdők kiirtattak, az ott a huták során keletkezett faluknak megadatott a feltétel, hogy megmaradhassanak, mint például a Bükkben, a hol vamUj-Huta, Répás-Huta, melyek régentén üveggyárak voltak és most önálló életet folytatnak. Azzal végzem szavaimat t. ház, hogy reá mutattam már felszólalásom elején arra, hogy Alsóés Felső-Hámornak igenis van egy forrása, mely hivatva van arra, hogy ott valóságos mintapontot teremtsen a hazának ég semmi sem szükséges erre, csupán a földmívelési-, ipar- és kereskedelmi ministernek elhatározása és meglesz. Ez a forrás az, hogy én a Szinva és Graradna vizénél gazdagabb pisztráng-vizeket sehol sem ismerek az egész continensen sem és meg vagyok győződve arról, hogy ott aránylag igen csekély befektetéssel és tisztán 35*