Képviselőházi napló, 1884. IX. kötet • 1886. február 6–márczius 5.
Ülésnapok - 1884-191
191. országos filés fsfermár24 ISSfi. 269 vannak, a nevezett képviselőket ígazolandoknak találta. Elnök l A nevezett képviselő *urak igazolt képviselőknek nyilváníttatnak és ezennel osztályokba soroztainak. A horvát képviselők közül a harmadik osztályban egygyel, a negyedik osztályban egygyel, a hetedik osztályban kettővel, a nyolczadikban egygyel, a kilenezedikben szintén egygyel van kevesebb. Legczélszerubb lesz tehát e szerint beosztani a képviselő urakat sorsolás útján. {Kihúzza a neveket.) A harmadik osztályba Rasics Sztankó, a negyedik osztályba Pavics Ármin, a hetedik osztályba Dedovics György és Suvieh József, a nyolczadik osztályba Thaller Fülöp, a kilenczedik osztályba Vuchetich István képviselő urak soroztainak. • • | Most méltóztassanak meghallgatni az interpellatiót. Zsilinszky Mihály: T. ház! Teljesen hitelt érdemlő forrásból értesülök, hogy Rozsnyón folyó hó 13 án az ottani helybeli római katholikus plébános vegyes házasságkötés alkalmával egy pro testans férfiútól térítvényt vett arra nézve, hogy a házasságból születendő mindkét nemű gyermekeit a katholikus vallásban fogja neveltetni. A térítvény szövege, mely a napi lapokban is olvasható volt, oly kifejezéseket basznál, melyek hazánk fennálló törvényeivel homlokegyenest ellenkezésben vannak, a mennyiben leplezetlenül azt fejezik ki, hogy a térítvény „halálos vétek terhe alatt kötelező és eskü erejével bir, mely semmiféle tételes törvény által nem korlátoztathatik". GÖndÖCS Benedek: A szerencsétlen miért irta alá? (Élénk hosszas derültség.) Zsilinszky Mihály: Ez a száraz tény. Ha nem lennének a térítvényekkel való visszaélésekről szóló és azok ellen határozottan nyilatkozó országos törvényeink; ha ezen kérdésnek hazánk törvényhozásában nem lenne oly bosszú és szomorú históriája: én bizonyára nem hoztam volna ezt feb de mivel jóformán mindnyájunknak élénk emlékezeteién vannak még azon hosszas küzdelmek, mely a 30—40- es évek országgyűléseinek mind a két házában az e tárgyban kiadott püspöki rendeletek következtében folytak; mivel tudjuk, hogy apáinknak, elődeinknek mily nagy munkájába került, inig megtalálták azt a szövegformát, mely az ország polgárainak békéjét e tekintetben biztosította : azért az ilyen nehezen létrejött törvények megszegői ellen lehetetlen fel nem szólalni. (Halljuk ! (Ugy van! balfelői.) A rozsnyói római katholikus plébánosnak eljárása csakis arra való, hogy az egy hazában élő különféle hitfelekezetű polgárok békéjét és nyugodalmát megzavarja. Azt pedig, t. ház,, senkinek sem lehet megengedni, hogy ezt büntetlenül cselekedhesse, hogy ez megengedtessék. Épen ezért kénytelen vagyok e tárgyban röviden felszólalni. . Nem akarok a dolog érdemébe bocsátkozni; nem tartozik e helyre annak vitatása, hogy miféle vallásos neveléstől függ egyes embernek és az államnak üdvössége; de azt az egyet mélyen érzem, hogy az ilyen kérdéseketa mai világban minden hitfelekezeti lelkészekn ek kerülniök kellen e. (Igaz! haljélol.) Hiszen Deák Ferencz, a ki pedig jó katholikus volt, már 1840-ben azt mondotta, hogy ezen kérdés nem egy felekezetnek, nem is egy pártnak a kérdése, hanem az egész nemzeté, a melynek kötelessége, hogy figyelemmel legyen arra, a mi a törvények iránti tiszteletet, a polgárok békés nyugalmát a a népnek erkölcsiségét illeti. Ezen elvből indultak ki 1848 előtt vallás különbség nélkül a pártok; sőt még a conservativ párt egyik vezére gróf Dessewffy Aurél is, határozottan nyilatkozott a térítvényekkel való visszaélések ellen. Annál inkább kell ez elveket nézetem szerint, most, 1848 után követnünk, mikor a vallási jogegyenlőség és a viszonosság törvénye életbe van léptetve. Állami törvényeink e tekintetben világosak és féíreérthetetlenek. Meg kell követelnünk tehát az állam kormányától, hogy azokat valláskülönbség nélkül minden irányban végrehajtsa, hogy azok előtt mindenki tisztelettel hajoljon meg. Különösen meg lehet követelnünk pedig, hogy a lelkészek, a kiknek legmagasztosabb feladatát épen az képezi, hogy a törvények iránti tiszteletet és felebaráti keresztényszeretetet ápolják és erősítsék a polgárok közt és a kiknek soha sem volna szabad megfeledkezniük arról, hogy e hazában az ő szép, fényes és magasztos állásukat, tekintélyüket, hivatásukat és annak erkölcsi hatását szintén -az országos törvények biztosítják. (Helyeslés jóbbfélől.) A rozsnyói katholikus plébános sem tehet ebben kivételt.Ha pedig bármi oknál fogva e törvények ellen vét, a kormánynak kötelessége őt a fennálló törvények korlátai közé szorítani. (Helyeslés.) Kern akarok e kérdésről t. ház, tovább beszélni. A törvény tisztelete, azt hiszem, olyan dolog, ami felett legalább a törvényhozás termében discussiónak helye nincs; mert az előtt mindenkinek feltétlenül meg kell hajolnia. Nem kívánom emlékezetbe hozni a multak küzdelmeit sem; azokra fátyolt vetek. Egyszerűen csak interpellatiómnak előadására szorítkozom, a melynek tartalma a következő (olvassa): „Interpellatio a vallás- és közoktatásügyi minister úrhoz: Tekintettel arra. hogy az úgynevezett vallási téritvények kiállítását és követelését az állam törvényei határozottan tiltják; tekintettel arra, hogy az ily térítvények követelése által a vallási jogegyenlőség és viszonosság megbontásával a vallásfelekezetek békéje és nyugalma megzavartatik és végre tekintettel arra, hogy a vallási béke fentar*
