Képviselőházi napló, 1884. IX. kötet • 1886. február 6–márczius 5.

Ülésnapok - 1884-191

191. országos Ölés február 24 1SS6. ogy jövedelmező állattenyésztésre nagy terjedelmű' legelők sem állanak rendelkezésére. Hátra volna tehát az egyleti utón való legel­tetés. Az egyleti utón megkísértett legeltetési köz­gulya,- és ménes-rendszer iránt is kell, hogy bizalmát elveszítse a gazda; mert volt rá eset, hogy az ily egyesülettől kihajtott nagyreményű állatainak csak bőrét kapta vissza fólismerhetlen állapotban, jó későn és kárpótlás nélkül a legeltetési évad végé­vel, így ugyanitt elpusztultak kölcsönvett állami apaállatok is. Egy tanulsággal gazdagabb lett a gazda, de saját károsodása árán! Különben marhá­nak, sertésnek, birkának ma csaknem fél ára van. Bizony szomorú állapotok ezek! T. ház! 10 év óta mi történt. Az országos deficiteket adó és főleg földadó-emelés által ismét csak a gazda rovására kísérlettek meg eltün­tetni. De ez hiában való munkának fog bizonyulni; mert megöljük vele a gazda és az ország adó­képességét. Napjainkban már ugy áll a dolog, hogy az adók, különösen a földadó leszállítását kell föltüntetnünk, mint egyik eszközt, a mező­gazdasági válság megkönnyítésére Magyar­országon. Mert némely vidéken a gazdálkodó bruttó jövedelme egyharmadát fizeti oda adók fejében, másik egyharmadát a gazdasági kiadások emésztik föl, a megmaradt rész pedig alig üti meg a föld­ben nyugvó tőke két százalékát. Csaknem ugy van a magyar gazda tulajdon földe jövedelmével, mint a talált kincscsel, mely­nek egyharmada a fiscusé, másik harmada a tálalóé s csak az utolsó harmada kegyelembőla földtulaj­donosé. De az uj katasteri fölvétel is vidékenként egyenesen hozzájárul a válság növeléséhez. óriási hibák követtettek el, például csak a budapesti kerületben is, mind a törvényszabta arányosítás, mind a tisztajövedelem megalapítása, mind pedig az átlagok megszabása körül; és orvoslást nem lehetett találni ez ellen sehol. Hiában volt minden reelamatio. A központban történt megállapodásokat fentartották. A tiszta jövedelmek kiszámításánál, például holdankint föl­vétetett 13 pozsonyi mérő búza, a réteknél holdan­kint 36—40 mázsa széna; pedig az üy termés csak ritkaság. Gabnaáraknál fölvétettek a régi busás átlagárak g nem a maiak. Mívelési eszközül 3 ló á 68 forint; pedig egy valamire való munka­képes 16 ára 100 forint és mi többnyire ökrökkel míveljük földeinket! Fel nem vétetett a gyomirtás, azaszatolás költsége.mely holdankint'2—5 forintba kerül (Ugy van! a szélső bal*ldálon) és a szőlő­gazdaságnál a szőlő harmadszori kapálásának költsége és a többi. Vagy a méltányos arányosí­tásról szóljak? A televényes talajú Jász-Nagy-Kun-Szolnok megyei kürthi puszta átlaga első osztályú vidékét véve csak 5 forint 11 krajczár, a durva szemcséjű homok buczkás Jászfénszarú tisztajövedelmi foko­zató átlaga pedig 5 forint 21 kr. Már most hol van itt az igazságos arányosítás ? íme az évekre szánt, milliókba került orszá­gos katasteri munkálathoz néhány szívderítő adat! (Helyeslés a szélső baloldalon.) Igaz, az igen t. pénzügyminister ur a múlt­kor mondott egy kis, látszólagos vigasztaló félét is, tudniillik Szalay Imre igen t. képviselőtársam­nak oly értelemben felelt, hogy a tiszta jövedelmek magas voltától ne riadjon vissza a földadót fizető gazdaközönség; mert hiszen a földadó nagyságát ugy sem annyira a tiszta jövedelmi összeg, mint inkább az általa benyújtandó törvényjavaslatban, a törvényhozásnak ajánlandó adókulcs fogja sza­bályozni. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Hagyján. De bizony ez is elkerüíhetlenué fogja tenni azt, hogy az adókulcs arányában bizony csak több adót fog fizetni a gazda az oly vidéken, hol a tiszta jövedelem magasabbra vétetett föl; vagy lehet azt tagadni? s azért a hiba hiba fog maradni. Leg­felebb az fog eléretni, hogy a földadó általános számi percentes alakja fog kisebbnek feltűnni a külfölddel szemben szerkesztendő statistikai ki­mutatásokban. T. ház! Valóban nagy hazánkban a közgaz­dasági válság, de súlyosbítva van az még, mint illustraltam, elhibázott közintézkedések által is. Szállítsa le a t. kormány, illetve ezen ház t. többsége a fölcsigázott földadót és körültekintő bölcsességgel teremtsen más adóalapokat; a régieket pedig óvja meg Ausztriával szemben; mert mig a gazda verejtékezését csak nevető tőke, még államilag is garantirozva, legalább 3% szá­zalékot jövedelmez, addig a föld most átlag annyi százalék tiszta hasznot nem nyújt. Mindenekelőtt pedig szakítson a t. kormány az eddigi Jókai-féle tágabb haza közösügyes poli­tikai irányával, mely közgazdaságunkat szolga­ságban tartja és azonnal több mód és eszköz fog kínálkozni a mai válság leküzdésére, mert csak a közösügyek által nehezített állapotokat lehet tulajdonképen érteni azon viszonyok alatt, me­lyekről a t. kormánypárt múltkori jubileumi szó­noka, a nagyérdemű idősebb báró Vay Miklós, a mostani kormány igen t. elnöke előtt, még az örömek hullámzásai között is említést tett és me­lyekről bevallja a nemes báró is, hogy súlyos adókat követelnek. Szakítson tehát, kéri a t. kormányt a nemzet egy %en nagy része, szakítson a közös ügyekkel, vegye fel programmjába legalább az önálló vám­terület követelményét, mely a dicső 48-nak egyik vívmánya, hogy koldusbotra ne jussunk. (Ügy vem ! a seélsö baloldalon.) Gondolja meg a magyar kormány mostani 34*

Next

/
Thumbnails
Contents