Képviselőházi napló, 1884. IX. kötet • 1886. február 6–márczius 5.

Ülésnapok - 1884-177

177. országost ölés És már most, t. ház, egyéb dologról kívánok még szólani. (Halljuk! Halljuk!) Irányi Dániel t. barátom egy kérdést vetett föl, nem tudom, hányadszor, a vallásszabadságot. T. ház! Én pártolni fogom az ő indítványát. (Halljuk!) Pártolni fogom a maga általánosságában, mert annak idején, ha coneret alakot ölt, mindazt, a mit ennek az államnak biztonsága és nyugalma megkíván, megkíván a felekezetek békés együttléte és megkíván, hogy az állampolgári kötelességek mindenki által kivétel nélkül telj esittessenek: mindezen biztosítékokat a törvényjavaslatban megalkothatónak tartom. És olyan ürügyek alatt egy ilyen elv ellen nyilatkozni, mint a mélyen t. cultusminister ur tette, igénytelen véleményem szerint hiba (Halljuk!) Vannak azután olyan mellékes okok, a melyekről nem egészen tudom, hogy humorizált-e, vagy komolyan értette-e? (Derültség balfelöl.) Például, hogy nem való tudatlan embereknek felekezet alkotásában irányadó szerepet vinni. Hát szent Péter valami nagy tudós volt? vagy az összes apostolok talán academiát végeztek? (Hoszantartó mjos derültség.) Tekintsünk el az ily mellékes okoktól, nézzünk szemébe az indítványnak. Én két fontos indokát hallottam, melyek egyike gyanánt az a rendes indok itt is szerepelt, melyet mindig előrántanak, mikor baj van. Az egyik indok abban állott, hogy vannak felekezetek, a melyek az általános állampolgári kötelezettségek teljesítését kizárják hitelveiknél fogva. Hát t. minister ur, hol a világon van egy állam, hacsak valahol Afrika közepén nem, a mely tűrné azt, hogy polgárai bárminemű" alakban ugy egyesüljenek, hogy általános állampolgári kötelezettségeiket ne teljesítsék? vagy ki fogna oly törvényt kivánni, hogy egy csomó ember pusztán azért, mert bizonyos felekezetnek nevezi magát, kivonhassa magát az általános állampolgári kötelezettségek teljesítése alól ? (Élénk helyeslés balfelöl.) Valóban az alkotmányokban és a szabadság történetében oly jártas és tisztelt urnak, mint a t. minister ur, ily nádszálnál is gyengébb argumentumra hivatkozni, valóban nagyon kár volt. (Helyeslés balfelöl.) Másodszor azt is vagyok bátor megjegyezni t. ház, hogy nincs arról szó, hogy itt mindenféle képtelenségek üssenek tanyát, hanem arról, hogy egy oly elv elismertessék, melyet mint első szabadsági elvet ugy szeretünk itt feldicsérgetni e házban, de a melynek megvalósításától ugy borzadunk és első sorban ugy borzad a t. minister ur, (Zajos derültség) azt iktassuk már egyszer be a törvénykönybe; mert hogy az nincs benne oly államban, melynél nincs európai állam, mely a vallásszabadságért többet küzdött és többet szenvedett és a hol a különböző vallásfelekezetek, ha február 6. 1SS6. 2í nem zavarjuk őket, oly szépen tudnak az állampolgári kötelességben egyesülni: Ily országban ily argumentumokkal akarni ellenezni azt, ez az országnak tökéletes félreismerése. (Helyeslés balfelöl.) És legyen szabad kijelentenem, hogy nincs e házban, vagy nem lesz azon indítvány pártolói közt egyetlen egy sem, a ki minden garantiáját ez állam fennállásának, az állampolgári kötelességek pontos teljesítésének nem fogja azon törvényben szívesen benne látni. (Zajos helyeslés balfelöl.) Ezzel kapcsolatban óhajtanék egy észrevételt tenni a katholikus autonómia kérdésére. A katholikus autonómiát t. ház, én nem kizárólag a katholikusok ügyének tartom. A mennyiben a katholikus autonómia azt jelenti, hogy a katholikus hívek az állammal bizonyos viszonyba lépjenek, vagy jelenlegi viszonyuk módosuljon. Ez állami ügy, ehhez mindnyájunknak kötelessége hozzászólani. Én magam autonómia alatt nem tudok egyebet képzelni, mint résztvevést az egyház kormányzatában a szó széles értelmében, az az egyház által intézett ügyekben a laicus elemnek résztvevését. Én soha határozott sympathiámat ily törekvéstől megtagadni nem tudom. (Zajos helyeslés baloldalon.) Nem csak azért, mert annak az egyházi és a világi életre egyiránt nemesítő és emelő befolyását elismerem, de azért is, mert minden egyháznak hajlama van bizonyos természetes egyoldalúságra és kizárólagosságra, oly könnyen előáll és túlságosan kifejlődik az elkülönítési törekvés; de ez tetemesen enyhül az által, hogy a laicus elem az egyház által végzett ügyek intézésében résztvesz. De azután be kell vallanom és határozottan megmondanom, hogy én azt, hogy minő tartalommal sürgettetik a katholikus autonómia, még eddig világosan nem tudom. És én azt tartom, sokkal hasznosabb volna az ügynek elintézésére és sikerre vezetésére, ha annak coneret tartalma bármely szerény alakban is megüatároztatnék. Ha a minister ur elzárja a fiókjába, ez nem olyan titok, hogy nem tudhatnék, mi van benne irva és az, a ki az abban foglaltat megalkotandónak, helyesnek tartja, vegye ki nem a minister ur fiókjából, hanem a maga fiókjából,bizonyára meglesz az ott is, nyújtsa be a háznak törvényjavaslat alakjában. Legyen szabad mármost ehhez még egy kérdést tennem, a melyet Ugron Gábor t. képviselőtársam felhozott s a mely nagy sajnálatomra ez alkalommal nem részesült e házban kellő figyelemben. Ez a következő. A görög katholikusok egy része egy külön magyar püspökség felállítását kéri, kérte több izben, itt volt a folyamodvány. A t. minister ur — én az utóbbi időben nem olvastam a kérvényt, tartalmára e pillanatban részletesen