Képviselőházi napló, 1884. IX. kötet • 1886. február 6–márczius 5.
Ülésnapok - 1884-189
242 189. országos üiés február 22. 1886 Bismarck vezet és Bismarcknak Kálnoky engedel- ] meskedik és a ministerelnök ur, bármint mosolyog is, sub engedelmeskedik, {Ugy van! Tetszés a szélső baloldalon) ha felvilágosítást kérünk, a külügyministerium kék papirosáról olvas fel nekünk Ost-Euméliáról szóló szép nyilatkozatokat. (Ugy van ! Tetszés a szélső baloldalon.) Nekünk azt a politikát, mely nem áll egyébben, mint időhaladékot nyerni a keleti kérdés megoldásában, helyeselnünk nem lehet. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Nem lehet helyeselnünk, mert az időnyerés nem Ausztria és Magyarországnak válik hasznára, hanem tisztán Oroszországnak. Mert először alkalmat nyújt az országnak a keleti kérdés megoldását akkor kezdeni meg, a mikor neki tetszik és bevárni a legkedvezőbb constellatiökat. Ez előnye mindig a támadó félnek és hátránya annak, ki a védelemre van szorítkozva. De az időnyerésben Oroszországnak egy második ereje és hatalma is pihen, mert ő két kártyával játszik: az egyik az ázsiai hatalmi kérdés, melynél szemben áll kiválólag Angliával, a másik a Balkán - kérdés, melynél szemben áll Ausztriával, Törökországgal és Angliával. Es Oroszországnak épen az által, hogy a német szövetségnek időtartama nem használtatik fel, alkalom nyujtatik arra, hogy majd az egyik, majd a másik kártyát játsza ki; vagy az ázsiai hatalmi kérdés megoldásához fogjonés Európa hagyja őtháborítlanul cselekedni, vagy a Balkán-félszigeten térj essze ki hatalmi befolyását, háborítlanul maradván ázsiai hatalmi köre. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) Arra kellene törekedni, hogy Oroszország azon helyzetbe hozassék, hogy ezen két kérdés megoldása egyszerre történjék; hogy Ausztria és Magyarország Németország szövetsége mellett Anglia és Törökország csatlakozásával sorompóba szálljanak. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Hisz a német szövetség keretén belől is a mi államférfiaink Magyarország érdekeinek védelmezésérőí alig gondoskodnak. Hisz alig tehető fel, hogy ha csak az egyik szövetséges társ nemcsak szövetségesnek nem érzi magát, hanem alárendeltnek is, hogy akkor megtörténhessenek oly tények, melyek történnek, a melyeket Németország követ el velünk szemben. Ilyen az, hogy gazdasági téren Németország Ausztria és Magyarországnak gazdasági életére a legválságosabb csapásokat méri. Másfelől a németországi Schulverein teljesen az ausztriai németek és részben a magyarországi németek felkorbácsolására és heczczelésére existal és áll fenn. S ugyanakkor, midőn ilyen működés kettős hatásának vagyunk kitéve, melyek a mi erőinket nem fokozzák, hanem kisebbítik, azt árulják el, hogy Ausztria-Magyarország ezen szövetségben nemcsak a gyengébb fél, a ki vezettetik, hanem az is, ki ki is használtatik. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) Keleten, ime itt van Bulgária példája, most Bulgáriában elfogadtatott a personal unió, a helyzet ugyanaz, mint 1858-ban volt, midőn a párisi értekezlet tiltakozása daczára létesült Oláhország és Moldva közt a román unió Cuza személyében és következett az 1859-iki háború. Az Európa keleti részén lévő nagyhatalmak ellenezték Románia unióját; a nyugoti hatalmak támogatták azt; most is azt tapasztaljuk, hogy Bulgária uniójánál ugyanez a helyzet: a nyugoti nagyhatalmak támogatják, a keletiek pedig ellenzik ezt is. És mégis Románia uniója rég befejezett tény. A Bulgáriáé is befejezett ténynyé fog válni, mert a nemzetek sorsát minden földi hatalmasságnál nagyobb hatalom intézi, mely az embert szabadnak teremtette s a népek vérét, könyét szabadsággal jutalmazza. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Ezért az események hatalmát senki fel nem tartóztathatja és a ki fel akarja, az hiában való erőlködése közben csak a kedvező alkalmat szalasztja el arra, hogy magának a támogatás által rokonszenvet szerezzen és megszerzi azon népnek gyűlöletét, a kudarcznak szégyenét. Első érdekünk az lett volna, hogy szomszédságunkban ne legyenek ellenséges népek, hanem hogy ott legyen a barátságos török hatalom. Az önök kormányzati politikája lehetővé tette azt, hogy Törökország hatalmi köre a mi szomszédságunkból messze visszatolatott és mi egy békés szomszéd helyett, apró forrongó népek által vagyunk körülvéve, a melyek politikai tűzhelyén egy idegen nagyhatalom mindig szabadon űzheti játékát. Mert tévedés és csak félrevezetés annak a politikának hangoztatása, mely azzal akarj három császárszövetséget indokolni, hogy Ausztria a Balkán nyugoti részeire szerezzen magának befolyást, Oroszország pedig a keleti részekre, mert hiszen ott van Montenegró a nyugaton, a mely kis államocska nem rendeli magát alá semmi tekintetben Ausztria és Magyarország akaratának, csak Oroszország által vezetteti magát, a mi kimutatja ama felfogás hiúságát és csalárd voltát. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) Önök a keleti részen tudnak-e felmutatni bármily kis államocskát, báamily kis népecskét, mely Ausztria Magyarország befolyása alatt állana, avagy csak rokonszenvezne is vele. (Ugy van! balfélől.) Mintegy négyszáz esztendeje múlt már el annak, hogy forrongó helyzetben voltak a balkáni tartományok, midőn a szilárd birtoklás és uralmi tény ott megszűnt és felbomlott. Ez volt a Hunyadiak korában. Es ha mi tudni akarjuk, hogy milyen keleti politikát kellett volna államférfiainknak követni, a tanácsot nem Bécsben és Berlinben
