Képviselőházi napló, 1884. IX. kötet • 1886. február 6–márczius 5.

Ülésnapok - 1884-186

186, országos ülés február 18. 1886. 223 annak az osztálynak nem válnak épen becsületére annak tekintélyét nem növelik, kik a törvényen túlteszik magukat, de azért magát az egész osztályt felelőssé tenni nem lehet. De bocsánatot kérek, t. ház, van ám itt egy kis külöobség. A többi osztályok a törvény előtt mind egyenlők. Az állam megalkotja a maga törvényeit, rádictálja azokat polgáraira s a ki ezen törvények ellen vét, a felett — akármelyik osztályhoz tartozzék is — ugyanazon biróság, ugyanazon törvények szerint ítél. A katonaság nálunk bizonyos értelemben privilegiált állást foglal el; (ügy van ! Elég rossz! balfelöl) a polgári hatóságok csak szőrmentében mernek vele bánni; (Igaz!) a fegyverviselés megadatik nekik még szolgálaton kivül is és — a mi fődolog — a katonaságnak külön törvénye, külön büntető eljárása van:(C7g^ van!) ha vádoltatik, akkor külön biróság elé állíttatik, a mely rendesen ugy van összeállítva, hogy abban egy akarat dönt. (Ugy van !) Mindezek, t. ház, oly privilégiumok, hogy, a mely osztály ezekben részesül, annak — még pedig az egész osztálynak — kötelessége őrködni a felett, hogy azon egyének, kiket a maga soraiba felvesz és ott megtűr, ezen privilégiumokkal vissza ne éljenek, ha pedig ily visszaélés mégis történik, hogy az lehető legszigorúbban megbüntettessék. Mert e nélkül ezen privilégium nem volna egyéb, mint folytonos veszélyeztetése az ország többi polgárai biztonságának és életének. (Általános élénk helyeslése) Kérem interpellatiómat a t. ministerelnök urnak kiadatni. (Élénk helyeslés.) Tisza Kálmán ministerelnök: T. képviselőház ! (Halljuk! Halljuk!) Ha a t. ház, meg méltóztatik engedni, még a mai ülésben óhajtanék válaszolni; de minthogy — ha jól vagyok értesülve, ugyanezen tárgyban még egy interpellatio van bejelentve — ennek meghallgatása után fognám a t. ház engedélyét igénybe venni. (Helyeslés.) Vadnay Andor: T. ház! (Hallluk!) Azon interpellatio után, melyet Falk Miksa előttem szólott t. képviselő ur benyújtott és azon indokolás után, melyet ő annak kapcsán előterjesztett, nekem csak kevés mondani valóm akad, mert a vizsgálatnak ahhoz a részéhez, mely különösen a tisztek viselt dolgaival és büntetésével foglalkozik, én teljes egészében hozzájárulok. Én is lehetőleg szigorú eljárást kívánok a kormánytól a tisztek túlkapásaival szemben, mert büntetendőnek tartom azt, ha valaki a kardot a korbács helyett használja, de nem kevésbé gyűlöletesnek, kifogásolandónak vélem azt is, ha valaki revolverrel támad a tiszti becsület és jó hírnév szentélyébe. J Interpellatióm indokolását elejtem, csak felolvasom azt egész szövegében (olvassa): Interpellatio a ministerelnök úrhoz úgyis mint belügyministerhez. Van-e tudomása a t. ministerelnök urnak arról, hogy Aradon folyó hó 14-én két huszár tiszt Horvát-Hirschmann Vilmost, annak szerkesztői irodájában egy, lapjában megjelent sértés miatt kérdőre vonta s ez alkalommal köztük tetlegességre került a dolog? Szándékozik-e a ministerelnök ur pártatlan s részrehajlatlan vizsgálat útján a jelen esetet minden részletében felderíteni, az adatok nyilvánosságra hozatala által a netáni félrevezetett közvéleményt tájékoztatni? Szándékozik-e a ministerelnök ur a vizsgálatot azon irányban is kiterjeszteni, hogy vájjon nem esik e és mennyibe ^esik Horváth Vilmos előélete és magán jelleme oly kifogás alá, melynél fogva tőle a tiszti becsület és a gyakorlatban kötelező felfogás szerint lovagias elégtétel nem vehető ? (Nagy mozgás.) Tisza Kálmán ministerelnök: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Legyen szabad mindenekelőtt az iránt nyilatkoznom, hogy ezen alkalommal az intézkedést azon irányban, melyet Vadnay Andor előttem szólott képviselő ur interpellatiójának utolsó pontjában kivan, ki térj esztendőnek nem tartom. (Elénk helyeslés minden oldalról.) Mert igen könnyen lehet, hogy csakugyan van sértés valamely esetben; lehet még az is, hogy a sértést oly valaki követte el, a kitől lovagias elégtételt kívánni nem lehet, de még ez sem jogosít fel arra, (Ugy van! Ugy van!) hogy valaki fegyveres kézzel megtámadtassák. (Általános élénk helyeslés.) A mi különben magát a dolgot illeti, körülbelül ugy áll az, a mint Falk képviselő ur előadta. Én azonnal az eset után távirati értesülést vettem Aradmegye és város főispánjától, a ki ugyanezen táviratban tudatta azt is, hogy az illej tékes temesvári hadparancsnokságnál megtette már a lépéseket a vegyes biróság összealkotása iránt. Én erre természetesen a főispán jelentését helyeslőleg tndomásul vettem és egyúttal utasítottam, hogy a dolog további fejleményéről esetről esetre folytonosan értesítsen. Ez magára a tényre vonatkozik. A mi már azon kérdést illeti, vájjon szándékozom-e oda hatni, hogy ezen ügy részrehajlatlan vizsgálat által kellőleg felderittessék, hogy a bűnösök mentül gyorsabban és szigorúan megbüntettessenek : arra határozott igennel felelek. (Élénk helyeslés minden oldalról.) És én legalább azon