Képviselőházi napló, 1884. IX. kötet • 1886. február 6–márczius 5.

Ülésnapok - 1884-177

16 1(7. or&zägos ülés febrnár 6. 1886. gyár születésű lennék, soha bele nem egyezném, soha sem tenném azt, hogy nemzeti eulturámat mások pénzéből emeljem. En legalább nem tudnám ezt a magyar büszkeséggel összeegyeztetni s annál kevésbé tudnám összeegyeztetni azzal, hogy a többiektől minden segítséget megtagadjak. A ministerelnök ur azt mondja, hogy minden nagyobbacska államban vannak más fajok és sehol sincs több joguk mint nálunk. Ezt is tagadom. És ha igaz volna, semmit sem bizonyítana hazánkra nézve. Méltóztassék csak meggondolni azt, hogy a roppant nagy Németországnak, korunk leghatalmasabb államának mennyi baja van a két millió lengyellel s nem birja németesíteni és önök arra törekcsznek, hogy a majdnem 10 milliónyi nem magyar ajkúakat (Elénk felkiáltások: Hol van az a 10 millió?) elmagyarosítsák; (Felkiáltások: Nem törekszünk erre!) hiszen helyes, elismerem, hogy ezt maguktól elutasítják. Ha a magyar, a ki erős és gazdag, legalább gazdagabb, mint a román és a tót, az ország összes pénzét veszi igénybe saját művelődésének előmozdítására, honnan vegye akkor a román a pénzt ? És ha a románt megadóztatják is, mindenféle argumentumokkal megtagadják tőle a művelődést, nevezetesen a középtanodai mívelődés feltételeit, mi lehet ennek czélja s következése ? Csak az, hogy az ország nagy része szegény maradjon, hogy lemondjon saját nemzetiségéről s legyen magyar vagy pusztuljon el, vagy készüljen el, holnap német, holnapután meg orosz lenni. Megvallom, t. ház, hogy én a Magyarországon ma dívó circulus vitiosust nem értem s azt tartom, nincs gondolkozó ép elméjű ember, a ki ne látná azokat a veszélyeket, melyek főleg a kisebb nemzetiségeket fenyegetik mindenfelől. És mit teszünk mi ekkor? Veszekszünk, czivakodunk azon, hogy kinek van s kinek nincs joga a mívelődésre. Ha valamely állam nemzetiségeit akadályozza a művelődésben, ennek következése más nem lehet, mint hogy ezek gyengék maradnak, mert azt, hogy az uralkodó elem az állam fennállását, felvirágzását és uralkodását arra alapítja, hogy a ki vele együtt lakik és együtt képezi az államot, hátramaradjon, minden, csak patriotismus nem lehet. Hogy ez hibás politika, ezt meg fogja mindenki erősíteni és épen azért a t. ministerelnök ur logicaját nem értem, azt tudniillik, a midőn azt mondja, hogy a nem magyar ajkú nemzetiségek bizonyítsák be, hogy a magyar állam hivei és tegyék igy lehetővé, hogy speciális faji érdekükben minél több történhessék. Én azt hiszem, hogy a t. ministerelnök ur nem fogja soha bebizonyíthatni, hogy a magyar állam román nemzetiségű polgárai nem hivei a magyar államnak. Igaz, ő a vakondok után jár a föld alatt; keresi a hűteleneket, de soha nem fog ilyeneket találni, csak hogy az alatt elmulasztja a legszükségesebbet. Én azt kérdem tőle, hogy hát mivel akar minket megnyerni s a közös hazához örök időkre csatolni? Azzal-e, hogy megtagadja tőlünk a művelődési eszközöket, vagy pedig azzal, hogy részesít bennünket az állam jótéteményeiben? Azt hiszem, t. ház, hogy ez utóbbi volna a helyes politika, mert ez sokkal jobban felelne meg magának a magyar állam érdekeinek, mint megfelel a politika, melyet a t. minister ur 10 év óta követ. Nekem nagyon fáj, hogy itt e házban csupa szép szavakat hallok a polgárok jogairól, de sajnálom ha hiszik, hogy ezzel jóllakhatnak a nemzetiségek. Ha csak tettek bizonyíthatják, hogy a nem magyar polgárok szintén hazafiak, csakis tettek bizonyíthatják az uralkodó elem jóindulatát, igazságszeretetét. Addig, mige hazának nem magyar fiai nem fogják érezni, hogy csakugyan jó szivvel viseltetnek irántuk, hogy mindenképen igazságosak hozzájuk, hogy a törvények, melyek számukra és érdekükben vannak hozva, pontosan tartatnak is: mindaddig nem a nemzetiségeké lesz a bűn, ha itt-ott tévedések történnének, hanem azoké, kik az országot kormányozzák. És ha meggyőződnek majd, hogy lassanként elidegenítenek maguktól minden népfajt, ez csak e politikának lesz következése. Kérem önöket uraim, legyenek őszinték, ímint én vagyok. Én őszintén megmondom, nem lehet annak jó következése, ha törvénybe iktatjuk a jogot és tényleg el nem ismerjük. Nem lehet annak jó következése, ha szóval mindent ígérünk és tettel mindent megtagadunk. Én ép azért, mert eddigi tapasztalataim szerint meggyőződtem arról, hogy e jóakarat, ez őszinteség a kormányban.hiányzik; ép azért a budgetet nem szavazom meg. {Mozgás.) Szilágyi Dezső: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) E vita keretében annyi különféle kérdés lett nézetein szerint általánosságban érintve, hogy mindenkinek, ki határozott nézetekkel bir és tart arra valamit, hogy azokat nyilvánítsa: ezen alkalommal nem hallgathat. (Halljuk!) Az előttem szólott t. képviselő ur felszólalása kapcsolatban áll az úgynevezett nemzetiségi kérdéssel. Én, t. ház, csatlakozom ama nézethez, melyet e ház minden oldaláról hangoztattak, hogy a helyes út nemcsak szavakkal teremteni barátságos érzelmeket, hanem tettekkel teremteni életerős gyakorlatot. De ha azt akarjuk, hogy a kölcsönös barátság és ragasz kodás érzelme tettekben termékeny és üdvös legyen, annak elérésére nem az a helyes út, melyet t. képviselőtársam iménti felszólalásában követett, hanem az, melyet szerb ajkú képviselőtársaink Szaboljevics és Gyurkovics követtek. Miért? Én sem akarok általános szavakkal játszani. Én is szerettem volna, ha az eddigi felszólalások concretebbek lettek volna. Semmi bajt és nehézséget nem látok abban, hogy értsük meg egymást tisztán, beszéljünk világosan. Azok