Képviselőházi napló, 1884. IX. kötet • 1886. február 6–márczius 5.

Ülésnapok - 1884-186

212 186, országos ülés feomár !S. 1886. járt el, azt sem akarom illustralni, hogy a legritkább esetben lehet abban a helyzetben a fél, hogy a fegyelmi eljárást keresztülvihesse, de azt ki kell emelnem, hogy épen a pénzügyi téren, ott a hol például az állami végrehajtók légiói árasztják el az országot, ott még a fegyelmi vétség fogalma sincs meghatározva a törvényben. Máshol, a közigazgatási és törvénykezési téren megvan. Én azt hiszem, hogy azon őszinteség, melylyel a törvényhozás a polgárok iránt viseltetni köteles, okvetlenül megköveteli, hogy a törvényben meg legyen mondva, miben áll a fegyelmi vétség az állami pénzügyi közegeknél is, minő felelősség érje az illetőket mindannyiszor, valahányszor azon eset előfordul akár magán panaszos, akár más ember, a ki azt észreveszi, az iránt a kellő lépéseket megteszi. E törvények további hibája, melyből sok törvénytelenség fakad, az, hogy a kiszabásra vonatkozó 1881 : XXXIV. törvényczikk rendelkezik általában a fizetési meghagyások és illetékkiszabásról, hanem egyes más szakaszaira való eombinatio oda vitte azután a dolgot, hogy minduntalan azon téren van az adózó, hogy egyáltalában soha sem tudja tájékozni magát, hogy vájjon már illeték-kötelezettségének eleget tett-e vagy nem. Mindenféle pótk*vetés, véglegesítés és isten tudja miféle czímek alatt megvan a mód a törvény kijátszására. Ott van a 2. §., a mely azt mondja, hogy előzetes illetékkiszabásnak bárom esetben van helye. A vasúti vállalatok részére egyezség vagy kisajátítás útján megszerzett ingatlanokra nézve ; midőn a fél az illetéket iegott a jogügylet bejelentése alkalmával lefizetni kívánja s a közjegyzők általi kiszabás esete. A 13. §. pedig azt mondja, hogy ;i kiszabott illetékről, a mennyiben az legott a jogügylet bejelentésekor teljesen le nem fizettetnék, valamint a birság eseteiben az illetékkiszabási hivatal fizetési meghagyást állít ki, mely a kiszabási rendelvényt m; gában foglalja. Egyetemleges fizetési, vagy kezességi kötelezettség esetében tartozik az illetékkiszabási hivatal fizetési meghagyásában a feleknek esetleg elkülönített fizetési tartozását vagy fizetési sorrendjét megállapítani s ha az illetéknek egés?ben vagy részbeni be nem hajtása folytán az egyetemleges, vagy kezességi kötelezettség érvényesítésére újabb fizetési meghagyás kiállítása válik szükségessé, tartozik ennek okát az újabb fizetési meghagyásban pontosan kitüntetni. Ha már most azt látjuk és nézzük, hogy miként van ez az életben, agyakorlatban, akkor azt fogjuk találni, hogy a legtöbb esetben az illeték-kiszabás sokkal nagyobb, mint kellene! enni; később jön a véglegesítés, akkor azt mondják, hogy az első kiszabás csak előzetes volt, megfizetendő ennyi vagy annyi. Megtörténik, -hogy a szorgalmas adófizető készen tartja a pénzt, hogy a jogilleték kiszabása után azt azonnal lefizese ; azután jön a véglegesítés nagyobb fizetési meghagyás, a melyben az mondatik, hogy az előzetes kiszabás alacsony volt. Itt felhozok egy példát. 1879-ben kiszabatott egy hagyaték után az illeték, a mely több örököst illetett és az illetékfizetésre nézve egyetemes kötelezettség volt. A törvény ezen szakaszánál fogva köteles lett volna az illetékkiszabási hivatal a részletes fizetési kötelezettséget és a sorrendet kitüntetni, de nem tette. Mert természetes, hozzá vannak szokva, hogy a felek járjanak utánna. A fél ez esetben véletlenül olyan volt, hogy volt költsége és ideje és volt pénze, hogy meghatalmazott valakit, hogy utánna járjon a dolognak. Az folyamodott, hogy a részletes illetéket tessék kitüntetni, mert mi nem tudjuk, hogy mennyi az és nem akarjuk, hogy perek keletkezzenek az ügyből.] 1880-ban hozatott egy végzés, (Halljuk!) melyben — a neveket említeni, azt hiszem felesleges — az mondatik (olvassa): „Tekintve, hogy ennyi s ennyi számú végzés már megsemmisíttetett, ennélfogva jelen kérelem nem teljesíttetik. Egyébiránt megjegyeztetik, hogy — itt jön a pénzügyi bölcsesség — a megállapított illetékeknek felosztása tárgyában a folyamadók maguk közt intézkedhetnek leghatározottabban, miután mindegyik tudja legjobban, hogy egyenként mennyit örökölnek — igy magyarázza a törvényszerű kötelességet — de különben is a hagyatéki illeték fizetésére, a bélyeg- és illetéktörvény értelmében folyamodók egyetemlegesen vannak kötelezve. Miről folyamodók végzésiíeg akként értesíttetnek, hogy már most az illetéket különbeni végrehajtás terhe alatt azonnal fizessék meg." (Derültség a bal és szélső baloldalon.) A törvény szerint nem lett volna kötelességük fizetni, de ők megfizették azonnal; akkor pedig, a mint méltóztatott látni, egy évnél több idő telt el, mig a végzés meghozatott. Az egy évi kamatot megvették az illetőkön. Ezt igen természetesnek találják némelyek; hanem hát ekkor azután felszólamlás történt, hogy ez nem a mi hibánk, hogy lehet rajtunk késedelmi kamatot követelni, mikor mi azért nem fizethettünk, mert a pénzügyi hatóság akadályozott meg benne. Felfolyamodtak 1881-ben és 1886. januárban jött meg erre az első végzés, (Derültség a bal- és szélső baloldalon.) Öt esztendei bölcs megfontolás után végre az mondatott (olvassa): „Folyamodók felszólittatr.ak. hogy az 1881. február 24-én számú felszólalásukban többször jelzett végzést — azt tudniillik, melyet előbb olvastam — saját érdekükben mielőbb mutassák be*. Időközben szépen eltűnt ama ^'felolvasott végzés is t. ház. Ha azután ilyen dolognál a panaszt jogosultnak tartjuk, hány ember van, a ki