Képviselőházi napló, 1884. IX. kötet • 1886. február 6–márczius 5.

Ülésnapok - 1884-184

184. «TMI%<M f lét méltóztatott a pályázatot kiragadni és azt mondani, hogy miért hirdessen pályázatot? Én azt hiszem, hogy ha kitűnő fiatal erőket akarunk nyerni, kik menetelésre, táborozásra is alkalmasak, nemcsak a most alkalmasokra kell szorítkozni, mert azok között sok van előrehaladott korú, ki egy vagy más defectusban szenved, lovagolni nem tud stb. Azt hiszem, nem ártana a pályázat, hogy némely testileg, lelkileg fejlettebb, a honvédségi szolgá­latra alkalmas orvosok ne zárassanak ki a szabad­ságolt állományon kivül; sőt a pályázat, mint al­kotmányos eljárás a szabadságolt állományú hon­véd-orvosi karra sem volna épen rossz, mert hisz azoknak magán praxisuk van, tehát ha pályázat hirdettetik, idejük marad rendezni magán praxisu­kat, hogy kizárólag a honvédségnek szentelhessék magukat. Különben a pályázatra nem helyezek súlyt. Csak egyre kívánom a t. minister ur figyelmét újból felhívni. Valószínűleg csak tévedésből nem méltóztatott a többi tárgy között reflectalni egyre, melyre különös súlyt fektetek, tudniillik, hogy körülbelül mikor szándékozik életbe léptetni az egészségügyi kar reformját, melyre a törvényhozás rég megadta az engedélyt? Minden egyéb köze­lebbi módozattól eltekintve, csak egy körülbelül tájékoztató választ vagyok bátor kérni. A t. minister nr elismerte, hogy a mit Rigó Ferencz t. képviselőtársam felhozott, a gyakor­lati katonai életből van merítve és hivatva lenne a legénység mostani nagyon szűkre szabott illetékein és étkezési viszonyain segíteni és örülök, hogy a t. minister ur kijelentette, hogy arra figyelemmel lesz és ezt a hadügyministemek ajánlani fogja; azonban válaszában oly kifejezés­sel élt, mely oda enged következtetni, hogy a mi­nister ur ugy értette t. barátom szavait, mintha ő, vagy mi csak a honvédségre hivatkoztunk volna. Korántsem. Mi elismerjük, hogy a nemzet fiai ép ugy szolgálnak a sorezredekben, mint a honvéd­ségben és azokat is óhajtanok ez előnyben része­síteni; tehát, t. barátom beszédjét kimagyarázva, kinyilatkoztatom, hogy ezt mindkét részre óhajt­juk, természetesen nem zárva ki, hogy a hol a municipium vagy egyes birtokosok például a hon­védség részére egy kertet felajánlanak, azt ne utasítsa a t. minister ur vissza csak azért, mert a sorhad részére nem ajánltatott fel szintén egy. Azt gondolom, hogy ily buzdító felhívás megteremné gyümölcseit. Az a közönség, mely a sátortábor és laktanyákért oly sokat áldozott, mint például Debreczen városa is, mely másfél millió költség­gel épít laktanyát a sorhad részére, az ily mellékes áldozatokat is meg fogja hozni, ha annak módja szerint felhivatik és megkerestetik. A mi a minister urnak azt a nyilatkoza­tát illeti, hogy a só sok pénzbe kerül, azt hiszem, hogy ez mégis oly dolog, a mely pénzbe alig ke­KÉVH. NAPLÓ. 1884—87. IX. KÖTET. fobrvár IS. UK. Jg,g rülne. Nálunk annyi só terem Máramarosban és Erdélyben, hogy sokat a Tiszába és más folyóba vetnek, mint törmeléket, de Galicziában is nagy mennyiségben terem és azt hiszem, hogy legalább azt a vizbe hányt törmeléket oda ajándékozhatná a t. pénzügyminister ur a honvédség számára. Ez által, azt hiszem, az állam nem rövidülne meg és a szegény katonaságon .részben segítve lenne. (Helyes­lés a szélső haloldalon.) Kérem a t. minister urat, méltóztassék erre vonatkozólag a közös hadügyministert és illetőleg a magyar pénzügyministert felkérni, hogy a kellő lépéseket megtegyék. (Élénk helyeslés a szélső bal­oldalon. ) Elnök: Szólásra senki sem lévén feljegyezve, a vitát bezárom. B. Fejérváry Géza honvédelmi minis­ter: T. ház! (Halljuk!) A t. képviselő urnak egy concret kérdésére bátorkodom válaszolni, mely arra vonatkozik, hogy miután a honvéd-orvosi tisztikar szaporítása iránt tavaly törvény hozatott, mikor szándékom ezt életbe léptetni? Megjegyzem, hogy itt csak a tettleges állományú orvosok sza­porításáról van szó és nem egyébről. Minthogy méltóztatik tudni, hogy a katonai kinevezések rendesen májusban és novemberben történnek, vá­laszom az: hogy részben májusban, részben no­vemberben fogom a törvényt életbe léptetni, a mennyiben azon orvosokat, kik tettleges alkalmaz­tatásukat óhajtják, mégis probaszolgálatra csak be kell vezényeltetnem, hogy lássam, vájjon csak­ugyan alkalmasak-e a tettleges szolgálatra. Tehát részben májusban, részben novemberben fogom a törvényt végrehajtani, ugy hogy novemberben be lesz töltve az Összes létszám. (Helyeslés a jobb­oldalon.) Elnök: A tétel maga nem tániadtatván meg, azt megszavazottnak jelentem ki. Tibád Antal jegyző (olvas sa): Csendőrségi költségek. Rendes kiadások: XXI. fejezet, 7. czím 1,0982 forint. Irányi Dániel: T. ház! (Halljuk!) Mikor a csendőrségről szóló törvényiavaslat előterjesztetett, ugy barátaim, mint én annak elfogadása ellen nyi­latkoztunk, nem akarván a törvényhatóságokat a közbiztosság fen tartásának jogától megfosztani. A többség azonban elfogadta és az csakhamar tör­vény erejére emeltetett. Két eredményt vártak ezen új intézménytől. Először is, hogy a személy- és vagyonbátorság or­szágszerte javulni fog, másodszor, hogy azon visszaélések, a melyeket némely megyében egy-egy csendbiztos, vagy a pandúrok elkövettek, meg fognak szűnni. Hogy az első remény legalább egész mértékben nem teljesült, azt, fájdalom, mind­nyájan tudjuk. A lopások, utonállások, rablások, gyilkosságok körülbelül csak ugy tapasztalhatók az ország különböző vidékein most is, mint annak 25

Next

/
Thumbnails
Contents