Képviselőházi napló, 1884. IX. kötet • 1886. február 6–márczius 5.
Ülésnapok - 1884-184
184. országos ülés február lő 1886. 179 ' a t. többség nem fogadott el, tekintetbe veszszük, ezt a házat nem fogja terhelni valami lényeges vád arra vonatkozólag, hogy a katonai törvénykezés reformját nem sürgette légyen. Különben ezt megjegyezve, teljes lélekből csatlakozom előttem szólott t. barátom indítványához. Ha már annyira nem mehetnénk is most, hogy az fogadtassák el, a mit Irányi t. képviselőtársam indítványozott, legalább létesíttessék mielőbb egy a mai kor színvonalán álló és a mai törvénykezésnek megfelelő katonai büntető törvénykönyv. Mert valóban nagy arczpirulás nélkül nem lehet az oly példákat hallani, a melyeket t. barátom felhozott és azt, hogy még az absolntisticus Oroszország is megelőzött minket e tekintetben és egy sokkal emberiesebb és a kor színvonalához közelebb álló katonai bűnvádi eljárást léptetett életbe, mint a mi régi, még Mária Terézia idejéből eredő katonai eljárásunk. Ennyit előttem szólott t. képviselőtársam beszédére. A t. előadó ur méltóztatott ama jelentésekre hivatkozni, melyek ezen költségvetéssel kapcsolatosan vannak tárgyalásra kitűzve. Ezek leglényegesebbje a honvédség tiszti állományában és az egyéb honvéd intézményekben létező' tisztek és tisztviselők illetékei és lakbérdíjainak felemelését czélzó delegationalis határozatok. Semmi sem mutathatja, t. ház, oly élénken a delegationalis intézménynek kárhozatos voltát a parlamentarismussal szemben, mint a jelen példa. Határozatok hozatnak; felemeltetnek a közös hadsereg tiszti és lakbér illetményei, a nélkül, hogy a magyar törvényhozás, a mely az adót megszavazza, bele is szólhatna. {Ugy van ! a szélső haloldalon.) A delegationalis határozatoknak oly követkézinél yei vannak például a honvédségre, a csend őrségre, melyek által az or zággyülés kényszerhelyzetbe hozatik. Én csak erre a ] özjogi anomáliára akarok pártunk pr-grammjának ntegf lelően reámutatni. különben pedig kijelentem azt, hogy valamint a honvéd-intézmény iránt mindig a legmeb gebb érdeklődéssel buzgólkodtam s én és a párt is, mely hez tartozni szeiencsém van ez intézmény fejlődését mindi örömmel előmozdítottuk, ugy részünk r 1 legteljesebb készséggel szavazzuk meg a honvéd tisztikar illetnn'n einek említett felemelését, noha azt a közjogi módot, melyből kiindulva ezt tennünk kell, hel, telenítjük. Mondom, a honvéd-intézmény iránti érdekelt ségből megszavazom ezen összegeket is, mert ma; am is belátom, hogy ha a közös hadseregbeli tisztek i y előnyben részesülnek, : honvéd ti ztek pedig nem, akkor ez utóbbiaknak alacsonyabb fizetésük lenne s ez által mintegy megbüntetnők a honvéd tiszteket, ezt pedig magyar ember nem teheti. Megszavazom tehát az e czélra szolgáló öszszeget. ha a kényszerhelyzetre nézve sajnálatomat kell is kifejeznem. Sajnálatomat kel; kifejeznem még más tekintetben is. Hogy ha tekin jük az állami pclgári tisztviselők helyzetét, a katonaiakhoz hasonlítv , nagyon is aránytalannak fog feltűnni az a különbség, a mely fizetés tekintetében, de még inkább a lakbérekben a katonai és pol gári állami közegek közt van és csak sajnálni lehet, hogy midőn az egyiknél erre figyelemmel voltak, a másik résznél ezt teljesen mellőzték. Ez ugyan nem tartozik ide, hanem a jelentés következtében csak mellékesen megérintve, köteles ségemnek tartottam felemlíteni. Ha tekintjük a honvéd intézményt ugy aminc az jelenleg van és az irányt, melyben az fejlesz tetik, az örvendetesek mellett több oly jelenséget kell észrevennünk, a melyek viszont inkább fájdalommal töltenek el bennünket és ez különösen áll az rányra nézve nemzetiségi tekintetben. Az újabb időben is merültek fel, a mint hogy néhány letol t év óta folytonosan merülnek fel tünemények, amelyek azt mutatják, hogy azl868:XLI. alaptörvény hat'rozmányai sem vitetnek szigorúan keresztül, a mennyiben a honvéd-intézménynél a szolgálati és vezénynyelv a magyar ayelvEz a törvényes intézkedés többször nem tar. tátik meg. Elég legyen hivatkozni egy közjogilag nagyon elíté'endő, legújabb történt tényre, a melynek egyik oldala már megemlitteteti, de a nemzetiségi oldala nem. Az elmúlt őszszel ugyanis a niinisterelnök ur jubileuma alkalmával Edelsbeim-Gyulay lovassági tábornok vezetése alatt a honvéd tisztikar is megjelent tisztelegni a lainistcrelnök urnái a közös hadseregbeli tisztikarral együtt. Nem tudom, ugy rendeltettek-e oda a honvéd tisztek, mint gondolom, vagy önként jelentkeztek, elég az hozzá, hogy a honvéd tisztikar is megjelent a közös hadseregbeli tisztikarral együtt Edelsheim-Gyulay tábornoki r vezetése alatt a ministerelnök urnái és ott csakis német szózat hangoztatott a ministerelnök úrhoz Edeisheim-Gyulay tábornok ur által és németül válaszolt erre a t. ministeix'ínök ur is. A közös hadsereg nyelve, fájdalom, eddig a német: de a honvédségnek nyelve törvényeink értelmében, kizárólag a magyar s e részben csak hibáztatnom kell a t. honvédelmi minister urat, hogy ha már a honvéd tisztikart kirendelte, miért nem ment az külön és miért nem hangzott magyar szó vezetőinek ajkár' 1 az ország ministerelnökéhez. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Meit én nem kárhoztatom azt, hogy ily ünnepélynél a honvéd tisztek is megjelennek, ahhoz nincs szavam ; ;le igenis óhajtanám, hogy a törvénynek megfelelőleg 23*
