Képviselőházi napló, 1884. IX. kötet • 1886. február 6–márczius 5.

Ülésnapok - 1884-183

183. «m&ftft llé§ fthnfcr IS. 1881- jgQ Zeyk Dániel előadó: A bizottság határo­zati javaslata az, hogy kiadassák a vallás- és közoktatásügyi minister urnak. Elnök: Kiadatik a vallás- és közoktatásügyi mimsternek. Szathmáry György jegyző (olvassa): Is­pánk község képviselő testülete és birtokos la­kosainak kérvénye az új földadó-kataster által túlságosan lett megterheltetésük tárgyában. Zeyk Dániel előadó: A bizottság javas­lata szerint a kérvény kiadandó a pénzügyminis­ternek. Elnök: Kiadatik a pénzügyministernek. Szathmáry György jegyző (olvassa): Uj­Kécske pestmegyei község lakosainak Néppel Fe­rencz képviselő által beadott kérvénye, melyben elemi csapások folytán elértéktelenült s éveken át parlagul hevert szőlőik után a váltságdíj-leenge­dés elrendelését kérik. Zeyk Dániel előadó: Uj-Kecske pest­megyei községben a szőlődézsmaváltság válasz­tott bíróság útján lett megállapítva. A községi lakosok ezen választott bíróság működésével két irányban elégedetlenek. Először a váltságösszeget a kataster tisztajövedelmi fo­kozatokkal szemben túlmagasnak tartják és más­szor azon óhajnak adnak kifejezést, miszerint ugyanazon szőllő több váltság jogosult javára lett a jegyzékbe többször föl véve. A pénzügyminister részéről ezen okok alapján igen tekintélyes leírások, 26,000 forint, történtek. Azonban az ujkécskei lakosok ama fennálló tarto­zást is túionjárottnak tartják s jelen kérésük rend­jén kérik, hogy az 1883. XI. törvényczikk 3. §-ának l) pontjában foglalt kedvezményben részesüljenek. A kérvényi bizottság a következő határozati javaslatot terjeszti elő: A netalán szükségeseknek mutatkozó intézkedések megtétele végett kiadatik a pénzügyministernek. Neppel Ferencz: T. ház! A jelen kérvény jogosultságának méltatása szempontjából legyen szabad azok után, a miket a t. előadó elmondani méltóztatott, a t. háznak még némi rövid felvilá­gosítással szolgálni. (Halljuk!) Az illető kérvényezők a dézsmaváltság hely­telen megállapítása által oly elviselhetetlen ter­hekkel rovattak meg, hogy midőn első izben, 1873-ban az akkori pénzügyministerhez folya­modtak, felajánlották egyszersmind szőlőiket az állam tulajdonába bocsátani, csakhogy a dézsuia­váltsági összegek fizetésére továbbra ne kénysze­ríttessenek. Második folyamodásukban 1875-ben panaszaikat részletesen előadták: hogy sok par­lag, puszta föld vétetett fel szőlő gyanánt, sok szőlő kétszer rovatott meg dézsmaváltsági összeg­gel, sőt előfordultak olyan esetek is, hogy nem létező szőlők, nem létező tulajdonosok nevére let­tek felvéve. KÉPVH. NAPLÓ. 1884—-87. IX. KÖT1T. A ministeriumnak a helyszíni vizsgálat meg­i ejtése végett kiküldött jogbiztosa ezen panaszo­: kat nagyobb részben alaposoknak találta; a mi­nisterium azonban azon oknál fogva, mert a vált­ságra jogosítottak az illetéktelenül felvett vált­ságösszegnek visszafizetése iránt hajlandóknak nem nyilatkoztak, őket azokkal szemben a törvény rendes útjára utasította. A hátralékok mindjobban felszaporodván, már egy izben a képviselőházhoz, sőt ő Felségé­hez is folyamodtak; mig végre a múlt évben a pénzügyminister ur annyiban segített bajaikon, a. mennyiben az 1882 végéig illetéktelenül kirótt járu­lékok leiratását engedélyezte. Ezen 26,000 forint leengedését hálás j köszönettel fogadták ugyan, most azonban azt kérvényezik, hogy ügyük vég­leg gyökeresen rendeztessék. Igaz, hogy a múlt évben ott, hol kétszeri kirovás volt, mindkét helyen külön-külön leírás történt, de maga a kö­vetelés fenmaradt és az 1883-ik év elejétől kezdve újra kötelesek lesznek tartozásukat fizetni. A kérvényi bizottság a pénzügyministernek javasoJja a kérvényt kiadni; én ebben tökéletesen megnyugszom és Jegyen szabad a pénzügyminis­ter urat arra kérnem, hogy a kérvényt figyelembe venni és vz illetők sérelmeit a méltányosság alap­ján orvosolni méltóztassék. (Helyeslés.) Elnök: A kérvényre nézve a bizottság véle­ménye nem támadtatván meg, azt elfogadottnak jelentem ki. T. ház! A kérvények sorjegyzéke tárgyalva lévén, következik a pénzügyminister tir válasza Justh Gyula képviselő ur interpellatiójára. Szapáry Gyula pénzügyminister: T. ház! Justh Gyula képviselő ur interpellatiót intézett hozzam a batonyai határban levő egyik állami birtok eladása tárgyában. Az interpellatio csak két nappal ezelőtt adatván be, talán felment a t, ház az alól, hogy felolvassam, minthogy áz em­lékezetében lesz, de magából a válaszból is tudo­mást nyerhet az interpellatio tartalmáról. (Hall­juk !) Azt kérdi tőlem a képviselő ur, hogy a törvényhozás jóváhagyásának mellőzésével szán­dékozik-e a pénzügyminister az állambirtokokat eladni? Erre azt jegyzem meg, hogy sem eddig nem tettein, sem ezután tenni nem szándékozom állambirtokot a törvényhozás hozzájárulása nélkül eladni. (Helyeslés jobbfelöl.) A kérdés csak az, hogy e jóváhagyás előlegesen, vagy utólag ké­ressék-e ki. Én, t. ház, teljes készséggel elismerem, hogy az utólagos jóváhagyás kérése, az árverésen kivüli eladás csakis kivételes körülmények közt és pedig kivételesen történhetik. A kérdés csak az, hogy az esetben, melyről szó van s melyről a háznak módja lesz, ha perfect lesz az ügy, nyilat­koznia, a rendes eljárástól való eltérés indokolt-e n

Next

/
Thumbnails
Contents