Képviselőházi napló, 1884. IX. kötet • 1886. február 6–márczius 5.
Ülésnapok - 1884-183
188. otsííigos ülés február 13. 1886. -j g 1 zettség hehozf.tala folytán, a hol a nemzet komoly, nem egyoldalú hiúság- vagy dicsőségbajhászatból eredő szenvedélyből vitetik háborúba, hogy akkor meg lesz az erkölcsi kötelezettség érzete és bátorsága, hogy az illetők helyt fognak állani, megvédeni a szeretett hazát, családot, otthont, a mely egyedüli boldogsága az embernek e földi életében. [Helyeslés a szélső baloldalon.) Még igen röviden bátorkodom reflectalni arra, a mit az előttem szólott t. képviselőtárs ur felhozott. 0 magas lóhátra ült, a midőn itt ezen kérdésekben nyilatkozott. Különösen későbbi felszólalásában beszélt azon tapintatról, melylyel ő egyáltalában élni szokott; én azonban ugy látom, hogy egy tekintetben nem volt tapintatos, midőn tudniillik azon kifejezést használta, hogy emberanyag. (Ugy van! a szélső baloldalon. Mozgás jóbbfelől.) Én azt hiszem, t. ház, hogy habár itt emberekről, esetleg emberáldozatokról, csatákba, mészárszékre viendő emberekről van szó, még sem szabad azokat itt a törvényhozásban közönséges árúczikkekhez, materiához hasonlítani és olyan kifejezéssel illetni, mint a képviselő ur tette. (Helyeslés a szélső balóldalon.) Hasonlóan azt hiszem, nem élt a megfelelő kifejezéssel, midőn parasztokról beszélt általában. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Én,t. ház, nem ismerek ez idő szerint a törvény értelmében ilyen fogalmi különböztetést Magyarországon. Lehet egyesekvágya e tekintetben n rég múlt időbeli kiváltságokat feleleveníteni és talán azért szeretik hangoztatni e kifejezést; de azt hiszem, az nem jogos, nem törvényszerű (Élénk helyeslés a szélső baloldalon) és ennélfogva komoly hangon mondva, nem való egy törvényhozó testületbe. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Különösen r.z ujonczozást illetőleg bátorkodom felszólalni még t. ház és e tekintetben tiszteletteljesen egy határozati javaslatot előterjeszteni. (Halljuk /) Arra vonatkozólag kérem még a t, ház szives figyelmét, hogy határozati javaslatom oda irányul, miszerint a múlt évi sorozás kedvezőtlen eredménye járásonként legyen a t. ház elé terjesztve. 1884. február 12-én a t. ház, ugyan csak a most tárgyalás alatt lévő törvényjavaslat elődjének tárgyalása alkalmával, méltóztatott kimondani, hogy az előbbi határozatban kitűzött határidő, ha jól tudom, február 15-ike, mely alatt a honvédelmi minister ur köteles az előző év sorozásának eredményét kerületenkint kimutatva beterjeszteni, április 15-éig meghosszabbíttatott. Miután a kerületenkint való kimutatás nem annyira tájékoztató, mint ha a sorozás eredménye járásonkint mutattatik ki, minthogy az egyes járásokban a helyi körülmények, az ottani esetlegesen előforduló viszonyok is hathatnak azon nem várt kedvezőtlen eredményre, én részemről előnyösnek tartanám, hogy ép a múlt KSTVH. NAPLÓ. 1884—87. IX. KÖTET. évi rendkívüli kedvezőtlen sorozási eredmény folytán hivná fel a t. ház a honvédelmi minister urat, hogy a mennyiben elfogadtatnék e határozati javaslat, melyet van szerencsém benyújtani: a t. honvédelmi minister ur terjesztené be még ez ülésszakban az 1885-ik évi ujonczozásnak sorozó járásonkinti kedvezőtlen eredményét, ennek okát és esetleges elhárítási módját. Bátor vagyok határozati javaslatomat elfogadásra ajánlani. (Helyeslés a szélső báloldalon.) Elnök: Fel íog olvastatni a határozati javaslat. Ábrányi Kornél jegyző (olvassa): Határozati javaslat, beadja Haviár Dániel. „Utasittatik a honvédelmi minister, hogy az 1885-ik évi ujonczozásnak sorozó járásonként! kedvezőtlen eredményét, ennek okait és esetleges elhatározási módját még ezen ülésszak alatt jelentés alakjában terjeszsze be. Tischler Vincze: T. ház! (Felkiáltások a szélső bahddalon: Eláll/) Kénytelen vagyok ismét személyes kérdésben kérni szót. (Zaj a szélső baloldalon. Felkiáltások: Eláll /) Bocsásson meg t. képviselő ur, ha már beszédemnek más részét nem támadta meg, ez a támadása — nem akarok a parlamentben egymás iránt tartozó kíméletről beszélni — egy kissé furcsának tűnik fel. A t. képviselő ur szélmalmok ellen beszél. Engedje meg, én soha senkit megtámadni vagy megbántani itt e házban nem akartam. Mikor én ezt a kifejezést használtam, hogy emberanyag, akkor egy oly kifejezési, használtam, a mely itt e házban többször használtatott épen a túloldal részéről is,-a nélkül, hogy azon uraknak is — ép ugy, mint nekem — a legkevésbé is lett volna szándékuk ebbe sértést vagy bármi más mcllékczélz^tot belefektetni. De különben csudálkozoni, hogy a t. képviselő ur olyannyira megütközik e kifejezésen ; hiszen végre az ember anyagból is van, nemcsák lélekből. (Derültség a szélső baloldalon.) Vagy talán annyira sem íoglalkozott a természettudományokkal, vagy talán elfelejtette ezt? S végre t. ház, a mi az ezzel kapcsolatos oktatást illeti, engedje meg a t. képviselő ur, én oktatást senkitől itt a házban e! nem fogadok, legkevésbé a képviselő úrtól; ha oktatni akar, akkor inkább lesz tér ott a saját oldalán. (Zajos derültség jóbbfelől. Mozgás balfelől.) Haviár Dániel: T. képviselőház! (Eláll/ Eláll / jóbbfelől Zaj.) Méltóztassanak megengedni, hogv személyes kérdésben szót emeljek. (Felkiáltások jpbbfelől: Eláll/ Eláll/ Halljuk! Halljuk! Nagy zaj.) Én azt hiszem, hogy egészen indokolatlan az a hang, melyet a t. képviselő ur legalább irányomban az imént használni méltóztatott. Utalni tetszik arra, hogy használatos az emberanyag kifejezés; én ay.t hiszem, hogy sok van közhasználatban, a mi helytelen és indokolatlan. Én hivatkozom 21
