Képviselőházi napló, 1884. IX. kötet • 1886. február 6–márczius 5.

Ülésnapok - 1884-182

1*2. országos äles febraár 12. 1S8S. 127 superintendentia bármily érdemeknél fogva 16,000 forintban részesül, mig a többi 4 superintendentia esak 20,000 forintban, van valami lehangoló, én legalább érzem azt. (Igás! Ügy van ! több oldalról.) Az értelem pedig, a melyhez azután folyamodtam, azt engedi sejtetnem, hogy ha a megszavazást megtagadom, ha kérem a t. házat arra, a mire nézve határozati javaslatot fogok beadni, tudniillik ezen tételnek törlésére, ez által talán két dolgot érhetek utol. Az egyik az, hogy fellángol azon testületekben az autonómiának annyiszor hangoztatott forró érzete és az ősök emlékezete, hogy nem szorulva mindenben az államra, önmaga fog bajain segíteni, önmaga fogja egy-egy superintendentia 5,000 frtnyi szükségletét előteremteni és szem előtt tartja azt, hogy a ki első sorban magán segít, megsegíti azt az isten, sőt talán maga az állam is, ha törekvését látja. A másik, a mit utolérni remélek, az, hogy miután én abban, hogy 5,000 frtnyi alamizsnaszerü" subventio nyujtatik az egyes superintendentiaknak, nem látok lépést, útegyengetést, törekvést arra, hogy az 1848 : XX. törvényczikkben letett elveknek végrehajtására valami előlépésre törekvés mutatkozzék. Azt akarnám utóiérni e tételnek megtagadása által, hogy egyrészt az az autonómiát anynyira hangoztató felekezet felébredj'en, támadjon annak kebelében megújhodás — „revival" ; másrészt pedig, hogy a nagyméltóságú kormány meglássa és érezze, hogy mennyire érett kérdés már HZ, hogy az; 1848: XX. törvényczikkben letett elvek tényleg és a gyakorlatban is érvényesíttessenek és ezen törvényczikk végrehajtassék. Ennélfogva én azon tételt, melyet a t. jegyző ur most olvasott fel, nem fogadom el és a tétel törlését javaslom, a törlésre vonatkozó indítványomat pedig van szerencsém beadni. (Élénk helyeslés tőbbfelöl.) Szathmáry György jegyző (olvassa): „A vallás- és közoktatásügyi költségvetésben az egyházi czéloknál, a rendes kiadások 2-ik rovatában az ágostai evangélikus egyház czíme alatt előirányzott 36,000 frt töröltessék". {Helyeslések a szélső baloldalon.) Zsilinszky Mihály: T. ház! Csak röviden akarom kijelenteni, hogy bármennyire tisztelem az előttem szólott képviselőtársam és barátomnak felhozott indokait, az általa benyújtott határozati javaslatot nem fogadom el. Nem fogadhatom el először azon gyakorlati oknál fogva, mert a mint ő is igen jól tudja, azon előirányzott 36,000 frtnak már évek óta meg van a maga helye és ha a fedezet elvonatnék, nem lehetne azt egykönnyen pótolni bármiféle más forrásból. Másodszor nem fogadhatom el azon elvi oknál fogva sem , mely a jogegyenlőségből következik. >.---• Nézetem szerint ezen összeg, bármily csekély is, de elfogadható és elfogadandó, minthogy azt jelenti, hogy az állam legalább részben azon kötelezettségét kívánja leróni, a melylyel tartozik az országban levő minden hitfelekezet iránt. Ez jelzi azt, hogy lassanként mégis csak közeledünk azon elvnek megvalósításához, a melyet t. képviselőtársam az imént kijelentett és a mely az 1848 : XX. törvényczikkben foglaltatik. (Helyeslés tőbbfelöl.) De midőn a t. képviselőtársam határozati javaslatát ezen okoknál fogva el nem fogadom, lehetetlen elzárkóznom azon súlyos okok elől, a melyeket itt elmondott. Nyiltan elismerem, hogy van abban az alkotmányossághoz ragaszkodó magyarra nézve bizonyos lealázás, midőn éreznie kell, hogy az országban lévő négy superintendentiának azon lakosai, a kik ama szomorú időkben saját jogaik mellett küzd vén, a pátenst el nem fogadták, most mintegy büntetésill kisebb jutalomban részesültek, mint azok, a kik annak idejében épen az ellenkezőt cselekedték. El kell ismernem azt, hogy ez a disharmonieus érzelmeket szül s azért okvetlenül meg kell azt szüntetni. De azt hiszem, nem itt ebben a házban fog az megtörténni, hanem a házon kivül, magának a felekezetnek kebelében. Én reám ama. körülmény, hogy a Királyhágontúli úgynevezett szász egyház vagy a mint ők nevezik „Landeskirche" nem kivan csatlakozni az ugyanazon egy országban levő s ugyanazon hitelveken nyugvó felekezethez, mindig azt a benyomást gyakorolta, mintha az uniónak keresztülvitelét a szászok legalább egyházi téren nem igen óhajtanák. Pedig t. ház, egyáltalában nincs reá ok, legalább igazolható ok, mely a Királyhágón túli ágostai evangélikus hitfelekezetű egyházhoz tartozó polgártársakat a magyar honi ágostai evangélikus hitfelekezetű polgártársaktól távol tartsa. Maga a hitegység utal arra, hogy az egy országban levő, egy felekezethez tartozók együtt munkálkodjanak a vallás-erkölcsi élet előmozdításán. A nyelvkülönbség egyáltalában nem hozható fel; mert hiszen nyilván tudott dolog, hogy a magyarhoni ágostai evangélikus egyháznak szepesvidéki hívei isteni tiszteletükben és alsóbb iskoláikban a német nyelvet használják s azért époly jó magyarok, mint bármely tősgyökeres magyar kerületnek a hívei. Az egyházszervezet különbségét sem lehet felhozni, mert tudva van, hogy Magyarországon minden evangélikus egyházkerület saját maga szervezi magát önállólag a|nélkül, hogy abba valaki beavatkozzék. Azonban ez oly dolog t. ház, a mit erőszakolni nem lehet és én itt csak azon reményemet fejezem ki, hogy a Királyhágón túli evangélikusok , önként be fogják látni azt, hogy az ő elődeik