Képviselőházi napló, 1884. IX. kötet • 1886. február 6–márczius 5.

Ülésnapok - 1884-181

112 181. országos ülés február 11. 1886 csak nekem, hanem a t. képviselőháznak is Ígéretet tett, hogy bizonyos, a németek által 1849 és 50-ben elvitt hazafias tárgyak Magyarországba vissza fognak hozatni. Én elvártam volna — őszintén bevallom — a t. igazgató úrtól, Pulszky Ferencz képviselőtársamtól, hogy ő engem e téren istápolni fog és ő maga fogja szorgalmazni a t. minister urat ezen ígérete beváltására. Nagy sajnálatomra azonban igazat kell adnom gróf Andrássy Manó t. képviselőtársamnak, (Bálijuk! Halljuk!) a ki arra figyelmeztette Pulszky Ferencz t. képviselőtársamat, hogy c leginkább praehistoricus és római régiségekkel foglalkozik és a magyar nemzeti, tehát legközelebb érdeklő dolgokat elhanyagolja. Pedig én azt hiszem, hogy ő neki, mint a ki a 48—49-es éveknek egyik tényezője volt, duplán kellene érdeklődnie az iránt,hogy az 184S.—49 ben a múzeumból elvitt tárgyak oda visszahozassanak. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Miután erről szólottam, t. ház, bátor vagyok arra felkérni a t. minister urat, hogy talán ő intézkedhetnék az iránt, hogy a múzeumban a különböző tárak egy héten ne egyenként legyenek nyitva, mert ez által a közönség, mely pár nap alatt akarja a különböző' tárakat megnézni, a látogatás lehetőségétől meg van fosztva. Különösen a vidéki embernek, a ki pár napra Budapestre jő, legalább egy hetet kellene itt töltenie, hogy megnézhesse az egész muzeumot, miután minden tár csak bizonyos napokon van nyitva. Én azt hiszem, hogy nagyon kevés költséggel meg lehetne tenni azt Hogy minden tárlatot minden napon meglátogathassa a közönség. Ezt vagyok bátor a t, minister urnak figyelmébe ajánlani. Trefort Ágoston vallás- ésközoktatásÜgyi minister: T. ház! Méltóztassék megengedni, hogy Pulszky t. képviselő ur, mint a múzeum igazgatója adja meg az én megbízásomból a választ. (Helyeslés. Halljuk!) Pulszky Ferencz: T. ház ! Legyen szabad a minister urnak megbízásából még egyszer felszólalnom és felelnem arra a kérdésre, a melyet Szalay képviselőtársam előadott. (Halljuk!) Említette tudniillik azt, hogy 1849-ben — és nem 1848-ban .... Szalaylmre: Igenis 1849-ben és 1850-ben! Pulszky Ferencz: több tárgy elvitetett a, magyar múzeumból. Én utána néztem és azt találtam, hogy a nemzeti múzeumba annak idején beadattak a zászlók, melyeket Röth ésPhilippoviestól elvett Perczel. Azon kívül Buda vár bevétele alkalmával, mint az a várbevételeknél szokás, rablások történtek és pedig nem a németek által, mert hiszen azokat akkor onnan kiűzték, hanem a nép által és a nép akkor is megmutatta hazafiúi érzelmét, annyiban, hogy azon tárgyakat, a melyeket a fegyvertárból, az úgynevezett Zeughausból elrabolt, nem vitte mind a kereskedőkhöz, hogy eladja, hanem egy részét beadta a múzeumba. Mikor azután a német világ beállott, nagyon természetes, hogy elvitték azon tárgyakat, specialiter azon zászlókat, a melyek a Róth és Philippovics legyőzetését jelezték és elvitték a többi tárgyakat is, melyek oda bevitettek és egészben csak két hónapig voltak a magyar nemzeti múzeumban. De a régi állományból nem veszett el semmi, sőt ő Felsége oly szíves volt, hogy kiegészítette a fegyvertárunkat és igen sok zászlóval, kivált huszárzászlóval Mária Terézia idejéből és igen sok fegyverrel, mely ugyanazon időt jellemzi, gazdagította a muzeumot. E részben tehát a múzeum megrablásáról szó nem lehet. Mint mondám, elvittek egy pár tárgyat, mely azon időben került a múzeumba és a mely nem annyira múzeumi tárgy volt, mint inkább azon időknek trophaeuma. E részben újabb időkben fátyolt borítottunk mindezekre a kérdésekre; ugy hiszem, hogy a Röth és Philippovies zászlói azon fátyol alatt szintén igen jól elférnek. (Helyeslés.) A másik kérdésre, hogy minden nap minden gyűjtemény legyen nyitva, megjegyzem, hogy egy-egy osztály hetenkint kétszer van nyitva. Hogy többször nincs nyitva, az nagyon természetes, mert, miután mindenféle emberek vannak, igen jól tudjuk, hogy szükséges a felvigyázat, különben, ha az egész múzeumban felvigyázatot nem állítunk oda, igen könnyen kár történhetnék; már pedig erre a mostani dotatio egyáltalán nem elégséges. A mostani dotatio minden esztendőben kisebb és kisebb, nem hogy szaporodnék; az idén azt kívánják, hogy 400 írttal többet takarítsunk meg; és azon kivül még egy olyan esemény állott be, a mely szintén egy pár száz forintba kerül, tudniillik az, hogy minden ilyen nagy hóesés, mint a mostani, belekerül a múzeumnak 200 frtba, hogy a hó eltakaritt xssék a tetőről, eltakarittassék az udvarról, eltakarittassék a járdáról. A főrendek a múzeumban vannak, mint vendégek, már régen vannak ott, még pedig ingyen, nem fizetnek érte semmit. (Derültség.) Persze a financminister ur azt mondja, hogy ezzel nincs rajta segítve, mert úgyis csak egyik zsebéből a másikba kellene fizetnie, Azt hiszem, erre a kérdésre eléggé feleltem azzal, hogy nem telik, adjanak többet. Hozzájárul még az is, hogy eddig a közös hadseregbeli rokkantak teljesítették a felügyeletet fejenként egy tizesért: nem tíz forintért, hanem egy piczuláért. (Derültség.) De a nagyszombati commendans azt találta, hogy ezt nem lehet megengedni. A ki invalidus, az maradjon invalidus, az nem való semmi szolgálatra (Derültség) és mindamellett, hogy igen szívesen jönnének, nem engedi őket. Azért rokkant honvédeket kellett alkal-