Képviselőházi napló, 1884. IX. kötet • 1886. február 6–márczius 5.

Ülésnapok - 1884-181

110 1$!. orsoáfofe mlés február 11. 1886. van, tisztán az én müvem, mert én szakítottam a régi: „tárgyalni és mitsem tenni" rendszerrel. (Élénk helyeslés jobbfélöl.) Ennek én vetettem véget és a képviselő ur mégis azzal insultal, hogy én csak phrasisokat csinálok és nem teszek semmit. (Nagy zaj szélső bálfélől. Halljuk! Halljuk!) A múzeumnál megkívánt megtakarítások, t. ház, nekem sem esnek jól s midőn mégis kérem a t. házat, hogy e megtakarításokat megszavazni és Pulszky Ferencz t. barátom határozati javaslatát mellőzni méltóztassék, csak azt jegyzem meg, hogy Thaly képviselő urnak, ugy látszik, az a felfogása a képviselői mandátumról, hogy az: jus etpotestasimpune vilipendendi ministros per totum regnum Hungáriáé. (Élénk tetszés és helyeslés jobbfelől, zaj, mozgás szélső bálfélől.) Thaly Kálmán: Személyes kérdésben kívánok t. ház, egypár szót szólani. (Halljuk! Halljuk !) A t. minister ur insultusról beszél s ezért kérdem őt, hogy mely szavammal insultaltam őt és hogy nem tisztelettel emlékeztem-e meg személyéről. (Felkiáltások a jobboldalon: Szép tisztelet!) Azt, hogy phrasisokkal nem engedem magamat ki elégíteni, ne méltóztassék a t. minister ur zokon venni, hisz Pulszky Ferencz t. képviseli! ur számos Ígéretet olvasott fel, a melyek nem teljesíttettek. Én, t, ház. nem szavakat, hanem tényeket kívánok. (Zaj, mozgás jobb felől.) A mi meg a parlamenti modort illeti, a t. minister úrtól nem fogok modort tanulni, mert a minister ur valóban ugy viseli itt magát, mint egy tánczoló dervis. (Nagy zaj. Felkiáltások jobbfelöl Rendre! Rendre!) Elnök: (Halljuk!) Kénytelen vagyok a t. képviselő ur utolsó szavára nézve megjegyezni, hogy ez már csakugyan nem volt parlamentáris kifejezés. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Gr. Andrássy Manó: Miután előttem szólott Thaly Kálmán urnak. . . . Thaly Kálmán: Képviselő urnak ! (Derültség a szélső baloldalon.) Gr. Andrássy Manó:. . . tehát képviselő urnak kitöréseit azon czélból, hogy a múzeum hudgetjét elősegítse, a t. ház rosszalólag fogadta, nekem nincs más mondani valóm, mint a t. képviselő urat figyelmeztetni arra, hogy ha a t. képviselő ur itt tapintatos szónoknak és nagy historicusnak kívánt feltűnni, nagyon tévedt; historicus tudományának nem igen adta jelét, mivel a históriának legalább a közel múltját jobban kellene tudni és azzal számolnia. (Élénk derültség jobbfélöl.) A t. képviselő ur maga is azt mondja, hogy muzeumunk oly magas fokon áll az európai muzeumok közt, hogy a külföldi tudósoknak ide kell jönniök, hogy tanuljanak. Ha ez igy van, kétséget sem szenvedhet, hogy muzeumunk csak az utóbbi időben, ezen minister hosszas hivataloskodása alatt emelkedett ennyire. (Igaz! Ugy van! jobbfélöl.) Senki sem tagadhatja í. ház, hogy a mostani ministerium erőnkhöz képest túlságosan ápolta a múzeumi ügyeket; és csak ez által volt elérhető az, hogy, minta t.képviselő ur is mondja, muzeumunk a világban oly nagy hírre jutott. Ez az eiső, a mit megjegyezni akartam. A második az, hogy midőn arról van szó, hogy szaporítani kell a beszerzéseket, kérdem, vájjon ezen országban nem lehetne-e jobb helyre fordítani pénzünket? Azt hiszem, mindenki el fogja ismerni.hogy lehet azt jobbra is fordítani. A mi a muzeumot magát illeti, ahhoz szólani óhajtásom nem volt. Mikor az ország ugy dotálja a muzeumot, a mint dotálva vau; mikor az országban olyan hazafiságot tapasztalunk, hogy a kinek valami becses tárgya van, azt a múzeumnak ajándékozza ; akkor én tapintatos dolognak tartom, elismerni az egyeseknek e tekintetben pietását és nem izgatni, nem zavarni és nem foreierozni akarni tovább is a múzeum dotatióját. (Helyeslés jobbfelöl.) Thaly képviselő ur azt mondotta, hogy Münchenben a mu zeumkülönösen fegyverekben, bútorokban és egyéb tárgyakban, melyek a német történelemre tartoznak igen gazdag és különösen ilyeneket gyűjt. És mit csinálunk mi? Mi épen abban a nagy hibában szenvedünk, hogy csupa római tárgyakat akarunk gyűjteni, a föld alól akarjuk kiásni a római régiségeket; holott a magyar historicust az kell, hogy érdekelje, hogy miféle fegyvereik, ruháik voltak az első királyok alatt a magyaroknak, miféle fegyvereik, bútoraik voltak aHunyadyaknak, Zrínyieknek stb. (Helyeslés.) A nemzeti múzeum az ilyen dolgokat nem szokta venni, minek a következése azután, hogy azokat a tárgyakat, a mik a ma gyár históriára tartoznak, nem bírj a,hacsak aj ándékba nem kapja. Ez a mi muzeumunknak igen nagy hibája. (Helyeslések. Ellenmondások) Már méltóztassék megengedni, az én felfogásom szerint minden ország és minden ország múzeuma csak annyiban értékes, amennyiben magát megbecsüli. .Mit becsüljük mi a rómaiakat? Minek bajlódjunk mi olyan dolgokkal, a mikhez nem értünk. (Derültség.) Mert például, hogy ez vagy amaz edény mire használtatott a romaiaknál, azt a legkevesebben tudják. Egy római tabula cereatát, melyet a magyar nemzeti múzeum bir, a magyar tudós igy olvasta, a másik külföldi tudós megint másként olvasta és értelmezte. Ez igen szép tudományos discussióra szolgálhat okul, de nekünk nem használ. (Derültség.) Minket az érdekel, hogy az ország múltjából lássunk minél többet és ne engedjük külföldre vándorolni, a mi a nemzeti múzeumban nem létezik. Nem szólaltam volna fel e tárgyban, ha ezt a hiányt nem érezném. (Helyeslések.) Én figyelmeztetem Thaly képviselő urat azon