Képviselőházi napló, 1884. IX. kötet • 1886. február 6–márczius 5.
Ülésnapok - 1884-181
106 181. országos ülés febraár 11. 18S6. megdicsért bennünket; négy öt lapon keresztül beszéli el, hogy milyen szép dolgokat művelt ez a múzeum s a vége mégis csak az, hogy a megtakarítás 9,808 frt legyen. Akaratlanul is eszembe jut Izsáknak a szava: „Ez a hang, ez a Jákobé, de ez a kéz, ez az Ezsau keze". (Élénk derültség.) Hát ugy van itt is: a tétel a közoktatási ministeré, a törlés a financministeré. (Élénk derültség és tetszés.) Ugyanazért én nem a közoktatási ministerhez, hanem a financministerhez fordulok. A szivéhez akartam szólani, mert tudom, hogy szivén fekszik minden, a mi szép, a mi nemes, a mi Magyarországnak híréi, dicsőségét emeli; de igen illetékes helyről azt hallottam, hogy gróf Szapáry Gyulának lehet szive, van is, még pedig hazafi szive, de a financministernek nem szabad, hogy szive legyen. (Derültség.) Megengedem, hogy ez így van, de az is szükséges, hogy feje is legyen. (Ugy van! balfelöl. Derültség.) Van is, még pedig okos feje s én ahhoz é.s az ő logicajához szólok. (Hulljuk!) A múlt évben, mikor e tekintetben ugyanazt a sysiphusi munkát folytattam, melyet minden esztendőben folytatni kell, mig a czélt el nem érjük, mert hát utoljára lassan-lassan minden keresztülvihető s egyszerre tudom, hogy mindent nem lehet, mondom a múlt évben a január 27-iki országos ülésen Trefort Ágoston, vallás- és közoktatásügyi minister ezt mondta (olvassa): „T. ház! Pulszky Ferencz t. képviselő ur maga is elismerte, hogy legnagyobb rokonszenvvel viseltetem a múzeum iránt". Kérem alásan, most is elismerem, újra elismerem, hogy A minister a legnagyobb rokonszenvvel viseltetik a múzeum iránt. (Tovább olvas) • „Biztosíthatom, hogy nemcsak én, hanem az öszszes kormány s igy a pénzügy minister is rokonszenvvel viseltetik a múzeum iránt." Igen nagy örömmel hallottam ezt és meg vagyok győződve, hogy ez csakugyan igy van. (Tovább olvas.) „És ha néha valamit törül, azt nem azért teszi, mintha öröme telnék ebben, hanem méltóztatnak tudni, hogy a kiadásokat megszavazni könnyű, de a fedezetről gondoskodni valamivel nehezebb." £z olyan igazság, melyet én semmiképen kétségbe vonni nem akarok- „Bátor vagyok tehát oda nyilatkozni — igy szól a minister — hogy ha lehetséges lesz, a pénzügyminister rajta lesz, hogy e megtakarítás a maga idejében elejtessék." Itt azt mondja: „ha lehetséges lesz". Malmost kérdezem, lehetetlen e egyáltalában az, hogy ez a 9800 forint megtakarítás elmaradjon 1 olyan összege ez, mely a pénzügyi egyenleget megzavarhatná ? Sőt inkább nem ugy van-e, hogy ha hallanák és igazán elhinnék a külföldi bankárok, hogy Magyarország pénzügyi helyzetét 9,800 forint [ bajba hozhatja, ez megrontaná az ország hitelét? (Derültség.) Én nem látom át, hogy 9800 forint olyan nagy különbséget tenne. Nagyon kérem tehát: legyenek szívesek e megtakarítás alól engemet fölmenteni. (Hdyeslés.)Hiszen hivatkozom Prileszky Tádé (HaUjtfk f) t. képviselőtársamra, a ki annyi év óta a zárszámadási bizottság elnöke: látta e, hogy a múzeum túlkiadásokat tett volna valaha % Hiszen ő és én is igen jól tudom, hogy más intézeteknél a túlkiadáís s ennek következtében a póthitel nem ritka; ez az egyetlen intézet, amely 12 év óta nem fejlesztetett tovább ; mindegyik fejlesztetett, újak alakultak, mindegyikért tettek valamit, csak épen ez az egy maradott mostohagyermeke az országnak. (ügy van!) Az igaz, hogy az ország ezt különösen szereti és ennek a szeretetnek meg is adja a bizonyságát; mert nincsen intézet — kivéve az academiát — melyre oly szívesen adakoznának, melynek oly szívesen ajándékoznának tárgyakat, mint a múzeum. Hiszen ha ez igy nem volna, már régen be kellett volna zárni az egész muzeumot, mert azzal a kis dotatióval nem jöhetnénk ki. A minister ur világosan kimondja — mert hiszen ő nem titkolja el rokonszenvét sehol — (Derültség) hogy (olvassa): „ A nemzeti múzeum régiségosztálya az elmúlt esztendőben i?mét örvendetesen gyarapodott és fejlődött, daczára annak, hogy a régiségkereskedésnek hazánkra is mindinkább kiterjedő európai versenyével folyton meg kell küzdeni és daczára, hogy a kereskedők szemessége és vidéki intézetek helyi befolyása sokszor képes meghiúsítani a nemzeti múzeum gyűjtését. A sűrű kereslet következtében a régi emlékek ára hazánkban is évről évre magasabbra száll és elérkezik ma-holnap az az időpont, midőn a törvényhozás által engedélyezett költség, daczára a még; mindig szép számmal érkező, sokszor igen becses ajándékoknak, nem lesz többé arányban a felmerülő szükségletekkel." Azt mondja, hogy elérkezik ma-holnap időpont. Hát kérem, nem maholnap, de már ma elérkezett. (Derültség.) Ott vagyunk csakugyan, hogy a törvényhozás által engedélyezett költség a felmerülő szükségleteknek nem felel meg. Igen jól tudom én, hogy a t. ház tagjainak sokkal több dolga van és az; ország gondjai sokkal inkább nehezednek vállaikra, mint hogy azt a mulatságot is megengedhetnék maguknak, hogy a nemzeti múzeumba ellátogassanak. Thaly Kálmán: Ne tessék szemrehányásokat tenni! Pulszky Ferencz: Egyik-másik oda téved ugyan, hanem, a mint mondám, általában sokkal nagyobb gondjaik vannak, mint hogy ezt sokan és gyakrabban tehetnék. De hát vannak a t. ház
