Képviselőházi napló, 1884. VIII. kötet • 1886. január 18–február 5.

Ülésnapok - 1884-165

gg 165. orwágo* Gléí hagyatott törvénytelen gyermekek részére menhelyekről gondoskodunk. Borzadály tölt el bennünket, ha belenézünk abba a világba, hol az ily szerencsétlen dajkaságra kiadott gyermekek tengődnek. Látni fogjuk ott, mily embertelenül bánnak e kisdedekkel, kiknek legnagyobb része korán elpusztul s a melyiket megkíméli a halál, abból a társadalom söpredéke válik. Tessék kitekinteni a Stefánia-kórházba, a hol évenként oly számos gyermeket visznek be ápolásra, de el nem fogadják, hol erőszakkal kell eltávolítani az anyákat a lépcsőkről és kaputól, ne hogy ott hagyják gyermekeiket, mert vagy nem akarják vagy nem birják azokat eltartani. Egy civiíisalt állam nem nézheti ezt tétlenül. Nagy feladat várna itt a társadalomra is, de, fájdalom, az annyi oldalról igénybe vett társadalomtól vajmi keveset remélhetünk s így a kötelesség súlya kizárólag a kormányra nehezül, melynek például szolga Ihatna az, hogy Parisban érenkint több mint 5 millió frankot költenek az elhagyott gyermekek táplálására. S ha valamikor igazolt volt a gyermek-men helyek felállításának szüksége, ugy igazolt most, midőn a csecsemő — gyilkosságok oly napirenden vannak, hogy nem múlik el nap ily borzasztó bűntény nélkül. Ki kell jelentenem azt is, hogy ily menhelyek felállítása alatt nem azt értem, miszerint száz-száz gyermek megmentéséről gondoskodjunk, de oly menhelyekre reflectalok, hol legalább pár ezer gyermek lenne elhelyezhető. Hisz magában a bécsi lelenczházban több ezer magyarországi gyermek ápoltatik s osztrákosittatik el. Statisztikai adatot felhozhatom, hogy Nyitramegyéből a múlt évben 150 s magából a holicsi járásból 48 gyermek volt elhelyezve a bécsi lelenczházban. A t. kormány figyelembe vehetné azt, hogy az ily menhelyek nem csak arra szolgálnának, hogy a söpredék quintessentiája mentessék meg a társadalom számára, de a legpracticusabb s legmegengedhetőbb módja a magyarosításnak, miért is azok korántsem a fővárosban, de az alföld magyar vidékein volnának elhelyezendők. Ezek után enpedje meg a t. ház, hogy a következő határozati javaslatot ajánljam elfogadás végett (olvassa): „Utasittatik a belügyminister ur, hogy lelenczházak felállítása iránt még ez év folyamán nyújtson he törvényjavaslatot.

0 (Helyeslés a sz'-lső haloldalon.) EEnÖk ^ A határozati javaslat fel fog olvastatni. Törs Kálmán jegyző (olvassa). Tisza Kálmán uiinistereP:ök: T. ház! Talán méltóztatik tudni, hogy a belügyministerium részéről összeköttetésben a társadalmi actióval, mely hasonlólag megindult, a gyermek-menjanuár 21. 1SS6, helyek tárgyában foly az előkészítés. En azt hihiszem, hogy semmiféle határozati javaslattal ezt előmozdítani nem lehetne, legkevésbé lehetne olyannal, mely arra utasítaná a ministert, hogy már ez év folyamán terjeszszen be törvényjavaslatot ae általános rendezésre ; mert e kérdésnek egyebek mellett igen nagy pénzügyi oldala is van. Hogy én érzem ily intézet felállításának szükségét, azt kimutattam azzal, hogy — mint már mondtam — magam vettem kezembe a dolgot, most is foly a munkálat kapcsolatosan a társadalmi körökkel, melyek ez iránt érdeklődnek és remélem nem nagyon sok idő múlva be is fejeztetik. Ekkor igen is kötelességemnek fogom tartani azt a mitörvényhozásilag szükséges, a törvényhozás útján is initialni; de kérem a t. házat, ily féle positiv és az eddigi mííködést inkább csak zavaró határozati javaslatot ne méltóztassék elfogadni. (Helyeslés jobbfelöl.) Orbán BaláZS: Az előttem szólott t. barátom főleg azt hangsúlyozta, hogy talán nem is kellene ezen intézkedések létrehozásánál valami nagy pénzáldozatot hozni, mert hiszen felemlítette azt, hogy a bécsi lelenczháznak tekintélyes összeget adtunk. Ez oly adó, a mely már 18 év óta van folyamatban és ha összeszámítjuk, kitesz évenként 70 ezer frtot és ezen összegekért már ma igen fényes és több helyen felállított lelenczházaink lehetnének. De nem csak az veendő tekintetbe, a mit az állam kiad e ezélra, hanem azon még tekintélyesebb összegek, melyeket a megyék adnak a bécsi lelenczháznak. Azt hiszem tehát, ha ily fontos kérdést most is elodázunk és soha hozzá nem kezdünk, mert hiszen 18 év óta halljuk, hogy előtanulmányozások szükségesek — ha mondom — igy mindig csak elodázzuk, akkor e fontos igazán magyar állami kérdés megoldatni soha sem fog. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Mert nem közönyös dolog a magyar hazára nézve, hogy polgárainak ezrei az idegenek tengerében veszszenek el. Azért szükségesnek tartom, hogy Lukács Gyula képviselőtársam határozati javaslata elfogadtassák s annak elfogadását melegen ajánlom a t. háznak. {Helyeslés a szélső baloldalon) Tisza Kálmán ministerelnök: Én csak egy illusióra kívánom a t. házat figyelmeztetni s ez az, hogy a bécsi lelenczházban nem fognának magyar ápoltak lenni és nem fognánk oda körülbelül ugyanannyit fizetni azon esetben, ha nálunk lelenczházak lesznek. Ne méltóztassanak ezen illusióban élni. Hiszen annak, hogy Bécsben magyar leienezek vannak, oka az, hogy Magyar ország határszéli megyéiben élnek vagy szolgálnak, többnyire azok, kik ily szerencsétlen helyzetbe jutva, a közel Bécsbe viszik gyermekeiket. Lukács Gyula: Nagyváradról nyolcz van. Az csak nem határszél.