Képviselőházi napló, 1884. VIII. kötet • 1886. január 18–február 5.

Ülésnapok - 1884-163

50 16S. országos ülés január 19. 1886. Haviár t. képviselőtársam hangsúlyozott, tudniillik azon óhajtás, hogy egy szentesített törvény tényleg a ház valóságos akaratát fejezze ki. Már pedig tényleg előfordul, hogy egyes törvényjavaslat tokban, sajtóhibák folytán, vagy a módosítások tömkelegében hemnarad valami, a mi ellentétben áll a képviselőház hozott határozatával és igy nem felelhet meg akaratának. A mai eljárás mellett nincs más mód ennek orvoslására, mint a nehézkesebb novellaris íit, mert a képviselőház határozatait, a mint a módosítások beadattak és a javaslat előterjesztetett, szóról szóra kell felvenni és az összeegyeztető bizottság nincs feljogosítva, hogy a legecclatansabb ilynemű tévedést is kijavítson. Mondom, ez volt az országos bizottság intentiója. De ha a t. ház bölcsessége a fölmerült aggodalmakkal szemben, a melyek folytán ezen intézkedésekben némelyek oly na<ry veszélyt látnak, szükségesnek találná ezek kihagyását, abban sem látnék nagy bajt, az országos bizottság, a mint én annak eljárását ismerem, nem helyezett oly nagy súlyt ezen czélszerfíségi szempontból javasolt intézkedésre, hogy annak kihagyását elleneznem kellene s minthogy magával a dolog lénj^egével e négy bekezdés összefüggésben nincsen, bár azok fentartását óhajtanám, azok kihagyásába belenyugszom. (Helyeslés). Elnök: T. ház! A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom, következik a szavazás. Kérdem a t. háztól, méltóztatik-e, szemben, kihagyaíási indítvány nyal a feltartani a négy utolsó pontot, igen vagy nem? (Nem!) Azt hiszem, kijelenthetem, hogy az nem tartatik fenn. E szerint a regnicolaris bizottság javaslatának tárgyalása be van fejezve. Erről a főrendiház a hozott módosítások közlése mellett szokott módon értesíttetni fog. Tisza Kálmán ministerelnök: T. ház! {Halljuk!) Nem tudom,méltóztatnak-e megengedni — mert tisztán a t. ház engedélyétől függ — hogy Istóczy képviselő ur interpellatiójára válaszoljak. [Halljuk!) Megtenném a magam részéről szívesen azért, mert mint tudom, a képviselő ur a legközelebbi [napokban a jelenlétben akadályozva lesz. [Halljuk!) Ha tehát méltóztatnak megengedni, miután az iuterpellatio régebben tétetett és már is nagyon hosszú, mindenek előtt bátor leszek azt felolvasni. Az interpellatio ugyan hozzám, mint belügyministerhez és egyúttal az igazságügyminister úrhoz van intézve, de a feleletet bátor leszek mindkettőnk nevében megadni. (Olvaassa): „Tekintve azon fontos közegészségügyi, közrendészeti, közgazdasági és közerkölcsiségi érdekeket, a melyek az italmérési regal ej ognak a jelenlegi magán regaletulajdonosokról a községekre mielőbb való átszállását sürgetöleg követelik, a következő kérdéseket intézem: 1. Foglalkozik-e a t. ministerelnök ur, mint belügyminister italmérési regalejognak, állami közvetítés mellett a községek részére leendő általános megváltása kérdésével? 2. Van-e kilátás arra, hogy ezen állami közvetítés melletti általános megváltás a közel jövőben keresztülvihető leend ? 3. Addig is, amigaz állami közvetítés melletti általános megváltás keresztül vihető lenne, nem látnák-e a t. bel- és igazságügyi minister urak czélszerú'nek, a mielőbbi részleges megváltást oly módon eszközölhetőnek, hogy a kisajátítási jog az italmérési jognak tulajdonát illetőleg a községek részére törvényileg megadassék?" A t. ház, jól méltóztatik tudni, hogy a regalejog megváltását, mihelyt lehet, én a magam részéről óhajtom; de megjegyzem, hogy mindazon igen fontos szempontoknak, a melyeket a képviselő ur érintett közegészségügyi, közrendészeti, közgazdasági és közerkölcsiségi szempontoknak maga az által, hogy a regalejog a magán tulajdonosoktól a községre száll át, bizonynyal elég téve nem lenne, mert ahhoz egész más, mindezen szempontokra kiterjedő törvényhozási intézkedések szükségesek. (Helyeslés jobbfélöl.) Azzal, hogy a regale állami közvetítéssel megváltassék, ugy hogy egy ideig legalább még a községek birtokában érvényben maradjon, igenis foglakozottá kormány; majdnem azt mondhatnám, hogy a javaslatai régen készen vannak, de arra, hogy keresztül vitessenek, okvetlenül szükséges a pénzügyi helyzetnek és nemcsak a hazai, hanem az összes világbeli pénzügyi helyzetnek kedvező voltát megvárni s felhasználni, mert máskülönben vagy az államnak kellene igen nagy terhet vállalni, vagy az eddigi regale-tulajdonosok érdekei sértetnének. Mert én hallottam ugyan, hogy volna oly módja is a megváltásnak, a községek részére megváltásnak, hogy az állam hitele igénybe ne vétetnék, de, megvallom, én a magam részéről még ezt nem tudtam meglelni. Nem tudtam meglelni. ugy,hogy a nyújtott kárpótlás ne csak papiroson, hanem — a mint akarjuk — a valóságban és lényegében is meglegyen, pedig, azt gondolom, a nélkül venni el a regálét az illető tulajdonosoktól, senkinek szándékában nincsen. [Helyeslés.) Erre tehát csak azt felelhetem, hogy igenis, a kormány foglalkozott e kérdéssel, javaslatai majdnem készen vannak, figyelemmel kiséri az eseményeket és mihelyt a lehetősége beáll, teljes örömmel és készséggel fogja javaslatait beterjeszteni. (Helyeslés.) De a mi már a harmadikat illeti, hogy a regalejog iránt törvényes kisajátítási jog adassék, engedelmet kérek a t. képviselő úrtól, ezt sem én, sem t. eollegám, az igazságügyminister lehetőnek I és helyesnek nem látnók és épen azért az iránt,