Képviselőházi napló, 1884. VIII. kötet • 1886. január 18–február 5.

Ülésnapok - 1884-163

IfiS. országos ilés jsiittíir H). 1888. 37 lapján foglalt előterjesztéshez hasonló felhívást tartalmaz a kormányhoz. A pénzügyi bizottság azonban ezt nem javaslatképen terjesztette elő és igy azt szavazásra nem tűzhetem ki, hanem kérdem a t. házat, méltóztatik-e elfogadni Enyedy Lukács képviselő ur határozati javaslatát. Igen, vagy nem ? (Igen! Nem !) Kérem azon képviselő urakat, a kik a határozati javaslatot elfogadják, méltóztassanak felállani. (Megthténik.) Kérem most azon képviselő urakat, a kik nem fogadják el, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) A többség nem fogadta el. A napirend szerint következik az 1885. évi VII. törvényczikk 27. §-ának alapján kiküldött országos bizottság 232. számú jelentése, a főrendiháznak és a képviselőháznak egymással való érintkezésére és az országos bizottságok alakítására vonatkozó kérdésekről. Az általános vitát megnyitom. Az első szó az előadó urat illeti. Rakovszky István előadó: T. képviselőház! (Bálijuk!) Minthogy a bizottság jelentése felolvastatott s ez magában foglalja azon egyes javaslatok indokolását is, a melyeket az országos bizottság az országgyűlés két háza elé terjeszt, felszólalásom igen rövid lehet (Halljuk!) Kötelességemnek tartom főleg azt jelezni, miért szorítkozott az országos bizottság csak azon öt pontra, melyek a határozati javaslatban vannak és miért nem javasolt ennél többet, miért nem ölelt fel javaslatában más fontos kérdéseket is. Az országos bizottságot ez eljárásában az vezette, hogy a kiküldetése alapjául szolgáló 1885 : VII. törvényczikk rendelkezései határozottan körvonalozták az ő teendőit. Nevezetesen annak 13. és 14. §-ai voltak irányadók, a mennyiben a 13. szakasz világosan kijelenti, hogy a főrendiháznak jogköre érintetlenül marad ezentúl is és későbbi időkre hagyja fenn a törvényhozás által ne talán ebben teendő módosításokat. A 14. szakasz pedig egyenesen körülírja, hogy azon országos bizottságnak, mely most terjesztette be jelentését, feladata a két ház közti érintkezés és az országos bizottságok összealkotása iránt javaslatot tenni. Ezekre kellett tehát az országos bizottságnak szorítkoznia és ezeket foglalta azon 5 pontba, melyeket mint határozati javaslatot a t. ház elé terjesztett. Kerülnie kellett ellenben mindazt, a mi ezentúl egyik, vagy másik ház jogkörét érinthetné. Minthogy a határozati javaslat egyes pontokLói áll, tulajdonképen ezen egyes pontok indokolását és részletezését kellene előadnom. De méltóztattak a t. ház tagjai a jelentést olvasni, abban minden egyes pont indokolása benfoglaltatik, ennélfogva a t. ház figyelmét az indokolás ismétlésével fárasztani nem kívánom. Kérem azonban a t. házat, méltóztassék általánosságban a határozati javaslatot azon alakban elfogadni, hogy az, mint a házszabályoknak függeléke léptettessék életbe; valamint méltóztassék részleteiben az egyes szakaszokat is magáévá tenni. Szükségeseiére bátor leszek az egyes pontoknál felvilágosítással szolgálni. (Helyeslés.) Thaly Kálmán: T. ház! (Halljuk!) Noha minden tekintetben barátja vagyok a haladásnak, de ott, a hol kegyeletes szokások régi usus által fejlődtek ki és azok mintegy nemzeti intézményekké váltak, azokat szükség nélküli újításokkal fölcserélni soha sem vagyok hajlandó, legkivált pedig ott, a hol sajátszerű nemzeti intézményeinket valami oly szokás különbözteti meg a külföld egyéb hasonló, például parlamenti intézményeitől, mely a mieinkre bizonyos magyar nemzeti bélyeget nyom. Ezen bélyegnek letörlését nem tudom miért rendelné el ok nélkül a törvényhozás. Ha széttekintünk az európai nagy nemzetek közt, azt látjuk, hogy a polgárosodásban legelőre haladottabbak, köztük az alkotmányosság minta-nemzete az angol, ragaszkodik az ő, kivált parlamentaris életében kifejlődött nemzeti sajátságaihoz, a melyek pedig sokszor csak jelentéktelen külsőségekben látszanak nyilatkozni. De mivel azoknak symbolicus jelentősége van, vagy régi történelmi vonatkozások, vagy nemzeti sajátságok azok, a nagy angol nemzet iiieghagyta ezen szokásokat a legújabb korig. És nem látunk semmi oly mozgalmat az angol parlamenti életben, mely ezen régi, öröklött nemzeti sajátságok, szokások eltörlését czélozná. Például tudjuk, hogy az angol parlament elnöki széke mai napig is, emlékeztetésüi a hajdani szokásukra, Anglia meggazdagodásának forrására, gyapjúzsákkal van kitöltve. Ez már lényegtelen dolog, még sem'tér el tőle Anglia, Tudjuk például, hogy az angol és a franczia ügyvédek is a tárgyalásoknál parókát és nem tudom még miféle külsőséget kötelesek használni. Tudjuk, hogy például a nagy Németország, mely mint Eeich újabb időben szervezkedett, más alapokon a régi Bundnál, a Reichsgerichtnél, mely újabb intézmény előttünk magyarok előtt, kik gyorsan szeretünk mindent lerombolni, talán nem lényeges középkori sallangoknak és külségeknek látszó intézményeket honosított meg és a ki jelen volt ámult évben Lipcsében a Reichsgerichtnél, midőn az gróf Kr&szewszkyt |elítélte, láthatta, hogy a Reiehsgerieht ülnökei piros palástban ültek az ítélő asztalnál. Ez pedig mondom, egészen új intézmény, csak 1870—71 óta létezik, legalább a mostani alakjában. Ezek a Reichs-Grerichtek. Mikor, t. ház, ilyen nagy civilisalt nemzet, az alkotmányosság mintaképe, Anglia, a szabadság nemzete, Francziaország, a civilisatio és előhaladott-