Képviselőházi napló, 1884. VIII. kötet • 1886. január 18–február 5.
Ülésnapok - 1884-176
176 orszáco* ülés fe ruíir 5 SSS8. 355 szélső baloldalon) a hol nemcsak a püspökök tanácsát és véleményét hallgatták meg, mint,aminister ur cselekszi, hanem meghallgatták a clerus és a világiak véleményét. {Igazi Ugy van! a szélső baloldalon.) Hiszen nem akarok arra hivatkozni, hogy a püspökök és a pápa is választatott; nem akarok az általános egyházjogra kitérni, csak egyszerűen arra hivatkozom, hogy a mi törvénykönyvünkben a mi autonómiánk szervezetéről a következő hatóságokat lehet találni: Regale cousilium, Szt. István II. decretuma 28. fejezetében; regalis senatus. II. 14. 29 conventus piimatum II.; 23 Szt. László király alatt pedig a sanete synodus szervezetéről van szó I. decretumának bevezetésében : a regni Pannóniáé optimates is egyházi gyülekezet volt Szt. László II. decretumának első fejezetében, Kálmán királynak szintén II. decretuma 5. fejezetében foglaltatik a sancta synodus és a papok nőtlenségének vissza utasítása VII Gergely pápával szemben, Kálmán király I. decretumának 1. fejezetéhen van megírva. Továbbá, ha a későbbi időket tekintjük, Ulászló királyunk III. decretumának 68. fejezete megrendeli, hogy synodusok tartassanak és senki magát az azokon való megjelenéstől meg ne válthassa. Később 1559-ben a XLI. törvény ezikk generális és particularis synodusok tartását rendeli el; föleleveníti Szt. László törvényét, még az id'ít is meghatározván, a tavaszi és őszi hónapok hetében. Mátyás alatt pedig, tudjuk, hogy a katholikusok Erdélyben összegyűlvén, magyar lythurgia behozatalát kívánták és Geréb Miklós püspök vezetése alatt Mátyás udvarában megjelenvén, ott szent synodust tartottak, melyen elhatároztatott vecsernyéknek és egy egyéb kisebb szertartásoknak magyarul való megtartása. Ott van a szabolcsi nagygyűlés 1092. június 13-ikán, hol a katholikus egyház minden más egyházi autonómián felül Istvánt, Imrét és Gellértet szenteknek deelarálja. Ebből egyedül is világos t. ház, hogy messzeható autonómiának kellett annak lenni, a hol egyháziak és világiak közösen ily fontos, különben csak a pápa jürisdictiójához tartozó határozatokat hoztak. És ha valaki kételkednék ebben, megtalálhatja ez adatokat Batthyány Ignácz tudós munkájában; de elismeri XIV. Gergely pápa is „De servorum Dei beatificatione" czímü híres művében Ha már most t. ház, egy tudós főpap feláll és azt mondja, hogy ezer esztendőn keresztül nem volt Magyarországnak autonómiája, akkor azon főpapnak el kellett, hogy figyelmét kerüljék ezen tények, a mely tények a mi egyházunk történeté! bői csak ugy rövid idő alatt általam kikapva, I eléggé fényesen bizonyítják, hogy azon autono| mia, a mely a világiaknak az egyházi ügyekbe | való befolyásában áll, Magyarországban fennállott a múltban, fenn kell hogy álljon már az alkotmányossági érzület- és törekvésnél fogva a jövőben is. (Ugy van! ügy van/ a szélső baloldalon.) Nem lehetséges, hogy a magyar katholikus egyház eonstitutiója ne álljon egyébből, mint csak a magyar főpapokból. Az nem lehet, mert a kereszténység princípiumai határozottan minden embernek jogot adnak. Hiszen Rómában és a római birodalomban miért terjedt el a kereszténység? Azért, mert addig, a inig római polgárjoggal csak egyesek és kivételesen bírtak, addig a kereszténység mindenkinek megadja az egyházban a polgárjogot. Azt hirdeti, hogy: Tea szentléleknek temploma vagy, a megváltásnak részese vagy és mint ilyen Istennek fia és az üdvösségnek örököse!" A szerencsétlenek, a szegények és elnyomottak tódulnak azon kereszténység hitelveihez és szónokaihoz; leborulnak a kereszténység istensége előtt, a ki Őket embernek ismeri el és az emberi méltóságba beavatja. Es mi, a kik már szintén a 19. század végén élünk, ne legyünk azon érzettől áthatva, a mely érzettől át volt hatva az a római rabszolga, a ki urának korbácsütéseitől megkékült hátával menekült a katakombákba, hogy ottan leboruljon azon isten előtt, a ki őt is embernek ismeri el? (Élénk tetszés a szélső baloldalon.) Hiszen nem a főpapok fényéből és a főpapok gazdagságából és hatalmából áll a katholikus egyház; hiszen az mind szép. az mind jó; de a katholikus egyháznak fénye és dicsősége akkor állott fenn, a midőn fakelyhekből ürítették az áldozatot. (TJgy van! a szélső baloldalon.) A mely pillanatban az arany kehely azt hinné, hogy az én térdem azért hajlik meg előtte, mert ő aranyból van és nem az áldozat fenségeért és szentségéért, én összetörném azt a kelyhet. (Élénk helyeslés és tetszés a szélső baloldalon.) Az a katholikus főpapság, a mely csak a hatalmat, a fényt és a gazdagságot tartaná a saját tulajdonának és nem tartaná egyszersmind a szegényeknek, a szenvedők nyomorának enyhítését és a lelki vigaszszal a legkisebbhez, a kunyhóba való betérés kötelességét, az a katholikus főpapság hamar elvesztené azon befolyását, mert csak isolált szigeteket képeznének, csak százados tölgyeket, a melyek körül a tenyészet már kiveszett. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Nem a fény az, mely a keresztény vallásnak a jövőjét megteremtette, hanem az ember, mint ember jogainak elismerése, az ember egyenlősége az egész polgári társadalomban; s annak ér4á*
