Képviselőházi napló, 1884. VIII. kötet • 1886. január 18–február 5.

Ülésnapok - 1884-176

3*2 179. •magot fiiéi február S. IS86. van!) A Horvátországban és Szlavóniában élő szerbek épen az utolsó években politikai és alkotmányos magatartásuk által — tehát nem csak jóakarattal és szép szóval, hanem tettel is — bebizonyították, mennyire helyeslik Szabovljevics nagyon t. képviselőtársam kimondott politikai elveit. (Helyeslés.) Másrészt a magyar közvélemény épen az utolsó időben, kitűnő és általánosan ismert alkalomnál, a szerb nemzet iránt igazi barátságos rokonszenvnek kifejezést adott. (Ugy van!) Engedje meg a nagyon t. képviselőház, hogy e helyen tiszta szívből és ünnepélyesen hálámnak kifejezést adjak. (Éljenzés.) Talán épen a mai alkalmak olyanok, hogy az utolsó évtizedben a két nemzet közt felmerült félreértéseknek és villongásoknak véget lehetne vetni. (Ugy van!) Én azt hiszem, hogy a Dráván innen, mint Dráván túl élő szerb nemzet nagy örömmel újra elfogadná azon szép jelszót, mely majdnem húsz év előtt megzendült a magyarok közt, r Budapesten, mint az alföldön és a Bánságban: Éljen a barátság és az egyetértés! (Élénk hdyeslés. Éljenzés.) Ugron Gábor: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Nagyon örvendek, hogy az előttem szólott képviselő ur másodszor hangoztatva mintegy megerősíteni látszik azon beszéd hatását és benyomását, melyet tegnap itt egy szerb nemzetiségű magyar képviselő hangoztatott. Legyen a képviselő nr meggyőződve, hogy Magyarországban alig lesz párt, mely a szerb egyház autonómiáját ne fogná védelmezni, ha az autonómia a szabadság érdekében és az alkotmányosság védelmére használtatik. (Általános helyeslés.) Mindaddig, mig a szabadságot a szabadságért fogják szeretni s a jogok gyakorlatát az alkotmányért fogják igénybe venni, biztosak lehetnek mindnyájunk támogatásáról, (Élénk helyeslés) mert él mindnyájunk kebelében azon tudat, hogy mi, a magyar nemzet itt, a Kárpátok határai közt csak akként tudjuk fentartani magunkat, ha birjuk a népek rokonszenvét a jelenben és jövőben, valamint birtuk azt a múltban. (Igft#/ Ügy van! a jobb- és a baloldalon.) A népek rokonszenvét megszereztük a inultvan az által, hogy az apróbb és üldözött fajokat bédelmeztük, támogattuk és hogy azoknak vendégszerető gazdájuk v alánk. (Ugy van ! a jobb- és a baloldalon.) E vendégszeretete a magyar nemzetnek az, mely feltárta az ország kapuit a szerbek előtti Ezt a szerbeknek azzal kell meghálálniok, hogy majdan, midőn eljő a harcz, mely a szerbeket ép ugy, mint a magyarokat fogja fenyegetni, ők a kis faj ok szövetségében vegyenek részt ebben a harczban, mely az apró nemzetek létfentartásáért fog vívatni a nagy fajok egyestilésérel szemben. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) Ne feledjék el a válságos időben, midőn a vallás és fajrokonság fogja csábjait szórni feléjük, hogy azon vallásszabadság, melyért itt szót emelnek és a melyet oly drágának tartanak, csak Magyarország kebelében volt elnyerhető, megvédhető és fentartható. A magyar állam kebelén kivül Európában mindenütt a különböző vallásfelekezeteknek önállósága és szabadsága a középkor folyamán letiportatott. Egyedül a magyar nemzet önzetlensége és szabadságszeretete volt képes megadni a különböző fajoknak és különböző egyházaknak azon jogokat és szabadságokat. (Elénk helyeslés a balés szélső baloldalon.) Ezek után t. ház, áttérek egy kérdésre, a mely most merült fel a magyar egyházi élet kebelében. Erdélyben ugyanis megürülvén a református egyházi püspöki szék, a melynek betöltése választás utján eszközöltetett, a törvények értelmében ez a választás megerősítésre szorul. A kormány a fejedelem megerősítési jogát gyakorolta is, csakhogy sehol sincs meghatározva, sőt még magában a megerősítési diplomában sincs körvonalozva, hogy a püspök-megerősítési jognak a kormány mily tartalmat tulajdonít és hol vonja meg a határát. Magyarországon a protestáns egyház püs pökei teljesen szabadon választatnak és megerősítésre nem szorulnak. Az Apprabota I. részbeli törvényczikk 9. §-a rendeli, hogy a protestáns püspökök Erdélyben a fejedelem által megerősítendők. Minthogy az alkotmányos kormány most gyakorolja először e megerősítési jogot, szükséges, hogy ez alkalommal tisztába hozassanak annak határai és hogy praeeise meg legyen határozva annak tartalma, mert idők folyamán keresztül a püspök-megerősítési jog nem volt tisztázva és az autonómia sokszor meg volt támadva. Midőn a püspök-megerősítési jog Erdély törvénykönyvébe felvétetett, ez oly kifejezéssel vétetett fel, a mely nézetem szerint oly megerősítést involvál, a mely a tudomásul vételnek szebb és ünnepélyesebb formája. Ez nem is akart egyéb lenni, mint ünnepélyes tudomásulvétel, mert a törvény imperative szól, hogy „a kik püspökségre választatnak az ő közönséges egyházi gyülekezeteknek tetszéséből és végzéséből, azok a fejedelemtől confirmáltassamak". Tehát azt rendeli a törvény, hogy confirmáltassanak, megerősíttessenek. Erdély protestánsai mindig ugy fogták fel, hogy a megerősítés meg nem tagadható. Midőn Erdély a Habsburg-ház alá került, a püspök-megerősítés joga 1690 tői 1753-ig, tehát körülbelől 60 esztendőn keresztül nem gyakoroltatott, vagyis nem gyakoroltatott akkor, mi