Képviselőházi napló, 1884. VIII. kötet • 1886. január 18–február 5.

Ülésnapok - 1884-175

348 17S. őrsziget üléi február 4. 1SSS. czára, tulaj donképen csak elméletben vagyunk egyenjogúak s fájdalommal kell tapasztalnom, hogy még mindig a réginél vagyunk. Követeljük továbbá, a szintén törvényileg biztosított nemzeti egyházi autonómiánk szabad gyakorlását. Tehát nem aggressiv tendentiákkal állnak elő a szerbek, hanem csak azt követelik, a mit nekik az irott törvények megadnak, legnagyobb súlyt fektetvén az egyházi culturai téren való szabad mozgásra. S ez alatt értem egyházunkat, iskoláinkat és nemzeti culturai intézeteinket. Magyarországon a vallásszabadság mindiga szabadság legerősebb oszlopai egyikének, tekintetett de e szabadság — fájdalom — a szerbekkel szemben nem mindig respectaltatott; azonban óhajtva várjuk s reméljük, hogy egyházi autonómiánk terén a szerb nép, a hierarchia és az államkormány közti viszony egyaránt végre is megelégedésünkre nyerendi végleges megoldását." Az egyház az államban nagy társadalmi tényező lévén, kell, hogy szabad legyen, hogy belügyeit önállóan és függetlenül, az álamnak minden tényleges befolyása és beavatkozása nélkül intézhesse és rendezhesse — fentartatván'az államhatalomnak legfőbb felügyeleti joga — jus suppremae inspectionis. Kétségtelen, hogy az iskola is az állam irányában nem foglalhat el teljesen független állást, sőt ellenkezőleg szükséges, hogy az állam legfelsőbb felügyeletének és ellenőrzésének vettessék alá. De a modern államokban általános szabályként van elfogadva, hogy az iskolának és az egyháznak az irányábam állani alárendeltsége azok önállóságát nem korlátolhatja azon határon túl, a melyig ezen önállóságot az ép paedagogica megengedi, az állami törvények és az iskolákra is kiterjedő vallási szövetkezetek helyesen felfogott érdekében pedig feltétlenül megkívánja. Ezek az elvetélő kifejezést találtak az 1868. évi LX.,jugyanazon évi XXXVIII. törvényczikkben és az ugyanazon évi augusztus 10-én kelt — a szerbek egyházi és iskolai autonómiáját biztosító legmagasabb királyi leiratban és a congressusialapszabályokban: csak hogy ezeket az elveket valósítani, életbe léptetni, azoknak gyakorlati érvényt kell szerezni. A szerbeknek ily a törvényekre alapított kívánalmai és törekvései különben is csak természetes kifolyásai és következményei a mostani előhaladó korszellemnek, a mostani culturai haladásnak és a civilisatiónak. Tehát az egyházi culturai téren való szabad mozgást mindenekelőtt és mindenekfelett kérjük s követeljük. Azon nemzetiség, t. ház — általánosságban mondom — mely más nyelvű culturájától fél, elítéli saját magát s én nem tehetem fel, hogy a magyar nemzetiség üdvét más nemzetiségeknek culturai fejlődésükben való elnyomásában keresse, mert ilyen eljárással hűtlenné válnék azon nemes hivatásához, hogy mint az első az egyenjogúak közt, Magyarországon a szabadságnak és nemzetiségek törvény által biztosított egyenjogúságának méltó Őre legyen. (Helyeslés jobbfelől.) De van valami, t. ház, a mit ez alkalommai nem hagyhatok észrevétel nélkül. (Halljuk! Hall juh!) Nem ritkán szemünkre lobbantják, hogy nem tudunk a magyar állameszméért lelkesülni. Ez az állítás nem áll. Tudunk mi igenis ezen eszméért lelkes ilni s mint hű fiai ezen hazának lelkesülünk is az igazi, a magyar állam tényleges viszonyaihoz arányított magyar állami eszméért. {Halljuk l Halijuk V) Egy alkalommal volt szerencsém e képviselőházban az állameszme theoriáját bővebben fejtegetni. Bebizonyítottam akkor, hogy az állameszme nem valami aprioristicus formulába beléerőltethető csalhatlan politikai dogma, hanem, mint minden eszmény, viszonylagos fogalom, mert substractuma is viszonylagos, az egyes államok szerint változó és különféle körülményektől feltételezett. Ennek az eszmének bővebb taglalásába ezúttal nem bocsátkozom ; de az állameszme theoriáját a mi állami viszonyainkra alkalmazva, szerény véleményem szerint: a magyar állam, mint alany, azonos lévén Magyarország állampolgárainak a nemzetiségekre való tekintet nélküli összeségévei — mint ezt a nemzetiségekről szóló törvény máibevezetésében szabatosan definiálja — a magyar állameszme culminal és élő kiíejezését leli a magyar állam egységében és szent István koronája országainak integritásában. És az ilyen, a törvény szavai szerint értelmezett magyar állami eszméért a nemzetiségek mindig fognak lelkesülni. És mégis, t. ház, vajmi igen keveset értünk el egyedül az állameszme legszebb hangzású fogalmával; nem a fődolog, sem nem főczél az állami eszmének lendületes fonnulázása, sem nem annak mikénti értelmezése, hanem igenis annak a gyakorlatban való kiviteli módja. Legyenek meggyőződve uraim, hogy a legfellengzőbb, legnépszerűbb s talán minden egyes nemzetiség által kedvelt állameszme önmagában véve még nem képes államokat és népeket boldogítani, mert nem az eszmétől, hanem annak az állami viszonyokra leendő gyakorlati alkalmazásának módjától, annak bölcs kivitelétől függ az államok és népek boldogsága és haladása. És most, t. ház, teljes bizalommal fordulok az igen t. kormányhoz, (Halljuk!) jelesül pedig az igen t. vallás- és közoktatásügyi minister úrhoz, a ki a közművelődés terén magának e hazáért valójában ritka érdemeket szerzett, ugy hogy