Képviselőházi napló, 1884. VIII. kötet • 1886. január 18–február 5.
Ülésnapok - 1884-175
175 országos ülte február 4. 1888. 333 fényoldalait. De ha tárgyilagosak akarunk, a mint j kell is lenni, nem szabad/ hogy ezen féuyoldalok kápráztassák szemeinket, meg kell látnunk a kevésbé kecsegtető momentumokat is. Ilyen mindenekelőtt az, hogy az iskolába járó magyar tanulók csak Y^/o-tel múlják felül a többi iskolába járó nem magyar ajkú tankötelesek számát együttvéve. Vájjon honnan van ezen igen csekély többség? Talán az összes magyar tankötelesek nagy csoportjából a népiskolákban is nem kerülne ki azon nagy absolut többség, a mely a többi magasabb fokú tanintézetekben tapasztalható? bizonyára kikerülne, csak az a baj, hogy ma közel 200,000 magyar tanköteles iskolába. Akkora contingens, olyan nagy massa ez a hátramaradásban, hogy én ennek sem mint magyar ember, sem mint a cultura barátja örvendeni nem tudok; sőt megvallom, bánt e gondolat és bánt ez a tény anynyival inkább, mert mint a gyakorlati élet számos példája bizonyítja, kellő iskoláztatás hiányában fajunk a legalsó régiókban nagy hajlandóságot tanúsít a más nyelvcsoportokba való beolvadásra s igy ez a kellő iskoláztatás hiánya nemcsak cnlturailag káros, de nemzeti és állami szempontból is hátrányos. Azért igen kérném a t. minister urat, kinek keze és kormányzata alatt nagyon sok minden megjavult már, méltóztassék a tankötelezettség szigorú kezelése és kezeltetése által oda hatni, hogy a magyar iskolakerülők túlságos nagy száma évről évre apadjon. En őszintén örvendek, ha valamennyi hazai népfajt a közművelődésben előrehaladni látom és a felsorolt adatok mutatják, hogy ez tényleg igy is történik ; de ép oly őszintén óhajtom és ezen óhajtásomat tartózkodás nélkül ki is fejezem, hogy a magyar faj mutasson jó példát első sorban és sehol vezérszerepéből ki ne essék. Annál kevésbé örvendek azután ama ténynek, melyet szintén a t minister ur jelentéséből merítek, hogy iskoláztatás dolgában a magyar faj nem az első, hanem csak a harmadik helyen áll; első helyen állanak a német anyanyelvű tankötelesek, kiknek 89'Vu-a jár iskolába, második helyen a tót ajkúak 84%-kal és csak harmadik helyen következik a magyar faj 82°/°-kal. Ezt nemcsak azért említem fel, még pedig megrovásképen, hogy a t. minister ur figyelmét erre irányozzam, hanem felemlítem főképen azért, hogy a társadalom figyelme is fel legyen híva e pontra ; mert tagadhatatlan, hogy a hatóságokon kivül a társadalom és különösen az intelligentia e részben sokat tehet. Csak egyet-kettőt említek még az e részbeli hiányosságok közül. Ilyen az, hogy az országnak 305 községében, tehát körülbelül két vármegyének megfelelő területen, ma sincs absolute iskola. Ez, hogy ugy fejezzem ki magamat, egy kis darab barbarismus Magyarországon, mely annyival szembeötlőbb, mivel e téren haladás helyett még visszaesés constatalható, a mennyiben 1884-ben 68-czal nagyobb az ily községek száma mint volt 1881-ben. Továbbá az iskolába nem járók száma 476,000-re, a tanévet el nem végzőké 254,000-re emelkedett, ugy hogy az iskolakerülők összes száma még ma is 730,000. Ehhez járul, hogy 3500 nem magyar tannyelvű iskolában, tehát összesnépiskoláink egy harmadábanaz 1879: XVIII. törvényczikk a ministeri jelentés szerint is jóformán végrehajtva nincs, tehát a magyar nyelvtanítása igen gyarló lábon áll. A mindennapi iskoláztatás szempontjából szükség van még 4000 tanteremre. Iskoláink a felszerelést tekintve, még pedig számos taneszköz dolgában, felette gyarlók; 16,000 iskola közül 13,000-ben nincs felszerelt tornahelyiség stb. Mindezek együtt véve j'elentékenyen devalválják a tanítási eredményeket és érzékeny csorbát ütnek az iskolai közművelődés intensivitásán; más szavakkal a szép haladás daczára, melyet 1868—9 óta tagadhatatlanul tettünk, haladásunkban egy nagy adag felszinesség, sok hiányosság mutatkozik, a melyeket kipótolni, azt hiszem, a közoktatási kormányzat feladatai közé tartozik. Kívántam volna még, t. képviselőház, egyebekről is szólani, nevezetesen az iskolai takarékpénztárakról, (Halljuk! Halljuk!) a melyek nevezetes befolyást vannak hivatva gyakorolni a nemzet gazdasági erényeinek fejlődésére; a harmadik egyetemről is szerettem volna szólani, (Bálijuk! Halljuk!) a néptanítók számára rendezett magyarnyelvi póttanfolyamokról, de ezekről, tekintve az idő előrehaladottságát és azt, hogy utánam még egy hosszú sora van a fekete táblán felirva azoknak, a kik szólani akarnak, elállók ezúttal s csak arra kérek a t. képviselőháztól engedelmet, hogy egy pár szónyi megjegyzést koczkáztathassak az óvodákra nézve. (Halljuk! Halljuk!) Van az országban 364 kisdedóvoda; ezeknek a fentartása kerül 290,000 frtba; a kisdedóvodák közül állami intézet 7 csupán és az összes költségeknek csakis 8%-át viseli az állam. Es midőn ezt constatalom t. ház, eszembe jut az igen t. minister urnak egy nem régiben tett megjegyzése, midőn egy idevágó kérvény tárgy altatott a házban, azt jegyezvén ő akkor meg, hogy ha a kisdedóvodákról törvényt alkotnánk, jóval többet ártanánk az ügynek, mint a mennyit használnánk. Hát én elismerem, hogy törvény nélkül is s vagy jobban mondva törvény hiányában is lehet fejleszteni ezt a fontos közművelődési és humanis • ticus intézményt, tényezőt; nincsen törvényünk a