Képviselőházi napló, 1884. VIII. kötet • 1886. január 18–február 5.
Ülésnapok - 1884-172
«82 172. országos ülés janvár "29, 1888. teg gazdagságát egyes gyümölcsnemekben, kivált almákban. De meg kell másrészt gondolnunk, hogy a múlt év oly bőventermő gyümölcsév volt majd mindenütt az országban, a milyenre alig emlékezhetünk. A legelhanyagoltabb, legelnyomorodottabb fák is termeltek sok tiz és több évig tartó meddőség után. Majd évtizedeken át a legnagyobb gyümölcshiány uralkodik az országban, nyers gyümölcs, szőlőt kivéve, alig kerül az asztalra és ha kerül, qualitása nyomorult. Gyümölcsconserveket pedig külföldről kell hozatnunk. Mi magunk tehát egy egészben nézve igen egészséges és nagyfontosságú eledel,a jó gyümölcs fogyasztásától egészen elszoktunk; a külföld pedig, mely a legtöbb évben nem találna gyümölcsöt nálunk, nem fordul ide fedezni szükségletét ama ritka években sem, midőn még nálunk is bőség uralkodik e czikkben. Tudvalevő dolog, hogy borvidékek egyszersmind a legalkalmasabb vidékek a nemes gyümölcstermelésre és e czikkben a hamisítókkal nem lehet versenyünk, mert Vadnay Károly t. képviselőtársam szerint nemcsak bort, de zsirt, sajtot, vajat hamisíthatnak, alma, körte vagy baraczk-hamisítást még eddig a technica nem volt képes előállítani. Ma, midőn a phylloxera borvidékeinket az enyészettel fenyegeti, komolyan kell foglalkoznunk a szőlőmíveseknek más termelőágat teremteni. Kivált azon esetre, ha az amerikai szőlővessző épen nem vagy csak félig felelne meg a benne helyezett reményeknek, a minek eldöntése még a jövő feladata. Két mívelési ág vehető itt figyelembe, az egyik a dohánytermelés, de mig egyrészt mit szólna a pénzügyminister ur, ha minden phylloxerás szőlővidéknek dohányültetési engedélyt kellene osztani, másrészt a szőlőterületek meredek lejtői nem is alkalmasak a dohánytermelésre, a másik mívelési ág a gyümölcstermelés. Tessék jól fontolóra venni, hogy itt nem a nagy-, de a kisbirtokos népről van szó, mert hisz a nagybirtokra nézve a szőlőmívelés aránylag nem oly fontos, mint a munkásnépre, melynek ily módon nemcsak földje többet jövedelmez, de mely saját kézi munkáját is a szőlőben legelőnyösebben értékesíti. De még azt is figyelembe kell vennie kivált a pénzügyminister urnak, hogy a szőlőterületek elpusztulása nagy hiányt fog okozni az új katasterben. Ha már most ezek helyett gyümölcsösöket létesíthetünk, sokkal inkább pótolhatjuk a hiánvt, mintha e területeket védtelenül átengedjük a záporok és olvadások pusztító hatásának. Mert a kert mívelési ága sokkal nagyobb, jövedelemmel van felvéve, mint akár a kopár legelő, akár a merő kőszikla. A gyümölcstermelés csak azon esetben lehet jövedelmező, ha évenkint megközelítőleg egyenlő termést vagyunk képesek előteremteni, ez pedig alig lesz nehezebb a gyümölcsfánál, mint a szőlőnél. Fordítsuk azon gondot, melyet vinczelléreink a szőlőre fordítanak, a gyümölcsfára és ha nem is érjük el vele azt a hasznot, a melyet a gyümölcs legnemesbikével, a szőlővel elérünk; némileg megközelítő hasznunk lesz belőle, mely minden esetre nagyobb lesz a veszett fejsze nyelénél. Ültessük az illő gyümölcsnemeket azon talajba, mely az egyes nemekre alkalmas, metszük okszerűen, kapáljuk, sőt ha előnyös, míveljük drót mellett azokat és kétséget nem szenved, hogy a gyümölcs még egyenlőbb termést adna a szőllőnél, a mennyiben növényzete ellenállóbb a késői fagyok iránt. Itt még egy részben téves nézettel kell leszámolnom, azt állítják sokan, hogy egy újonnan ültetett gyümölcsfa csak 10—20-ik évben fordul termőre. Áll ez a magastörzsű alma-, körte- és diófákra nézve, de az ültetett szilvafán már 5-ik évben, az őszi baraczk 4-ikben, a törpe almaés körtefák már gyakran 3-ik évben termének, tehát alig később, mint a szőlővessző. De tekintsünk szét az országban és néhány nagyúri fényűzési kerten kivül ily okszerű gyümölcsmívelést alig találunk, de ez természetes, eddig a szőlőinívelés absorbealt minden ilynemű törekvést. Most azonban, midőn a szőlő jövője kétes, országos érdekké vált ez és a törvényhozás alig zárhatja magát el minden pénzügyi szorultság daczára azon consequentiáktól, melyeket egy oly óriási elemi csapás, mint a phylloxeravész következményeinek lehető elhárítása vagy enyhítése szükségképen maga után von. Minden eszközt, mely e czéíra csak féligmeddig alkalmas, haladéktalanul meg kell ragadnunk ; mert ha az a szőlőmíves munkásnép elpusztul, a falukat elhagyja és tán tengerentúli hazát keres, ez egy oly gyengítése volna nemzetünknek, melyet az nem volna képes kiheverni. Mindazon óriási befektetések, melyek kedvéért végletekig megfeszítettük adóképességünk felhasználását, esztelen áldozattá lennének, melyeket utódainknak, egy idegen nemzetnek hoztunk. És mert egy ily eszköznek tartom én a gyümölcstenyésztés emelését, annak okszerű alapokra való fektetését, nem riaszt vissza engem mostoha pénzügyi helyzetünk indítványom tételétől. Nézzünk végig, mily' áldozatokat hozunk kevésbé fontos gazdasági ágak emelése vagy egyenest ily mívelési ágak termelése végett. Itt a selyemtenyésztés, mely, bármit mást mondjanak el, climaticus viszonyainknak egészben meg nem felel. Itt a haltenyésztés, midőn folyó vizeink
