Képviselőházi napló, 1884. VIII. kötet • 1886. január 18–február 5.

Ülésnapok - 1884-171

171. országos ülés jan*ár 25 1S8S. 54,5 hanyatlottak, de a bő termés és jó minőség ugy jövedelmezett, hogy panaszra általában okunk nem lehet. De mi történt az állattenyésztéssel? Csak azért, mert hazánk némely vidéken kissé szűkebben termett a takarmány, az összes marhaállomány ára 30—407°-ka] leszállt, ugy, hogy az az ökör, a melynek párja azelőtt 400 forint volt, 250— 300 forintra szállt le; az a tehén, melynek ára 100 forint volt, most 60 forinton kél, sőt növendékmarháink hazánk sok vidéken épen nem értesíthetők. Azt hiszem tehát, hogy mindezeket látva, szabad volt azt mondanom, hogy igenis fejleszszük az állattenyésztést, de csak annyira, a mennyire általános gazdaságunkhoz viszonyítva, annak érdekében szükséges.(Helyeslés a szélső baloldalon.) És miután mindezekre bátor voltam rámutatni, megengedem a t. minister urnak legjobb akaratú, de mindenesetre előszeretetből származott költségelőirányzata a lótenyésztés tárgyában, előszeretetből származott elfogultságot mutat, legyen szabad a t. ház figyelmét hazánk nagy területén egy más térre vezetni; egy oly térre, a hol daczára a megbecsülhetetlen kincsnek, eddig sem kormányunk részéről, sem egyesek részéről semmi nem történt és ez t. ház, vizeink termőképessége. (Halljuk!) Tény az t. ház, tudom tapasztalásból, hogy hazánk minden vizterülete, folyjon vagy álljon az bármily talajon, húsból mindenkor több értéket termel hal által, mintha ugyanazt a földet állattenyésztéssel, legelővel, takarmánynyal húsban értékesítjük. Azaz, ha képesek vagyunk egy catastralis hold területnek legelőjével és takarmányával egy métermázsa húst termelni, akkor ha ugyanazt a területet képesek vagyunk állandó vízzel elborítani: az a terület sokkal többet fog termelni egy métermázsa halnál. Ezt nemcsak tapasztalásból és tanulmányozásból, de hivatkozom hazánk régi halbőségére. Azt hiszem, sokan vannak, a kik nem tudják, mit értek vizeink termő értéke alatt. A víz épen olyan, mint a föld; ha a földet elhanyagoljuk, nem munkáljuk, nem is vetjük be, terein rajta tüske, gaz, gyom, egy szóval minden, a mi nem kell, de nem terem semmi a mi kell, azaz oly czikk, mely szükségeinknek megfelel. Ilyen a viz is. Termőerejét nem tagadja meg; még ha elhanyagoljuk is, terem benne számtalam béka, ebhal, esik és a milliárdnyi rezgő ázalag a hal fő tápláléka. Ha azonban vizeinket gondozzuk, munkáljuk és benépesítjük, ép ez a milliárdnyi rezgőlénye a víznek adja a halnak természetes táplálékát. Ha már most tekintetbe veszszük azt, hogy hazánk területén a világnak leghasznosabb, legszebb folyamai vannak; ha tudjuk, hogy a Duna maga több mint százezer holdnyi terület, a Balaton pedig több százezer catastralis holdnál s ha hozzáveszszük többi folyamaink, folyóink, patakjaink, tavaink és tócsáink területét, ki fog tűnni, | hogy 500,000 catastralis holdnál többet tesznek termővizeink, de ha csak 5 százezer catastralis holdot veszszünk fel és ha ezerekre holdankint csak fét métermázsa hal szaporulatot számítunk évenkint és azt 40 forintjával értékesítjük, ez 10 millió forint évi jövedelmet fog képviselni. S mi történik e roppant kincscsel? Van-e ennek nyoma ? Hol állunk ? Ott, hogy hazánkban, a mely hajdan szegényt, gazdagot ellátott hallal és némely vidéken még a disznót is azzal hizlalták, most halászati termékeinkkel nem vagyunk képesek magát Budapestet ellátni, ugy, hogy az itteni halkereskedők kénytelenek külföldről szegényebb vizből hozatni hozzánk a halat, csak azért, hogy az itt lakó halfogyasztók igényeit kielégítsék. Ennek természetes következménye az, hogy az élvezhető hal kilója egy forint, de sőt néha 2 forint is, a mely valóban mesés ár (Ugy van! a szélső 'baloldalon) Vájjon mi az oka t. ház, e roppant visszaesésnek? Az, hogy vizeink ellen, mint haszontalan terület ellen irtó háborút indít szegény, gazdag, kormány és magányos. Annak elismerem, van értelme, hogy nagy közvizeinket a közlekedés magasabb szempontjából mederbe szorítják; de már itt is a természetes józanész azt parancsolja, hogy ha ez a által halnak természetes ivarozási helyét elveszük és természetes szaporodását meggátoltuk, azt más úton kell pótolni még pedig csak is a vizek benépesítésével. De a ki, t. ház - - és itt nagy szót mondok, tudom t. minister urat is meg fogja lepni állításom —• a ki culturmérnökeinknek egyoldalú eljárását figyelemmel kiséri és látja azt, hogy itt semmi nyoma a vizfeltolásnak, töltésnek és zsilipmunkálatnak, szóval a viz kihasználásának, hanem egyoldalúlag minden áron olcsó földet akarunk nyerni s azt erőltetve csapolás és alapcsövezéssel szaporítani, igen természetesen azt kell kérdeznünk, vájjon jól van-e ez igy. Én határozottan kimondom, hogy nem jól van vagy legalább igen ritka helyen van jól; mert sok ily helyeken egyszerű vizfeltolás zsilipezés által igen jó halastavakat kaphatnánk, a melyek szép hasznot hiijtanának s ezekből részint a nagyobb tavakat benépesíthetnők, másrészt fogyasztás és eladással értékesítnők. Számtalan területe van hazánknak ilyen és én biztosítom a t. szakminister urat, hogy ha ilyen területeken hazánk több részén vizfeltolás által a vizeket ily természetes tavakká fogjuk fel, ez az anyagi hasznon kivül még a climaticus viszonyokra is kedvező hatással volna, mert nyáron a viz kipárolgása által gyakori csapadékok képződnek és • n jót állok, csak vegye a t. szakminister ur kezébe ezen ügyet és hazánk némely vidékén rendeztessen be a culturmérnökök által ilyen halastavakat, hogy hazánk polgárai lássák az eredményt és egészen új kort fog e tekintetben a t. szakminister ur elő-