Képviselőházi napló, 1884. VIII. kötet • 1886. január 18–február 5.

Ülésnapok - 1884-170

234 170. országos ülés január 27. 1886. monopólium előfeltételei mind fenforognak a szesz tekintetében, sokkal inkább, mint akár a só-, akár a dohánymonopoliumnál. A sómonopolium, mint fogyasztási adónem jogosulatlan és igazságtalan: hiszen a sóból a szegény is esak annyit fogyaszt, mint a gazdag, sőt mivel a szegény ember tápszereinek legnagyobb része nem tartozik az Ízletesek közé, aránylag még többet és mert a só nélkülözhetien életszükség, használata létminimumon felülálló gazdasági erőről sem tesz tanúságot. Ezért t. ház, ha a sómonopoliumot nem is megszüntetni, de legalább a só árát az előállítási költségre reducalni kellene. Még a doiiánymonopoliumot is el lehetne törülni t. ház, mi által a földmívelésnek új tért kereskedelemnek hatalmas eszközt nyújtanánk és megszűnnék a csempészet, melyet most az is táplál és ösztönöz, hogy igy jobb árúhoz juthatni; és hogy mily mérvben uralkodik, bizonyítja az, hogy a téli hónapokban, melyekben nagyobb mérvű a dohányzás, de a melyekben a termelők által félre tett dohány még tart, sokkal kevesebb jövedelem szokott a dohánymonopoliumtól befolyni, mint a tavasznál és nyáron. A szesznél t. ház, — a mint előbb érintettem — az adóztatásnak ez a módja teljesen megfelel az adótárgy természetének és általa nemcsak jelentékeny, hanein egyszersmind biztos és mindinkább fokozódó jellemű jövedelemhez jutnánk. Minden állam arra törekszik, hogy azon szeszt, melyet polgárai termelnek, más nemzetekkel fogyasztássá ; megnehezítik a szesz behozatalát, a külföldre vitt szeszt pedig az adó vissza térítés útján adómentességben, sőt kiviteli jutalomban részesítik az által, hogy a restitutio nagyobb, mint a megadóztatás. Oka ennek az, hogy magát a szesztermelést magáért a szeszért az ipari és gyógyczélokra szükséges mennyiségen túl kívánatosnak egy állam se tartja s nemistarthatja, mert a szesz fogyasztása nemcsak nem képez valódi szükséget, hanem egyenesen ártalmára van a testi és szellemi erőknek. A hol hiányzik a bor, a sör meg drága — mint a német birodalom zordabb vidékein — ott még menthető a szesznek élvezete: nálunk azonban ellene szól az is, hogy itt a szesz mind hatalmasabb versenytársává lesz a bornak, csökkenti ennek termelését, a mi tiszta kár, midőn a bort nagyobbrészt úgyis esak oly helyeken termelik, hol más gazdasági növény alig tenyész. Ezért a legfontosabbat, a vallás, a közerköh csiség és közegészségügy érdekeit, nem is kell, hogy különösen hangsúlyozzam. Hisz vallási, erkölcsi és közegészségi szempontból az is nyereség lenne, ha megdrágulna a pálinka, ez a tüzes viz, mint az indiánok nevezik, melynek említése nem csak Amerikában szül iszonyodást, hol egész emberfajt irtottak ki vele, hanem nálunk is, hol az már szintén borzasztó sebeket fakasztott a társa| dalom testén. És ha igaz, mit a költő zeng, hogy: jAz ég egy kincset ad minden hazának, Császárról szól a franczia fiának, Hellas kincse egy elomló rom. S a nemzet hiven őrzi birtokát, Büszkén mutatja Eóma ó falát, Tied hazám egy szentelt fájdalom." No, akkor már hozzátehetjük, hogy tied zsidó, egy vitriolos pálinkával telt hordó. {Derültség a bal- és a szélső baloldal némely padjain.) Ez ugyan nem vers, de igaz. A pálinkaivás folyománya, hogy az élet különösen a felvidéken a legszegényebb lakosság között mindinkább rövidül. (TJgy van! a bal- és szélső baloldal néhány padjain) De azért a pálinkamérő zsidó élete hosszúra nyúlik ám t. ház, mert ő maga nemiszszameg pocsolyás vízből készített pálinkáját, legfölebb megfürdik benne piszkos vén élete párjával. (Derültség a bal- és szélső baloldalon.) Elnök: Kérem a képviselő urat, ne tessék a parlamenti illemmel össze nem egyezhető ily dolgokat mondani. (Helyeslés.) Rácz Géza: Én csak tényeket mondok t. ház. Elég az hozzá, hogy másnap ezt a fürdővizet azután fölereszti egy kis vitriollal, választóvízzel, maszlagos nadragulyával — a mint gróf Andrássy Manó t. képviselőtársam is minap itt constatálta, a kit pedig antisemitismussal vádolni nem lehet —• és ezt a moslékot méri ki a földhöz ragadt nyomorult népnek. (Mosgás.) Aíig egy emberöltő óta küzd e fegyverrel a zsidóság és már is egy egész generatiót tett vele tönkre. Testileg és lelkileg elsatnyult nemzedék jött az aczélkarú és szikrázó szemű ősök helyébe; a pálinkától fakó és puffadt arezok, beesett szem és tompa elme jelzik mindenfelé a zsidóságnak emberölő (Derültség) manipulatióit. És ha már az első generatiónál ilyen az eredmény, elgondolhatjuk t. ház, minő lesz a rombolás képe a következő nemzedéknél a korcs apák még korcsabb ivadékainál. Együtt jár a pálinkaivással a. hit és családi élet megromlása, a vadházasságok terjedése; a törvénytelen születésűek szaporodása; nyomában tenyészik a bűn, nőttön nő a nyomor, melyben elfog merülni a társadalomnak egyik rétege a másik után. S a zavarosban egyedül marad fenn a zsidóság, mely el fogja meríteni magát a magyarságot is. (Zaj.) Ennek a zsidóságnak legundokabb alakjai, kezükben a pálinkás butykossal, képviselik e nemzetiségi vidékeken — mert itt magyar hazafiaknak adják ki magukat — a magyarságot, a magyar culturát és a magyar állameszmét. Csuda-e hát, ha ezt a magyarságot, ezt a magyar culturát, ezt a magyar állameszmét ily szeretetre méltó képviselők alakjában nemzetiségeink soha sem fogják megszeretni. (TJgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Interpellatióm, mely oda czéloz, hogy az állam, melynek nincs külön érdeke polgáraival szemben, de sőt jólétét és gazdagságát azok jó-