Képviselőházi napló, 1884. VIII. kötet • 1886. január 18–február 5.

Ülésnapok - 1884-170

170. országos ülés jaa*ár 27. 1888, 3 j_ g jen a ministerium e czélra. A jövő évi költségvetés | előirányzatánál már képes lesz a ministerium az addig elért eredményeket körvonalozni és e tárgyra nézve administrativ szempontból bővebb felvilágosítást nyújtani. Mielőtt felszólalásomat bezárnám, Herman Ottó képvsielő ur egy megjegyzésére teszek észrevételt. (Halljuk !) Ismételve hallottam kifogásokat a ministerium műszaki közegei ellen. Én nem vagyok mérnök, tehát elfogultsággal senki sem vádolhat; de azt kötelességemnek tartom határozottan kiemelni, hogy az ezen ministeriumban alkalmazott műszaki erők működésének ugy reális, mint hazafias irányára nézve nem tehető semminemű kifogás. {Félkiáltások a szélső baloldalon: Est senki sem tagadta /) Nemcsak a hazafiságot — mert ezt is méltóztattak hangsúlyozni, —• de a képességet illetőleg is a ministeriumban alkalmazott műszaki erők élitéjét képezik a műszaki világnak és a ministerium csak örvendhet, hogy ezek tanácsával élhet. Én az ő fáradhatlan munkálkodásuk kiemelése mellett ezt kötelességemnek tartottam kijelenteni. (Helyeslés jobbfélől.) Herman Ottó: T. ház! Engedelmet kérek arra, hogy csak néhány főbb mozzanatra nézve tehessek egészen rövid megjegyzést. Azt hiszem a tárgy sokkal fontosabb és az eddig lefolyt vita több oly momentumot foglal magában, hogy méltán kérhetek egy pár szóra meghallgatást a t. háztól. Mindenekelőtt Hieronymi Károly t. képviselő úrral szemben meg kívánom jegyezni, hogy a mi a szegedi rakpartot illeti, mégis csak nekem van igazam. Mert mielőtt, hogy annak alapját lerakták volna, az első feltétel az lett volna, hogy győződjenek meg a talaj mineműségéről. Az illető tanácsadónak kötelessége lett volna azt mondani, hogy ha itt rakpartot akartok építeni, ugy gyorsan kell azt építeni, mert különben a vízkimossa az alap alól a homokot. Nem tudom, hol történt a hiba, de tény az, hogy rossz alapra történt az építés, az alap elveszett és ez csak a határozottan rossz műszaki eljárás következménye, melynek magának sem volt kellő alapja. A másik az, hogy Hieronymi Károly képviselőtársam előadásából arról győződtem meg, hogy a vízrajzi adatok megszerzését illetőleg határozottan csak mint mérnök szólt és a vízmérezénél tovább nem megy. De a vízmércze leolvasása szerintem épen annyit ér a hydrographiában, mint a meteorológiánál a régi rendszer szerint az adatoknak naponkint háromszor való leolvasása, mert ezekből sem hypothesisre, még kevésbé törvényre jutni nem volt lehetséges. De nekem nem az a mérnöki felfogás kell, mely azt mondja, itt van egy folyó, mely szabályozandó, ha meg akarom tudni a víz változását annak több pontján, nem ez a teendő, hanem az, hogy a forrásterületek kutatásával is foglalkozzam, a mellékkörülményekre gondoljak, a periodicitást figyelembe vegyem és ezekből iparkodjam határozott adatokra szert tenni. Harmadik megjegyzésem, hogy a mérnöki felfogás a képviselő ur felszólalásában sehol sem tűnt ki annyira, mint a csapadékokra nézve mondott szavaiban. Azt mondja, hogy a csapadékokat csak Olaszországban tanulmányozzák és sehol a világon másutt. Én ezt határozottan tagadom, mert ezt máshol is teszik. Azt mondja továbbá, hogy ebből törvényt kihozni nem lehet. Én is azt mondom, hogy a mostani alapon ebből törvényt kivonni még nem lehet, azért, mert az ilyen kutatások és felvilágosítások sokkal ifjabb keletűek, mintsem hogy törvényt szolgáltathatnának, de azt nem lehet állítani, hogy nincs kilátás arra, hogy fognak törvényre vezető adatokat szolgáltatni és már csak azokért is, a mit eddig nyújtottak, óhaj tandónak, szükségesnek, mellőzhetlennek tartom a csapadékok észlelését, hogy azok különösen a magyar folyók természetére nézve figyelembe vétessenek. Baross Gábor képviselőtársam felhozta azt, a mivel minket képviselőket indítványok tételénél elriasztani szoktak, tudniillik a nagy költségeket; azt mondja, hogy egy megfelelő hydrographiai intézet felállítása két millióba kerülne. Azt tartom t. ház, hogy vannak intézmények, melyek egy országnak soha sem drágák, a melyekre az országnak pénzének kell lennie. Ha van pénze a mostani magyar államháztartásnak arra, a mit a Tisza és a Duna partjára építettünk a nélkül, hogy azt hydrographiai intézet alapján biztosítanék, hát ez nem okszerű. Most nem tenni meg azt az intézkedést, hogy mindazt, a mi a Duna partján épült, biztosítsuk; ezt valóban nem értem és valóban indokoltnak nem is fogadom el. Azon megjegyzésére, hogy ő a szaktanács kebelében egy kisebb bizottságot, ugy hiszem, osztályt szervezend, hogy az adatokat feldolgozza, erre azt mondom, hogy ez nem elég arra, hogy positiv eredményeket nyújtson az egészre nézve, mert azt elfogadhatom embryónak egy jövőbeli hydrographiai intézetre, de nem fogadhatom el annak, a mire most is égető szüksége van az országnak, tudniillik, hogy a mostani helyzetben is megadja azt az alapot, a melyen szabályozási munkálatainkat akként tudjuk fejleszteni, hogy az idén beépített pénzt a jövő áradat el ne mossa. Ez a minimum, mit követelhetünk. Minthogy nem vagyok és nem is lehetek meggyőződve arról, hogy a vizmtítani adatok mostani beszerzése elégséges, nem állhatok el attól a véleménytől, hogy hydrographiai intézetre szükségünk van és hogy ilynemű 28*