Képviselőházi napló, 1884. VIII. kötet • 1886. január 18–február 5.
Ülésnapok - 1884-170
208 170. országos ülés jaafeár 27. 1SS6. véve, még pedig kerek egy millió forinttal. Elismerem t. ház, hogy erre szükség van s azért e tételről nem szólok s azt nem tagadom meg. Azonban igen kérem a t. közlekedési minister urat, hogy azon kérdésre nézve, a melyet én ezzel az ügygyei kapcsolatban tenni fogok, majd nyilatkozni méltóztassék g ha e kérdések olyanok lennének, a melyek a földmívelési tárezát is illetik, minthogy a t. földmívelés-, ipar és kereskedelmi minister nr is jelen van: reménylem, hogy a kellő felvilágosításokat ő tőle is, vagy itt, vagy a maga tárczája költségvetésének tárgyalása alkalmával meg fogom kapni. Vasúti hálózatunk fejlődésének egyik fő feladata az volt, hogy a fiumei egyetlen magyar tengeri kikötőt kiviteli czikkekkel lehetőleg ellássuk. E feladatának az államvasút, különösen újabb időben, meglehetősen megfelelt. Sőt a forgalom a fiumei kikötőben reményen felül annyira megnőtt, hogy az eddigi árúraktárak, kivált ősz idején a Magyarországból érkezett gabonaneműeket befogadni képtelenek valának, Minden esetre örvendetes ez egyetlen tengeri kikötőnk felé irányuló nagy terjedelmű árúforgalom bősége és az a körülmény, hogy nemcsak hazánknak különösen alföldi és dunántúli része szállítja terményeit immár Fiúméba, hanem belátva a kikötő előnyeit, némely, Magyarországon kivül levő szomszédos tartomány, például Szerbia és Románia szintén jelentékeny mennyiségű árút szállítnak Fiume felé, részint vasúton, részint igénybevételével az Al-Dunán és a Száván való vizi szállításnak. A t. közlekedésügyi minister ur nagyon jól ismerhette e körülményeket, sőt nem vonom kétségbe, hogy annak idején, midőn a földmívelési ministeriumba megérkeztek a termésről szóló értesítések, talán intézkedett is, hogy a magyar államvasutakon, valamint a déli vasúton kellő mennyiségű waggon-park álljon rendelkezésre ezen, kivált az őszi saisonban megnagyobbodó szállítás eszközlésére. Mindazonáltal a múlt őszszel is a magyar államvasutakon nagyobb mérvű forgalmi torlódások álltak elő, melyek e vasutak jövedelmezőségét, sajnos, épen az őszi hónapokra, tehát a legjobb időre, nevezetesen megcsökkentették. Én magának az államvasutak igazgatóságának egy rendeletéből, tehát hivatalos forrásból merítem adataimat. Az államvasutak igazgatósága már többször volt kénytelen — igy a múlt őszszel is — rövid időre megszakítani az árú-felvételt, mert a fiumei kikötő raktárai nem voltak képesek az árúkat befogadni. Különösen károsan hatott forgalmunkra a múlt november hóban beállott szünet; október végén ugyanis a magyar államvasutak igazgatósága hirdetményt boesátott ki, melynek értelmében Fiúméban a még mindig késedelmes elhajózások következtében újabban beállt árú-torlódás miatt november 16-áig bezárólag, ugy a magyar államvasutakon, mint a déli vasút állomásain a gabonaneműek és hüvelyes vetemények ott felvételét felfüggeszti. Alig telt el november 16-ika, néhány napig felvétettek ugyan az árúk, de a magyar államvasutak igazgatósága mindjárt egy újabb hirdetményt volt kénytelen ismét közzétenni, mely november 30-tól bizonytalan időre ismét beszüntette az árú-felvételt, sőt kijelentette azt is, hogy a már útközben levő ily árúk a feladók rendelkezésére fognak bocsáttatni. Midőn Fiúméban látták e zavarokat, Ciotta polgármester vezetése alatt számos tagból álló küldöttség jelent meg a fiumei kormányzónál, kérve őt, hogy segítsen e bajon. Segíteni olyformán iparkodtak, hogy emeltek néhány ideiglenes raktárt. Ha nem hiteles ez értesülésem, méltóztassék megezáfolni, én igy vagyok értesítve. Másik értesítés pedig az, hogy az Adria-társaság igazgatóságával helyezvén magát összeköttetésbe, tárgyalások indíttattak volna meg, mint ezt a bécsi legtekintélyesebb lapból, a „Neue Freie Presse "-bői tudom, egyéb forrásom nincs, melyek szerint az Adria jelenleg létező kisszámú hajóparkját szaporítsa jövőre, hogy hasonló árútorlódások többé elő ne forduljanak. Egyúttal oly intézkedést is méltóztatott — már nem tudom a közlekedési- vagy a kereskedelmiminister ur-e, ugy gondolom a közlekedésügyi minister ur — tenni, hogy Fiúméban a hoszszabb idő óta érvényben levő raktárbéreket, fekbéreket lényegesen fölemelte. Ezt is a mondott forrásból merítem. Ezek az imént említett vasúti közlekedési zavarok nagyon sajnálatosak, sajnálatosak pedig nemcsak a lefolyt őszre, nézve, hanem kereskedelmünkjövő irányítása tekintetében is. {Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) Méltóztassanak meggondolni, hogy ha tekintélyes kereskedőházak nagymennyiségű árúkat záros határidőre Fiumébe feladnak és azok nem vétetnek fel vagy útközben rendelkezésre visszabocsáttatnak, nemcsak hogy bírságot kell fizetniök a magyar államvasutaknak a határidő meg nem tartása miatt, — azon bírság pedig a kereskedővilágon nem fog segíteni, hanem azt fogják eredményezni, hogy a kereskedők tanulván ezen keserű leczkéből, árúikat jövőre Fiume helyett Trieszt felé fogják irányítani, {Igazi Ugy van! a szélső haloldalon) minek folytán természetesen a most már meglehetősen föllendült fiumei forgalmat veszély fogja fenyegetni, amennyiben az egyeduralmat az ! Adrián megint Trieszt fogja hatalmába keríteni. (Igás! Ugyan! a szélső baloldalon,)
